Release Date: 2014. január 23. Genre: animációs, sci-fi Director: Ari Folman Screenwriter: Ari Folman Studio: Cirko Film Starring: Danny Huston, Harvey Keitel, Jon Hamm, Kodi Smit-McPhee, Paul Giamatti, Robin Wright 2014.01.23. (The Congress) A saját magát alakító Robin Wright ajánlatot kap egy nagy stúdiótól, hogy adja el nekik a filmes személyazonosságát: minden mérhető adatát felveszik és lemásolják, hogy megkötések nélkül használhassák az alakját mindenféle hollywoodi filmben – még azokban a reklámkampány-szerű filmekben is, amiket korábban elutasított. Cserébe rengeteg pénzt kap, de ami ennél is fontosabb: a stúdió beleegyezik, hogy a számítógépes karakterét örökké fiatalon hagyják, az összes filmjükben. A szerződés 20 évig érvényes. A Kongresszus onnantól követi nyomon Robin életét, hogy a szerződése lejárt, és visszatér a jövőbeli fantáziamozi világába. KRITIKA Az izraeli Ari Folman harmadik egészestés művével, a Libanoni keringővel igen magasra tette a lécet 2008-ban. Csákvári Géza Definiálta az animált dokumentumfilm műfaját és e két első pillantásra inkompatibilis zsáner elegyítésével képes volt új művészetet teremteni (bármennyire is gyanús ez a kijelentés), mely minden szempontból – igaz, leginkább érzelmileg – hatott a befogadóra. Folman mostani grande rendezése, A futurológiai kongresszus a live action játékfilmet igyekszik az animációval elegyíteni, melyre azért volt nem egy próbálkozás a filmtörténetben, gondoljunk csak a Roger nyúl a pácban, a Pink Floyd: A fal vagy A Maszk című alkotásokra. Ugyanakkor az is igaz, hogy az innovációiról elhíresült direktor már a dramaturgia magjánál elkezdte a „házasítást”, így ismét sikerült egyfajta újszerű megoldásokkal előrukkolnia. A mese szerint ugyanis Robin Wright önmagát, azaz Robin Wright színésznőt alakítja, igaz egy fiktív valóságban, ahol a filmstúdiók már sokkal nagyobban gondolkodnak. Már nem az a biznisz, hogy egy-egy szuperprodukcióra szerződtetik a nagy neveket, hanem inkább megveszik húsz évre a személyiségüket – elvégre minden egyes emberi lény számokban, így adatokban is kifejezhető. Innentől, illetve a szkenneléstől kezdve, az egyszeri nagy anyagi befektetés után azt csinálnak a húsz évig tartó szerződés alatt a virtuális színésszel, amit csak akarnak. Nem dumál vissza, és nem hisztizik, ha arról van szó, hogy kínos folytatásokba akarják berakni, és mivel a digitális lét nem jár öregedéssel, még a botoxgyártók is befuccsolnak. Egyszóval nagyon fineszes kis tudományos-fantasztikus alapokra építkezett Folman, hogy aztán egészen bizarr szintre emelje az egészet. Amikor a húszéves szerződés lejár és civilként belép a fantáziamozik világába, az élőszereplős szegmens helyét átveszi az animált filozófiaóra. Innentől kezdve pedig a határ a csillagos ég, a szó legdrasztikusabb értelmében. Míg a Libanoni keringő kísértetezése a kohéziót erősítette, itt pontosan ellenkező hatást ért el. Mintha az egész valahol félrement volna: hiába idézi meg Stanislav Lem, de meglepetésre még inkább Philip K. Dick világát a mozi, hiába a zseniális felütés, az olykor lélegzetelállító animációk, az egész olyan szétesővé válik, mint a túlfőzött spagetti. Persze, értjük ám az üzenetet, mert az a sok ködösítés ellenére nem lett enigmatikusabb. A világ zűrös hely, a showbiznisz hazug, az értékválság felfal minden addigi szabályt és axiómát. Noha az alkotói szándék abszolúte jóindulatú, A futurológiai kongresszus a kritikai élét elvesztve pont önmaga paródiájává válik. Nem az elhangzott tézisekkel van baj, hanem azzal, ahogy elhangzanak. Komoly tónus helyett csupán komolykodóan: innentől kezdve pedig ez csupán köldöknézés mesterfokon. 122 perc, izraeli-német-lengyel-luxemburgi-francia-belga A futurológiai kongresszus « VOX.hu
