A Brazilok olyan, mint egy futballválogatott, amelynél vannak profibbak, technikásabbak, látványosabb focit játszó csapatok, mégis nekik drukkolunk, mert akkora a szívük. A 2002-es foci-vb árnyékában, egy isten háta mögötti magyar faluban játszódó vígjáték egyben bizonyíték arra is, hogy a cigányság helyzetéről, a magyar társadalom etnikai konfliktusairól nemcsak rögrealista drámák szólhatnak, hanem könnyed, életvidám, mesei köntösben is lehet, sőt, érdemes mesélni róluk. Remek új arcokkal, roma főszereplőkkel, közönségfilmben. A jó narráció aranyat ér, a rossz tönkrevághat egy filmet. A Trainspotting-ot el sem tudnám képzelni Renton fékeveszett monológjai nélkül, míg a tavalyelőtti Kötéltánc-ot agyonnyomta a képernyőn látható eseményeket szóban is elismétlő, redundáns szöveg. Általában az első percben meg lehet állapítani, lesz-e stílusa a narrációnak, és amint megszólalt a Brazilok kommentátora, a film eseményeit nagyrészt a partvonalról figyelő kiskamasz Fingi, az őt játszó Lakatos Erik napfényes hanghordozása, szellemes dumái egyből mosolyt csaltak az arcomra. Ami egy vígjátéknál nem utolsó szempont. Bergendi Barnabás, Nagy Dániel Viktor és Lakatos Erik a Brazilok című filmben Forrás: InterCom Az, hogy Fingi kifogyhatatlan optimizmussal tekint az őt körülvevő, meglehetősen lehangoló világra, nem naivitásból fakad, hanem szükségszerű védekezőmechanizmus – a nyomorra, a nehézségekre, ha nem akarunk begolyózni, a humor, az irónia az egészséges válasz. A Brazilok is ezt a szemléletet vallja. Acsán járunk, egy cserháti településen, ahol az év fénypontja mindig a helyi focibajnokság. Főleg az önkormányzat tagjainak, akik meg szokták nyerni. Ám amikor az új, fiatal plébános bejelenti, hogy a győztes Brazíliába utazhat, a faluszéli romatelep fiataljai is beszállnak a megmérettetésbe. A cserháti falu a 2002-es világbajnokság lázában ég, ez az egyetlen – a mobiltelefonok hiánya mellett –, ami adott korhoz köti a filmet, egyébként akár ma is játszódhatna. (Az alkotók olyan nagyvonalúan kezelik az időt, hogy a tévében egy 2005-ös Gáspár Laci-videoklip fut, csalás nélkül nem cameózhatott volna a zenész, bár pont e miatt a cameo miatt kár volt csalni.) Maga a film is eltévedt kicsit az időben, stílusával, tévéjátékos képi világával a kilencvenes éveket idézi, mint egy megkésett Kusturica-adaptáció, kevesebb abszurditással. Sportfilm is persze, Dávid és Góliát harcával, csak itt Góliát sem nőtt túlságosan nagyra. Nem a Jég veled! jellegű sportnarratívákat követi, amelyekben egy esélytelen, ügyetlen csapat küzdi fel magát egy világverseny döntőjéig, hanem a külső körülmények által visszahúzott tehetségekét, mint az ugandai sakkozó kislányról szóló Queen of Katwe tavaly a Disney-től. Acsán a cigány focisták a legügyesebbek, amit a riválisaik is tudnak, ezért minden eszközzel – a rendőrök hathatós segítségével – gátolni próbálják őket a bajnokságon való részvételben. Brazilok Forrás: InterCom Ebből is látszik, hogy a Brazilok meseszerű magyar közegben foglal helyet, de igyekszik legalább fél lábbal megmaradni a valóság talaján, és nem keni el a való életbeli társadalmi, etnikai konfliktusokat. A filmet egy rendezőpáros jegyzi, és Rohonyi Gábor (Konyec – Az utolsó csekk a pohárban) még a forgatás alatt azt nyilatkozta a Nők Lapja Cafénak, hogy ő próbál inkább a valósághoz közelíteni, míg a tévés műsorvezetőként ismert M. Kiss Csaba – akinek a Brazilok hosszú évek óta a dédelgetett szerelemprojektje – a mesei irányt képviseli. Nehéz megfelelő arányú elegyet kikeverni, nem is sikerül maradéktalanul, végig ott dolgozik a Brazilok-ban a kétféle alkotói szemléletből fakadó feszültség. A film egyértelműen a cigány