Ahogy az ember megalkotta az autót, nyomban fejébe szállt a benzingőz, megszületett az autóversenyzés is. Az első nagydíjat 1906-ban rendezték, a győztes pedig a Renault-val versenyző magyar Szisz Ferenc volt. A versenyek eleinte lezárt közutakon folytak, majd megjelentek az első versenypályák, és már az 1930-as években megjelent az igény, hogy a különböző nagydíjakat világbajnoksággá szervezzék. A Mester ötször tarolt Erre viszont csak a II. világháború után nyílt lehetőség, a csúcskategória – ezért lett a neve Forma-1 – műszaki előírásait 1947-ben fektették le. Aztán 1950-ben megszületett a “száguldó cirkusz”, ekkor rendezték az első Forma-1-es futamot, ez volt a silverstone-i Brit Nagydíj. A varázs azóta is tart, és sok mindent el lehet mondani róla, de azt nem, hogy unalmas lenne. És hogy izgalmak ne csak a pályán adódjanak, arról többek között Fidel Castro gondoskodott 1958. február 23-án. Ebben az évben az argentin Juan Manuel Fangio, a “Mester” már ötszörös világbajnok volt, teljesítményét csak jó fél évszázad múltán Michael Schumachernek sikerült túlszárnyalnia. Ellenfeleihez képest már viszonylag koros, 40 éves volt, amikor 1951-ben megnyerte első világbajnokságát, majd 1954-57 között még zsinórban négyszer hódította el a trófeát. Fangio sokkal magasabb szinten van, mint ahogy én most magamat látom. Amit ő csinált, az egyedülálló, és amit mi csináltunk, az is unikum. A kettőt egyáltalán nem lehet összehasonlítani – fogalmazott Schumacher, amikor megdöntötte a Mester rekordját. Akkoriban sem a nézőket, sem a versenyzőket nem védte gyakorlatilag semmi, az autóversenyzés szó szerint halálos sport volt. Ma is az, ám a modern technikának és szigorú szabályoknak köszönhetően cseppet sem annyira, mint 50 éve. Castro figyelemre vágyott Visszatérve 1958-ra, sebesség megszállottjai február 22-én a másnapi kubai futamra készült, a csapatok mind felvonultak már. Éjjel azonban a Fulgencio Battista uralma ellen küzdő, Fidel Castro vezette Július 26-a Mozgalom néhány “terroristája” elrabolta lakosztályából a verseny sztárját, Juan Manuel Fangiót. Óriási riadalom támadt, Fangiao csapattársát, Stirling Mosst óránként ellenőrizték a testőrei, és maga Fangio is félt társa elrablásától. Ezért azt mondta Castroéknak, Moss nincs is az országban, épp nászúton tartózkodik. De kár volt aggódni. A pilótának haja szála sem görbült a fogságban, sőt elrablói lesték minden kívánságát. Másnap, a verseny után pedig szabadon engedték. Nem akarták bántani, nem követeltek érte semmit, egyetlen céljuk volt: a mozgalom egy pillanatra világszintű hírveréshez jutott. Fangio karrierje sem szenvedett csorbát, mert 1958-ban, a kubai nagydíj idején már nem számított esélyesnek a világbajnoki címre. Még ebben az évben, a francia nagydíj után visszavonult, mert az új járműveket már túlságosan gyorsnak és veszélyesnek találta.
