A feleség azt mondja, ha időben segítséget kapnak, a férje még most is élne. A mentők szabadkoznak. Vírusszerűen terjed az interneten egy fotó, amit egy 27 éves brit özvegy, Lisa Mpongwana tett közzé magáról, és 38 éves férjéről. "Ez volt az utolsó közös pillanatunk. Mthuthuzeli nem sokkal később meghalt" - nyilatkozta a megtört asszony a Mirror magazinnak, majd hozzátette, a felvétel közvetlenül a kórházba érkezésük után készült: azután, hogy több mint öt órát vártak arra, hogy a súlyos beteg férfiért megérkezzen a mentő. Január 5-n az asszony kétségbeesve kért orvosi segítséget, miután 38 éves férje arra kezdett panaszkodni, hogy zavarja a fény. "Pontosan tudtam, hogy ez nem csupán egy múló rosszullét, mert láttam, mennyire szenved. Azonnal hívtam a mentőket" - emlékszik vissza a nő. "Ezt követően az ügyeletes orvos jött először. Hajnali fél kettő volt. Egyedül. Úgy kellett győzködni, hogy alaposan megvizsgálja a férjemet, mert a tünetek alapján azt hitte, egyszerű influenzája van. Ő is hívta a mentőket, de a kocsi végül csak fél 5-re ért a helyszínre. Azt mondták, rengeteg hívásuk volt." Mthuthuzeli felesége elmondása szerint addigra már nem volt magánál. Miután kórházba került, azonnal kezelni kezdték őt agyhártyagyulladással, ám orvosai elkéstek. A férfi olyan súlyos agykárosodást szenvedett, hogy már nem lehetett rajta segíteni. "Én kapcsoltam őt le a gépekről. Rettenetes volt, különösen azután, hogy egy éve az édesapámat is el kellett temetnem. Ő volt a mindenem." A Mirrornak adott interjújában az asszony elmondta, csak azért tette közzé utolsó közös fotójukat, hogy felhívja a figyelmet arra, milyen sokba kerülhet a legkisebb késlekedés is, ha komoly betegségről van szó. Az esetet követően egyébként megszólalt a brit társadalombiztosító is, ami elnézést kért Lisától és családjától a késlekedés miatt, és részvétét fejezte ki a veszteségük miatt.
Mélységes módon egyet kell, hogy értsek az előbbi cikkel. Édesapámat vittem be 23:00h tájt a sürgősségi ügyeletre, ahol azt mondták: tachicard-állapotban van, szívleállás határán. Azonnal hívják a mentőautót Jászberényből. Vagy, ha úgy gondolom, akár vigyem be saját magam a kardiológiai intenzívre. Leadják a mentőautónak kocsink színét, típusát, rendszámát- amennyiben szembe találkozunk - átveszik a beteget. Nos, nem sikerült találkoznunk... 160km/h Jászberény. A mentő még el sem indult... Másnap 0 óra 40 perckor értem haza. Reggel indultam ISM: csomag / pizsama, törölköző, pohár, stb... Addig feküdt a kórháziban... annak a halottnak a helyén, amit nem sokkal ezelőtt vittek ki onnan. Tehát: én szívlelem az előző cikk minden szavát!
