A halaknak elég apró az agyuk, ráadásul agykérgük sincs, ami miatt sokan buta, érzelemnélküli lények

A második világháború közepén, 1943-ban a Walt Disney elkészítette a valaha készült legfurcsább propagandafilmet, amelyben kedvenc kacsánk a náci Németországban találja magát.



Az alig több, mint nyolc perces filmben Donald egy rémálmát követhetjük nyomon. A Walt Disney-műtől az amerikai kormány azt remélte, hogy hatására több hadikötvény fogy majd, így a lakosság által nyújtott kölcsönnel könnyebben fedezhetik a háború költségeit.



A filmben megszólaló dal még a filmnél is sikeresebb lett

Mikor a Führer azt mondja, mi vagyunk a felsőbbrendű faj
Akkor Heil, Heil, a Führer képébe
Nem szeretni a Führert igazi szégyen
Szóval Heil, Heil, a Führer képébe
Ha Herr Göbbels mondja, miénk a világ és az űr
Akkor Heil, Heil, Herr Göbbels képébe
Ha Herr Göring azt mondja, sosem bombázzák le ezt a helyet
Akkor Heil, Heil, Heil Göring képébe
Nem ő a szupermen?
Árja, tiszta szupermen?
Igen, mi szupermenek vagyunk
Elképesztően szuper szupermenek
A náci föld annyira jó
Elhagynád, ha tudnád?
Igen, a náci föld jó
Akkor sem hagynám el, ha tudnám
Új rendet hozunk a világba
Heil Hitler új világrendjét
A többi fajból mindenki
Imádni fogja a Führer képét
Ha elhozza majd a világnak ezt a rendet
Ha a Führer azt mondja, sosem lesznek rabszolgák
Akkor Heil, Heil, de továbbra is rabszolgaként dolgozunk majd
Ha a Führer kérkedik, hazudik, szónokol vagy tombol
Akkor Heil, Heil, és a sírba dolgozzuk magunkat
Ha a Führer azt ordítja: több lövedékre van szükségem
Akkor Heil, Heil, és gyártunk több lövedéket
Ha egyetlen apró közülük felrobbantaná őt a…
Akkor is Heil, Heil, de nem lenne már olyan klassz


Kedvenc kacsánkat reggel négykor egy, horogkereszt alakú fák és felhők közül felé sétáló zenekar ébreszti, melynek tagjai a tengelyhatalmak vezetői és a vezető náci politikusok: Göbbels trombitál, Himmler pergődobon játszik, Tódzsó Hideki tubán, Göring pikolón, Mussolini pedig nagydobon.

A szerény reggeli – egy kis szalonnás rántotta-illatú illatfelhő, fából készült kenyér, és egyetlen kávészem áztatásával készített kávé – leküzdése közben a zenekar a Mein Kampf-ot tolja elé, mint könnyed reggeli olvasmányt, majd elviszik a munkahelyére, egy német gyárba, ahol egy rövid, 48 órás műszaknak néz elébe, mely során egész idő alatt tüzérségi lövedékekre csavarja azok gyújtószerkezetét (fejgyújtóját).


Az érkező lövedékek mérete igen különböző, némelyikük jóval nagyobb, mint maga Donald. A jelenet erősen emlékeztet Charlie Chaplin klasszikusának, a Modern időknek gyártósori jelenetére:
Természetesen néha jól jön egy kis bajonettel bátorítás, vagy épp propagandaüzenetek hangszórók által fülébe kiáltása, de a műszak végén még egy kis fizetett nyaralásra és tornára is jut idő.

A fronton harcoló katonáknak viszont még több lövedékre van szüksége, így kezdetét veszi a túlóra, amelyet a kacsa már nem bír tovább, idegösszeomlást kap, és furcsa hallucinációk kezdik gyötörni, melyekben kígyóként, madárként, csizmaként vagy zenekarként életre kelt lövedékeket lát.

Szerencsére az egész náci történetről kiderül, hogy csak egy rossz álom volt, ugyanis Donaldot hirtelen amerikai zászlós pizsamában, az ágyában találjuk. A hirtelen felébredő kacsa meglát a falon egy náci szoborra hasonlító árnyékot, így automatikusan lendítené a karját, és éltetné Hitlert, de még időben feltűnik neki, hogy Amerikában van, az ablakban pedig a Szabadság-szobor kicsinyített mása áll, annak furcsa árnyékát látta.

A film óriási sikernek bizonyult, , a 15. Oscar-gálán pedig el is nyerte a legjobb animációs rövidfilmnek járó aranyszobrocskát. A világháborút követően a Disney igyekezte eltüntetni a filmet, hogy még véletlenül se köthessék szegény Donald kacsát a nácizmushoz.
Ennek köszönhetően a cég először csak 2004-ben hozta forgalomba a filmet, a Disney Treasure egyik DVD-jén kapott helyet.