Beigazolódni látszanak az előzetes várakozások, amelyek szerint egy egyszerű balatoni nyaralás is átmenetileg kiforgathatja a családot a vagyonából. A strandokon napi sok ezer forintot lehet otthagyni úgy is, hogy semmi extrát nem veszünk, csupán bemegyünk, fürdünk, napozunk, eszünk, iszunk, de csak annyit, hogy még pont ne haljunk éhen vagy szomjan. Körülnéztünk a balatoni strandokon, hogy mi mennyibe kerül. Első ránézésre nem sokba, másodikra azonban már legalábbis nem kevésbe. “Szörnyű a helyzet” – sopánkodnak egy Siófok melletti strand “nyaralási kellékeket” árusító boltjának eladói. “Semmit sem vesznek az emberek, már akik egyáltalán el tudnak jönni nyaralni legalább pár napra. Mindent hoznak, vagy a Tescóban veszik meg.” Pedig a létező legfapadosabb balatoni nyaralás napi fogyasztása a strandon azért kijön valamivel több mint 5500 forintból egy négytagú család számára. Igaz, ebben nincsenek benne olyan "extrák", mint a fagyi, a labda, a gumimatrac, a főtt kukorica, apának a kötelező egy csapolt felett esetleg további sörök. Ugrálóvárról, céllövöldéről, óriáscsúszdáról és társaikról pedig most szót sem ejtünk. A balatoni strandokon végzett, reprezentatívnak semmiképpen sem nevezhető árkörképünk élből megdönt néhány régóta stabil városi legendát. Például azt, hogy a déli part olcsóbb, mint az északi. Meg azt is, hogy a Budapesthez közelebbi keleti medence partja drágább, mint a Tihanyon túli vidékek. A toronymagasan legdrágább hamburgert Zamárdiban, a szintén vastagon listavezető árú lángost Balatonfűzfőn találtuk, de az idei szezon egyik legmenőbb kiegészítője, a vízhatlan hasi-tasi (övtáska) is drágább volt Siófokon, mint Tihanyban. Belépünk, megvesszük, amit otthon felejtettünk A strandbelépők tarifája annak ellenére sem változott lényegesen a tavalyi szezonhoz képest, hogy a vendégek masszívan fogynak; úgy fest, a fürdőterületeket működtető önkormányzatok egyelőre lenyelik a bevétel csökkenését. A napijegy ára inkább a település “menőségével” mutat összefüggést, semmint olyan, ezek szerint nem túl fontosnak tartott adottságokkal, mint az árnyékos terület aránya, a vizesblokkok száma, minősége, tisztasága. Szinte mindenhol lehet venni gyerekjegyet, aminek ára a felnőttjegy 40–60 százaléka között van, az azonban nem mindig egyértelmű, hogy hány éves korig gyerek a gyerek. A gyerekjegy mellé jellemzően kínáltak úgynevezett lidót is, azaz alig pár tíz centi mély brűgölőt az egészen apróknak – akik több helyen is ingyen mehetnek be. Sok helyen kapható délutáni belépő is, hol 4, hol 5 óra után, ennek ára jellemzően a teljes belépőének az 55–65 százaléka. A hvg.hu Siófokon és Balatonfüreden találta a legdrágább strandokat, ezeken egy egész napra 1000 forintért lehet becsekkolni, a füredi Esterházy strandon annyi extrával, hogy a kilépős jegy 200 forint felárat ér (az e mögött rejlő szolgáltatástöbbletet mondjuk nem nagyon látjuk). A belépők 250 és a már említett ezer forint között szórnak, a legolcsóbb tarifát az egyébként festői elhelyezkedésű, de feltehetően kevesek által ismert és látogatott sajkodi strandon kell leperkálni. Fűzfő–Csopak térségében jellemzően 600–700 forintba kerül a belépés, Badacsonyig esnek az árak, azaz Szepezden, Révfülöpön, Pálkövén 400–450 forint a tarifa, aztán Badacsony környékén 700 forintig kúszik. Badacsonytomajon az ingyenes szolgáltatások között