A 100 éves ember, aki kimászott az ablakon és eltűnt Release Date: 2014. június 5. Genre: dráma, kaland, vígjáték Director: Felix Herngren Screenwriter: Felix Herngren, Hans Ingemansson Studio: ADS Service Kft. Starring: Alan Ford, David Wiberg, Iwar Wiklander, Mia Skaringer, Robert Gustafsson 2014.06.05. (Hundraåringen som klev ut genom fönstret och försvann) Allan Karlsson (Robert Gustafsson) századik születésnapja közeleg és ennek megfelelően nagyszabású születésnapi zsúrt szerveznek neki a nyugdíjas otthonban, ahol idős napjait tölti. Allan, kora ellenére éles eszű, tisztában van a körülötte zajló eseményekkel, azonban a nemes alkalomból rendezendő buli hidegen hagyja: ünneplés helyett kimászik szobája ablakán és eltűnik. A nála lévő pénzből buszjegyet vásárol és egy szerencsétlen véletlennek köszönhetően egy pénzzel teli táska birtokosává válik. A táska létéről mások is tudnak, ezért az öregúr drogdílerek és a rendőrség célpontjába kerül. Allan kalandjai azonban nem százéves korában kezdődtek. Menekülése közben visszaemlékezésekkel mutatja be élete legizgalmasabb, a XX. század történelmét befolyásoló pillanatait: hogyan került egy vacsora asztalhoz a jövendőbeli Truman elnökkel, hogyan stoppolt együtt Churchill-lel vagy éppen csónakázott Mao feleségével és gyűrte le gyalogszerrel a Himalája zord csúcsait. KRITIKA Egy elefánt, egy gengszter, egy bakter, egy okostojás, egy jó csaj és egy nyugdíjas titkosügynök utazik a buszon, mi az? Villányi Dániel Nem vicc, hanem egy új svéd film, ami viszont (időnként egészen) vicces. Jonas Jonasson nálunk is népszerű, azonos című, világhírű regényéből készült, és élesen két, párhuzamosan működő síkra válik szét. Az egyik a jelené, melyben a századik születésnapját ünneplő, robbantásmániás Allan megunja a tespedést, lelép az öregek otthonából és világgá megy, aztán véletlenül hozzákerül egy pénzzel teli bőrönd, ami persze mindenféle kalamajkát okoz. A másik a múlté: a bonyodalmak közepette Allan felidézi (meglehetősen önkényesen asszociálva) életének egyes pillanatait, amelyek nem kevésbé valószerűtlenül groteszkek és fordulatosak, mint a mostani kalandjai. A filmbeli jelen eseményei olyanok, mintha Guy Ritchie és Roy Andersson közösen rendezték volna őket: piti gengszterek és csekélyértelmű honpolgárok egymást keresztező, a véletlen dramaturgiája által mozgatott ámokfutásai egy halom pénz körül, abszurd skandináv humorral nyakon öntve és életképekben elbeszélve. A múltbeli sík pedig leginkább a Forrest Gump és a Picasso kalandjaitalálkozásaként írható le: egy fura figura véletlenül mindig épp ott van, ahol a történelem nagyot fordul a huszadik században, és mindezt teljesen szürreális jelenetekbe keveredve hajtja végre. A múlt sokkal érdekesebbnek tűnik a filmben, mint a jelen, mégis utóbbiból kapunk sajnos sokkal többet: a regény számos történelmi epizódja kimaradt végül a moziváltozatból, míg a jelen idő kvázi-bűnügyi cselekménye szinte hiánytalanul belekerült — nyilván az előbbiből annak töredékes volta miatt sokkal könnyebb húzni, mint az utóbbiból. Viszont az utóbbit meg sokkal könnyebb elunni, mint az előbbit: míg az „abszurd alternatív történelem” jelenetei mindig kínálnak szellemi izgalmakat és a maguk módján néhol még a szokásosnál mélyebb kérdéseket is fel tudnak vetni, addig a pénzes táska utáni kergetőzés gyorsan kiüresedik — leginkább azért, mert nem tudunk igazán azonosulni a szereplőivel, így a sorsukat befolyásoló tétek sem válnak átérezhetővé. Ez pedig különösen Allan esetében fájó: hiába ő az abszolút főszereplő, a végére nemcsak hogy megkedvelni nem tudjuk, de igazán megismerni sem. 114 perc, svéd A 100 éves ember, aki kimászott az ablakon és eltűnt « VOX.hu
