Azt már megszokhattuk, hogy a rajzfilmek és elbábozott mesék helyett minden számítógépes 3D-programokkal készül a Trónok harce zombijaitól Thomasig, a kis gőzmozdonyig. De még így is digitális művészek kellenek ahhoz, hogy a lemodellezett, megrajzolt, vagy három dimenzióban beszkennelt tárgyakat és környezeti elemeket megmozgassák, valószerűvé tegyék. Pontosabban egész idáig kellettek hozzá, létezik ugyanis olyan technológia, ahol a gép által digitalizált elemeknek már a mozgását, interaktivitását is gépi intelligencia végezze. IDV, azaz Interactive Dynamic Video néven fut a fentebb említett módszer, amelyet az MIT CSAIL laborjának kutatói publikáltak a közelmúltban. Lényegét az alábbiakban mozgás közben is láthatjuk összefoglalva: ha van egy tárgyról készített videónk (amely lehet bokor, épület, tűzcsap vagy bármi más), csak rá kell engednünk egy algoritmust, amely megnézi, hogy bizonyos frekvenciatartományokban milyen rezgéseket végez az adott tárgy. Ezeket összedolgozva egy olyan szimulációt kapunk, amely interaktívvá tesz egy videót, azaz megfoghatjuk például a bokor egy levelét és azt „megrázhatjuk”, erre pedig a teljes bokor reagálni fog – pontosan úgy, mint ahogy a valós életben tenné. A rendszer több dolog miatt is izgalmas: nemcsak töredékére csökkenti a 3D-modellezés költségét és az abba befektetett időt, hanem mert gyakorlatilag szintet is lép a videószerkesztésben. Ugyan már korábban is voltak olyan algoritmusok, amelyek észlelték videóanyagban az igen apró mozgásokat és rezdüléseket, a videókon látható tárgyak mozgását igencsak lehetetlen volt korábban szimulálni ismeretlen környezetben: ehhez kontrollált környezet, illetve sokszor zöld hátteres trükkfelvétel is szükséges. Az IDV azonban mindezt képes felülírni: egy videóból különböző „vibrációs módokat” nyer ki, amik azt mutatják, hogy az egyes tárgyak bizonyos szabadságfokok mentén miként mozognak, ezeknek kombinációja pedig olyan mozgási rendszert képez, amely azt mutatja meg, hogy az egyes tárgyak egy életszerű szimulációban hogyan viselkednének bármilyen kinetikus inger hatására. Az IDV legnagyobb előnyeit azonban vélhetően az hozza majd el, hogy a virtuális, illetve a kiterjesztett valóságokban sokkal könnyebben és olcsóbban lehet majd tárgyakat létrehozni, illetve ezekből környezeteket létrehozni, a rendszer kitalálói azonban más felhasználási módozatokra is gondoltak: szerintük építőmérnökök például ezzel tudnák szimulálni azt, hogy egy épületváz mennyire megbízható statikailag, illetve filmek, illetve videoklipek gyártási költségeit is lehetne csökkenteni ezzel. És a fentiek tudatában mindenki elképzelheti azt is, hogy hogyan nézhet ki a Pokémon Go következő változata, ami ilyen grafikai trükkökre is képes: a valós tárgyakra most még csak hevenyészve rárajzolt szörnyecskék nemsokára valós kapcsolatba léphetnek a világgal, és tényleg el tudjuk majd hinni, hogy Pikachu hintázik azon az ágon fel… le…