free wifit és ingyenes elsősegélyt (!!) kínálnak. A strandkiegészítők piaca vizsgálatunk alapján összeomlott, az árusok nemhogy a 10–15 százalékos áremelést nem tudják érvényesíteni, de nagyjából nulla körüli bevételről számoltak be. “Nem csupán a tavalyinál drágább ruhákat nem veszik, de azokat a termékeket sem, amiknek nem változott az ára, mint például a matracokat, gumicsónakokat” – mondta az egyik, Zamárdiban (nem) működő üzlet eladója. Labdát már néhány száz forinttól, gumimatracot 2900 forinttól lehet kapni, a gumicsónak indulóára ennél 1000–2000 forinttal több. A már említett slágertermék, a vízbiztos övtáska a siófoki szállodasoron 2200 forintba, a tihanyi szabadstrand környékén ennél 100–150-nel kevesebbe kerül. A legkelendőbb termékek listája is beszédes: Siófokon egy “nyári trafikban” a hűtőmágnest, a labdát és a képeslapot említette a fiatal eladómint a legjobban menő cikkeket. Ennénk, innánk, lássuk a strandgasztronómiát! A bevezetőben kalkulált 5500 forintos fogyasztás tényleg nagyon fapados, átlagáron számolva két hamburger, két lángos tetszőleges megoszlásban, egy-egy sör a felnőtteknek, egy-egy kóla a gyereknek és sanyi. Ennyiből azonban jószerivel csak elméletben lehet kihúzni egy 9–10 órás strandnapot, bátran ki lehet egészíteni néhány palacsintával, tucat gombóc fagyival, esetleg a változatosság kedvéért a hambi mellett beeshet némi sült hekk is, vagy apának még 1-2 sör, a gyerekeknek újabb kólák. Így könnyen a kétszeresére is rúghat a napi kajapénz, és akkor még hol a reggeli, vagy a vacsora? A plázsokon a sült hal, a hamburger, a lángos, a palacsinta, a sör, a kóla és az ásványvíz árait csekkoltuk. Az Argentínából érkező igazi balatoni kultuszkajáért, a hekkért a déli parti siófok-sóstói kemping part büféjében kell messze a legtöbbet fizetni, 600 forintot 100 grammért. Ehhez képest a legjobb balatoni halsütők között emlegetett aszófői egységben mindössze 340 forintot kérnek ugyanezért, Széplakon 350-et, az ugyancsak nagyon kúl siófoki kikötői Sió halsütőben 390-et. Tihanyban is combos az ár, 550 forint, máshol általában befér 400 és 500 közé. A keszeg – ami jobb esetben a tó környéki halgazdaságokból, más esetben Kazahsztánból vagy Üzbegisztánból jön – 295 és 450 között szór, ez is Aszófőn a legolcsóbb. A másik balatoni klasszikus, a lángos ára is széles sávban legyez, Siófok-Sóstón és Csopakon a legolcsóbb, 350 forint, Széplakon találtuk a legdrágábbat 500 forintért. Ez persze az alaplángos ára, a valamiért nagyon népszerű sajtos-tejfölös verzióért jellemzően 450–650 forintot kell kicsengetni, ez is Siófok-Sóstón éri meg leginkább. Érthetetlen jelenséggel találkoztunk a badacsonytomaji strandon: egyik büfében sem találtunk lángost. Arra még gondolni sem merünk, hogy nincs. Talán csak elfelejtették kiírni, bízzunk ebben. Balatonfűzfőn pedig igazi helyi különlegességre bukkantunk, ott az egyik strandbüfében “kézműves” lángosért 650 forintot gombolnának le a nyaralókról, a kérdés már csak az, hogy milyen a “gépi” lángos és mennyibe kerül? Mit tudnak a “városi” strandkaják? Sátrazni is drágábban lehet A tó körül 16 kempinget üzemeltető Balatontourist átlagosan 10–15 százalékkal emelte árait, egy egyszerű sátorhely ára – biciklivel – például a siófoki Aranypart kempingben napi 750-ről 850 forintra emelkedett. A társaság táboraiban eltérőek az árak, ugyanez