Nem feltétlenül azok a legzavaróbb játékok, amelyekben valami rémisztő jön szembe. Ilyenekből tényleg hosszú a lista, a Silent Hill-játékoktól hosszú út vezet az Amnesia, F.E.A.R. vagy Dead Space sorozatokig, vérrel, hosszú hajú japán lányszellemekkel és kultista űrzombikkal pedig nem feltétlenül szeretnénk sokáig időt tölteni (illetve én igen, de ezt majd egy későbbi cikkben részletezzük). Vannak olyan játékok is, amelyek előhozhatják a fejfájást, a szemfájást, a zuhanástól való félelmünket vagy csak olyan koncepcióbeli csavarások vannak benne, térrel és idővel kapcsolatban egyaránt, hogy csak pislogni tudunk. Az alábbiakban hasonló darabok közül válogattunk. Zebra Zebra: ilyennek sosem akartunk látni egy téglafalat. Ja, hogy már nem is látunk?A 3D-labirintusos játékokhoz egészen jól hozzászokhattunk a 3D Wolfenstein, a Doom és a Quake óta – és mégis van olyan változat belőle, amely könnyező szemű, dühös zombivá varázsol minket. A böngészbőben játszható Zebra ugyanis nevének megfelelően fekete-fehér vonalakból építi fel látómezőnket, és becsületszavunkat adjuk, hogy nem a szemészlobbi íratta velünk ezt az anyagot. Szokás szerint a WASD billentyűk mozgatják a lábunkat, az egér a kezünket, viszont kiegészítő “perifériaként” szemcseppet javaslunk, mi három perc után vicsorogva szakadtunk le róla. Kár, hogy nincs benne a legjobb játékosokat felsoroló tábla, ahol azt lehetne megnézni, hogy ki mennyi ideig bírta mozogva, mielőtt kihullott volna. Az ezt készítő Bennett Foddy az UGYANMIÉRT-listára is felírta magát QWOP címre keresztelt játékával, amelyben úgy kell futni, hogy mi a futó csípőit és lábait irányítjuk. Általában nagyon rosszul. The Entire Screen of One Game The Entire Screen of One Game: nagyon ronda és fáj, mint az SPSS. Vagy az Ebola.A böngészőben játszható, Tom 7 által készített játékot nem lehet megnyerni és csak azért készült el, hogy az agyunk a lehető leggyorsabban felmondja a szolgálatot. Egy kockával irányítunk a The Entire Screen of One Game-ben, amivel csak balra és jobbra lehet mozogni, illetve lehet ugrani is. Ez önmagában véve még nem hangzik nagyon bonyolultnak, de a képernyő folyamatosan zoomol kifelé és körülbelül 10 másodperc után meglátjuk, hogy nemcsak azt a kockát irányítjuk, amit eddig mozgattunk, hanem azt is, ami ezt tartalmazza. És ahogy egyre zoomolunk kifelé a képből, másra is rájöhetünk. Zseniális, és nem normális egyszerre. Superhot! Február 25-én jelenik meg az a Superhot! néven elhíresült FPS, amelyben a világ csak akkor mozog, ha mi magunk is, a legnagyobb ellenség tehát nemcsak a felénk süvítő golyó, hanem a türelmetlenségünk és mi magunk is. Ha bármikor szerettük volna átélni a Mátrix bullet time-jeleneteit, most jött el a mi időnk. Antichamber Alexander Bruce játéka, az Antichamber olyan helyzetekbe és olyan tárgyak elé pakol minket, amelyek próbálnak a lehető legjobban eltávolodni az euklideszi térgeometriától. Bruce saját elmondása szerint évekig dolgozott rajta: a nem-euklideszi geometria elfogadásához a játékosoknak meg kell változtatniuk nézeteiket a térről és a percepcióról egyaránt. Hogy mit jelent ez? A fenti videó alapján csak annyit, hogy ha azt hittük, hogy egy folyosón elindulva a folyosó végén lyukadunk ki és ha visszafordulunk, az elejére jutunk vissza, tévedtünk. AaaaaAAaaaAAAaaAAAAaAAAAA!!! for the Awesome Tényleg ez a címe, nincs mese. Ahogy láthatjuk, ebben a játékban zuhanni kell: sokat és egyre jobban, közben ráadásul még navigálni és gyűjtögetni sem szabad elfelejtenünk. Ha egy pillanatig is azt hinnénk, hogy egy alagútban süvítünk előre – sajnos nem, a perspektíva nagy úr, az előre pedig ebben az esetben lefelé van. Úgyhogy aki egy kicsit is tart a zuhanástól, a videóra se kattintson rá.
