Release Date: 2014. december 4. Genre: thriller Director: Atom Egoyan Screenwriter: Atom Egoyan, David Fraser Studio: Cinetel Kft. Starring: Kevin Durand, Mireille Enos, Rosario Dawson, Ryan Reynolds, Scott Speedman 2014.12.04. (The Captive) A 9 éves Cassandrának nyoma vész. Kétségbeesett szülei és a rendőrség minden követ megmozgatnak, ám semmi nem utal sem emberrablásra, sem gyilkosságra. 8 évvel később Matthew (Ryan Reynolds), az apa még mindig nem nyugodott bele gyermeke elvesztésébe. Ráadásul egyszer csak olyan üzeneteket kap, amely szerint Cassandra valóban életben van, ám fogságban tartják. A férfi ugyan kevés segítségre számíthat, de Nicole (Rosario Dawson), a pedofil-ügyekben jártas nyomozó mellette van. KRITIKA Van az úgy, amikor valaki annyira görcsösen akar bravúrosan jó filmet csinálni, hogy pont az erőlködés miatt nem jön az össze. Ebben az esetben ez most a stáb minden tagjára igaz. Oblath Ádám Matthew (Ryan Reynolds) és Tina (Mireille Enos) blodog házasok, van egy tündéri gyerekük, kerek az életük. Egészen addig, míg egy nap Cass, a kislányuk el nem tűnik nyom nélkül. Nyolc év telik el, mire a rendőrség pedofilokkal foglalkozó részlege nyomra bukkan. Láttunk már egyszerű, vagy akár egyenesen béna ötleteket briliáns módon kidolgozni. Sőt, kifejezetten szeretjük az ilyen filmeket, ami nem jelenti azt, hogy egy-egy minőségibb darabra már nincs is igénye az embernek. Éppen ezért vagyok szomorú, amikor egy alapvetően nagyon jó ötletet ilyen módon pocsékolnak el. Mert ez a film egész egyszerűen rosszul van összerakva. Az egy dolog, hogy az alkotás első jelenetében már magát a felnőtt Casst látjuk az emberrabló társaságában, ám, ha már ilyen módon visszavesszük a talányokkal járó feszültséget, valahol máshol kellene azt pótolni. A két megtört lelkű szülő gyötrődése valahol még érthető, de minden, ettől függetlenül történő cselekedetük sokszor logikátlan, olyannyira, hogy azt már nem lehet lazán a fájdalom számlájára írni. Rosario Dawson hitelességét, mint rendőrnő, pedig olyan buta lépéssel teszik hiteltelenné, hogy arra szavak sincsenek. De a leggyengébb láncszem egyértelműen az összevissza történő időugrás. Hol a jelenben vagyunk, hol az elrablás után, hol valahol a kettő között, ami ezúttal csak átláthatatlanná teszi a filmet, nem pedig érdekessé. 112 perc, kanadai A fogoly « VOX.hu
