A Mars a Földhöz legközelebbi bolygó, de egy út még oda is nagyjából 300 napig tart. Akadt azonban egy kutató, Philip Lubin, a NASA és a Californiai Egyetem munkatársa, aki úgy gondolja, működőképes ötlete van arra, hogy ezt az időt mindössze 30 percre csökkentse. Az irányított energiahajtásnak nevezett elgondolás abból áll, hogy egy lézernyalábbal rálőnek egy űrhajóra, hogy így a fénysebesség jelentős százalékáig gyorsítsák. Az ötletet, ami még tavaly pattant ki a kutató fejéből, a NASA most látványos videóval szemlélteti. „Egy száz kilós felderítő robotot egy pár nap alatt a Marsra tudnánk küldeni” – mondja Lubin a videóban, majd távolabbi lehetőségeket is felvillant. „Huszonöt fényévnyi távolságon belül már jónéhány exobolygó van, amelyek lehet, hogy lakhatóak, de persze ezt nem tudjuk, míg közelebbről meg nem vizsgáljuk őket. A legközelebbi célpont, az Alfa Centauri körülbelül négy fényévre van innen.” A Térkép a csillagközi utazáshoz című 2015. áprilisi dolgozatában Lubin még jobban kifejti az ötletet. Leírja, hogy egy ostya méretű űrhajót egy egyméteres lézernyalábbal lehetne utaztatni. Ez utóbbi Föld körüli pályán keringene, és több tíz gigawattnyi energiáját mind a hajócska felgyorsítására koncentrálná, ami aztán a vákuumban energiaveszteség nélkül tudna haladni. A lézert DESTAR-nak (Direct Energy System for Targeting of Asteroids and ExploRation: Direkt Energiarendszer Aszteroidák Befogására és Felfedezésre) hívják. „Például, egy DE-STAR 4 (50-70 GW) tíz perc alatt a fénysebesség kb. 26%-ára tudna felgyorsítani egy ostya méretű űrhajót, ami így 30 perc alatt érne a Marsra, kevesebb, mint 3 nap múlva menne el a Voyager 1 mellett (ami a Naprendszert elhagyva most „csillagközi térben” halad), és kb. 15 év múlva érné el az Alfa Centaurit.” „Ez a technológia már most elérhető, nem sci-fi. A dolgok megváltoztak. – mondja Lubin és hozzáteszi, hogy a technológia ráadásul skálázható is, ami azt jelenti, hogy idővel nagyobb járművek is használhatják majd. Sajnos jelenleg egy pár kutatási tervtől eltekintve nincs olyan projekt, ami ezt a tudást használná. Bár egy ostya-méretű eszközre nem sok minden fér, kis mennyiségű adatot azért vissza tudna küldeni a földre. A másik gond pedig az, hogy ebben a formában a kishajók megállítása nem lehetséges, már ha nem várja egy hasonló méretű lézer a másik oldalon, de ez nem lenne probléma, hiszen úgyis csak repülő felderítőként használnánk őket. Gondoljunk csak bele, ha húsz éven belül az Alfa Centaurira küldhetnénk egy kis robotot, ami hasznos információt küldene vissza a Földre? Elképesztő koncepció, érdemes elgondolkodni rajta. (via IFLS)