fiatalokat tekinti pozitív hőseinek, de nem romantizálja, nem szemléli őket rózsaszín szemüvegen keresztül: a rendőri razziánál sietve rejtik el a guberált fémeket, és amikor a szomszéd falvakból szurkolók érkeznek, a narrátor megjegyzi: „én is megijedtem ettől a sok cigánytól”. A rendőrök viszont szinte rajzfilmes gonoszok, ha lenne bajszuk, azt pödörgetnék. Szalay Marianna, Lengyel Ferenc, Gáspár Laci és Anger Zsolt a Brazilok című filmben Forrás: InterCom Említhetném azt a remek jelenetet is, amelyben kiderül, hogy a telepiek sem támogatják a saját focistáikat, mert félnek, hogy így magukra vonják a falusi többség haragját, és durvább zaklatásnak lesznek kitéve, hogy aztán Gryllus Dorka kikacsintós feltűnése elvegye a jelenet élét. Vagy ott a befejezés, ami először keserédesnek ígérkezik – ez passzolna a filmhez –, ám amit végül egy deus ex machinával választanak az alkotók, az hamisan cseng, bár tagadhatatlanul jó érzést ad. De az összkép mindezek ellenére mégis pozitív. Egyrészt azért, mert a film műfaja inkább drámai elemeket tartalmazó mese, mintsem mesei mozzanatokkal fűszerezett dráma, és utóbbi esetén lettek volna igazán zavaróak az emlegetett törések. Másfelől működik Acsa, mint a magyar valóság mikrokozmosza, annak összes kicsinyességével, ügyeskedéseivel, vagy épp a pocsolyában evickélők leleményességével. Nagy Dániel Viktor a Brazilok című filmben Forrás: InterCom Harmadrészt pedig, és ez a legfontosabb, jól megírt szereplők népesítik be, akiket szemmel láthatóan örömjátékkal keltenek életre mind a sztárszínészek, mind a feltörekvő tehetségek, mind az amatőrök. Nagy Dániel Viktor olyan fölényes karizmatikussággal hozza a börtönből szabadult, hirtelen haragú, arrogánsan sármos Áront, a focicsapat szellemi vezérét, mintha ez már a sokadik filmfőszerepe lenne. De Farkas Franciska is remekel mint Puporka Rozi, egy szerelmi sokszög, kis magyar Rómeó és Júlia – vagy inkább West Side Story – magját alkotó lány, akit megfojt szülőfaluja áporodott légköre, és sztárokban keres menekülést. Piros pont jár azért, hogy a film nem gúnyolja ki emiatt, sőt, egy csodaszép pillanatban megmutatja, hogy egy popsláger giccses szövege hogyan csenghet egybe a kilátástalanságával. Farkas Franciska a Brazilok című filmben Forrás: InterCom Fekete Ernő pedig kis híján ellopja a show-t a szabályokhoz körömszakadtáig ragaszkodó, komikusan erélyes polgármester szerepében, aki olyan méltósággal húzza fel a hajpántját, mint a véres leszámolásra készülő Rambo a fejkendőjét. Különösen nagy erénye a forgatókönyvnek, hogy még a kisebb szereplők is háromdimenziósak, saját vágyaik vannak, bejárják a maguk karakterívét. Sokszor ezek a mellékalakok hordozzák a film legizgalmasabb dilemmáit, legyen szó a helyi főgenyó (Schmied Zoltán) kamaszfiáról, Törökről (Dóra Béla), aki Áron halálos ellenségeként mutatkozik be, majd apránként túlnő ezen a sablonon, vagy Ábelről (Bergendi Barnabás), a főhős gyerekkori jóbarátjáról, akit kétfelé húz a lojalitása, miután rendőrnek áll. Fekete Ernő és Schmied Zoltán a Brazilok című filmben Forrás: InterCom A sok mellékszállal való zsonglőrködés közben néha kihullik a kézből egyik-másik; a poénok ütemezése olykor esetlen; a mindent eldöntő gólról csak utólag derül ki, hogy ez döntött el mindent. De épp az teszi elevenné a filmet, hogy ilyen sok labdát tart egyszerre a levegőben; minden félremenő viccre jut két-három őszinte nevetés; és ha nincs is tökéletesen felépítve a döntő meccs, addigra már eléggé szurkolunk a szereplőkért, hogy a nézőt csak az eredmény izgassa. A Brazilok végeredményben nem több, de nem is kevesebb, mint egy jószívű vígjáték. KAPCSOLÓDÓ CIKKEK Let's block ads! (Why?) Forrás...