Balatonberényben 900, Akaliban 700, Füreden viszont 1100 forint. A kempingekben több mint tucatnyiféle bungalót is lehet bérelni 2-től nyolc személyesig, 6500-tól 31 ezer forintos napi árakig. A jellemzően 4+2 személyes mobilházakért 16–36 ezer forintot, a 2+2 személyes telepített lakókocsikért pedig 9–19 ezer forintot kell fizetni éjszakánként. A szántódi rév közelében lévő, magánvállalkozásban működő, 70 százalékban belföldi vendégeket fogadó Rév kemping 5–10 százalékkal emelte árait, így egy kétszemélyes sátrat napi 700 forint ellenében lehet felütni, egy személy 1200 forintért aludhat meg, a motor behajtása 250, az autóé 500 forintba kerül. Lakókocsit 11–17 ezer forintért lehet bérelni attól függően, hány személyes, a mobilház pedig naponta 21–23 ezer forintot kóstál. Városi strandkaja alatt a hamburgert, a gyrost és a palacsintát értjük, ezek ma már kihagyhatatlanok a balatoni junk food menüből. A hamburgervadászat egészen kedvező árakkal indult a déli parton (450–560 forint), sőt a siófok-sóstói fizetős strandon 180 forintért (!) is kínálták. Aztán sokkolt egy zamárdi büfé: 890 forintot kértek egyért, igaz, odaírták, hogy “marhahúsból, vaslapon sütve” (miért, amúgy miből és hol sütve?). Átkelve a tihanyi szoroson már sorban jöttek a 600–700 forintos burgerek – a marhahús meg a vaslap már rég sehol –, ezekhez képest a fűzfői 450 vagy a pálkövei 500 forintért kifejezetten nyerő vételnek tűnik. Ehhez képest a gyroskínálat teljesen kiegyensúlyozott: egyedül a drága hamburgeres zamárdi büfé gyrosa lógott ki a 800-asok sorából a maga 790 forintjával. Gyerekszemmel persze csak a palacsinta számít, nekik nagyon jó, palacsinta mindenhol van, és nagyjából mindent belekennek, ami édes, a nutellától a ki tudja miből készült folyékony csokoládén keresztül, százféle lekváron és ízen át egészen a “nagymama” sárgabarack lekvárjáig. Az alap lekváros palacsinta adagjáért 130–300 forintot kell tejelni, de az nem nagyon derült ki szinte sehol, hogy az adag alatt egy vagy kettő édes lepényt kell érteni. Az Arany Ászok uralja a strandokat Sajnos annak ellenére sehol sem lehet kapni a méltán híres-hírhedt Balatoni Világos sört, hogy a korabeli “fogyasztóvédelmi” tesztek egyike-másika alapján a sör kategóriába be sem sorolható nyári ital visszatért, nagyáruházak polcain már ismét lehet kapni – kóstoltuk, sokkal nem lett jobb, kulturált vélemények szerint “könnyű”. A strandokon jellemzően Arany Ászok az alapsör, helyenként Drehert csapolnak, nagyon ritka, hogy e kettő ne szerepelne a szortimentben – sőt, az is, hogy más is szerepelne, helyenként felbukkan az alap-Soproni. Nincs nagy szórás, a napi 1–4 sört stabilan lehet kalkulálni 400 és 550 forint közé. Csak Szepezden találtunk 365 forint/korsó kurzust, valamint Csopakon kínáltak 350 forintért egy kriglivel, de az házi sör, bármit is jelentsen ez. Az alkoholmentes kínálatban egyeduralkodó a kóla, a szupermarketárakat azonban erősen megfejelik a büfések. A leghúzósabb Tihanyban volt, ahol a félliteres palack Coca-Colát 500 forintért vesztegették, de találtunk több 400–450 forintosat is. Megint csak az aszófői halas az alsó széle a skálának: nála 320 forintba került ez az üdítő. Az ásványvizek között kevéssé a prémium márkákat kínálták, de így is elkértek 300 forintot egy palackért. http://hvg.hu/kkv/20150713_Balatoni_nyaralast_tervez_Vigyazzon_az_is
