A Beavatott

• Release Date: 2014. március 20.
• Genre: akció, sci-fi
• Director: Neil Burger
• Screenwriter: Evan Daughert, Vanessa Taylor
• Studio: Pro Video
• Starring: Ansel Elgort, Ashley Judd, Jai Courtney, Kate Winslet, Maggie Q, Mekhi Phifer, Miles Teller, Ray Stevenson, Shailene Woodley, Theo James, Tony Goldwyn, Zoe Kravitz

2014.03.20. (Divergent) Beatrice Prior (Shailene Woodley) a nem túl távoli Chicagoban él, ahol a társadalom öt csoportra tagolódik, melynek mindegyike egy-egy erény kiművelését írja elő tagjai számára. Az emberek rájöttek, hogy a világban dúló háborúkért nem politikai ideológia, vagy vallási meggyőződés, hanem a személyiségben rejlő rosszra való hajlam okolható. A csoportok célja, hogy az emberekből kiirtsák azokat a tulajdonságokat, amik előidézhetnek egy újabb konfliktust. Az év egy bizonyos napján a 16 éveseknek el kell dönteniük, hova akarnak tarozni: a Bátrakhoz, az Őszintékhez, az Önfeláldozókhoz, a Barátságosakhoz, vagy a Műveltekhez. Egyetlen döntés, amely örökre megváltoztathatja sorsukat.
Beatrice a vizsga során szembesül különleges képességével: az Elfajzottak közé tartozik, akik egyetlen csoportba sem sorolhatóak. Egy szabályok uralta világban azonban ez a legveszélyesebb dolog, ami egy fiatallal történhet: ha kitudódik, az egyet jelent a halállal. A több hetes beavatása során számos félelmével, gyengeségével kell szembesülnie a fiatal lánynak, miközben titkolnia kell valódi kilétét. Amikor rájön, hogy az Elfajzottakat végleg ki akarják iktatni, olyan tettre szánja el magát, amely mindenki számára meglepetést okoz.

KRITIKA

Újabb adaptációt sodort a mozivásznakra a Young Adult könyvek iránti imádat-cunami. Bár az „Alkonyat utánpótlás” tirádákat felváltotta „az új Az éhezők viadala” bélyeg, A beavatott egyik sem lett – szerencsére és sajnos.

Arányi Zsuzsanna

100 évvel járunk egy hatalmas rombolást végző háború után. Ebben a poszt-apokaliptikus világban az emberiség úgy dönt, a további harcokat elkerülendő felosztják a társadalmat öt csoportra, melyek mindegyike egy olyan személyiségjegyet képvisel, mellyel ellensúlyozhatják – a Földet majdnem pusztulásba döntő – emberi gyarlóságokat. Mindenki dönthet 16 éves korában (hát igen, a legkiforrottabb véleményalkotás időszaka az) egy választási ceremónia keretében arról, marad-e ott, ahova született (és ezáltal a családjával) vagy egy másik csoporthoz csatlakozik. Beatrice Prior (Shailene Woodley) bár a nagyjából amish életmódot folytató Önfeláldozókhoz tartozik, nem érzi magát tökéletesen odavalónak. De kit válasszon? A Művelteket, akik felszegett fejjel, „citromba haraptam” arckifejezéssel sétálnak kimérten, vagy a hippik nyomdokaiban lépegető Barátságosakat, esetleg a csípős nyelvű Őszintéket? Ahova a szíve és a kíváncsisága húzza, az egyértelműen a konstans fékevesztetten vihogva rohangáló metál banda külsejű Bátrak ligája. Nem sokat túlzunk, a csoportok, a világrend ábrázolása tényleg ennyire skiccszerű, a könyvben előforduló kidolgozatlanságok, lyukak itt ezért jóval szembetűnőbbek. Ettől függetlenül A beavatott messze sikerültebb próbálkozás, mint az utóbbi idők bármelyik ilyen jellegű adaptációja (leszámítva persze Az éhezők viadalát). Az alkotók sajnos nem érezték, hogy vannak momentumok, melyeket egy könyv lapjai elbírnak, a szélesvászon ellenben nem. Akad néhány olyan suta mondat és jelenet, amitől kínosan feszengünk, de az egyik fő ok, amiért ezeken tovább tudunk gond nélkül lendülni, az a jól működő szereplőgárda, kiváltképp pedig Shailene Woodley. Akik bírták Katnisst, mint erős, mégis érzelmes női figurát, Trisben sem fognak csalódni, de a Négyest alakító Theo Jamesre sem lehet panasz, egyetlen egyszer szabadul csak meg a pólójától és arra viszonylag elfogadható indoka van. Egyedül Jai Courtney (akire amúgy is ki vagyunk élezve a Drágább, mint az életed miatt) egyensúlyozik a karikatúra határán, de végül vonalon belül marad (a szemöldöke felé ragasztott nevetséges „piercing” pedig igazán nem az ő hibája).
Az egyik leggyengébb pontja a filmnek a családi kapcsolatok ábrázolása (az mondjuk az én személyes problémám volt, hogy az apát alakító Tony Goldwyn minden felbukkanásánál csak az zakatolt a fejemben, hogy itt a seggfej a Ghostból, aki miatt nem agyagozhatott többet Patrick Swayze és Demi Moore). Valószínűleg dönteni kellett, hogy az így is 140 perces játékidőbe mi férjen bele. Összességében nem is baj, hogy végül inkább Tris karakterfejlődésére koncentráltak, meglepően szépen végigviszik az idevágó tükörkép metaforát – a háromlépcsős kiképzés ellenére ugyanis a legnagyobb harcot főhősnőnk végig magával folytatja. Az énkeresés, a beskatulyázás és az önmeghasonlás mellett a másik kérdéskör – mekkora ereje van a választásnak, mennyiben határoz meg minket, hova születünk, és mi múlik a döntéseinken – szintén egy ilyen fajsúlyú mainstream filmnek megfelelően van ábrázolva.
Egyszóval minden hibája ellenére A beavatott az átlag YA adaptációk fölött van, így akik fogékonyak a témára, azok számára egy könnyed esti kikapcsolódásnak bőven megfelel.



139 perc, amerikai
A beavatott « VOX.hu