Release Date: 2014. április 3. Genre: dráma, vígjáték Director: Richard Ayoade Screenwriter: Avi Korine, Richard Ayoade Studio: Vertigo Média Kft. Starring: Cathy Moriarty, Chris O'Dowd, James Fox, Jesse Eisenberg, Mia Wasikowska, Noah Taylor, Paddy Considine, Rade Serbedzija, Sally Hawkins, Wallace Shawn 2014.04.03. (The Double) A félénk Simon teljesen tehetetlennek érzi magát élete alakulását illetően; munkatársai keresztülnéznek rajta, anyja megveti, álmai asszonya pedig ügyet se vet rá. Amikor új kolléga érkezik a munkahelyére, elkeseredése csak tovább fokozódik, James ugyanis fizikailag pontos mása Simonnak, személyiségében azonban gyökeresen eltér tőle: magabiztos, karizmatikus és szeretik a nők. Simon legnagyobb rémületére hamarosan azt veszi észre, hogy James nemcsak a saját életét irányítja, de kezdi átvenni az uralmat Simon ügyei felett is. KRITIKA Ha az embernek Jesse Eisenberg a hasonmása, az valóban problémás helyzet. Villányi Dániel Noha Dosztojevszkij egyik regénye nyomán készült, mégis sokkal inkább kafkai A hasonmás világa — ez önmagában még nem félreértése az alapanyagnak, sőt mondhatjuk, hogy az orosz mester ezen műve tényleg tekinthető bizonyos vonásaiban Kafka megelőlegezőjének. A kiszolgáltatott, bizonytalan sorsú kisember, aki egyedül csak a Hivatalnak él, de ott is értelmetlen munkát végez, majd irracionális módon ellene fordul az egész rendszer, amiben addig az életét élte: igazi kafkai helyzet. A filmet rendező Richard Ayoade (ha valakinek ismerős a név, nem véletlen: ő volt a geekek leggyíkabbika a Kockafejek sorozatban, és nemrégiben vetítették nálunk az első rendezését is Submarine címmel) úgy döntött, még inkább ráerősít erre az áthallásra a filmje formai megoldásaival: stilizált, nagyrészt rideg díszletekből épült világot épített fel, amiben magányos hangyaként téblábolnak az emberek, a történetet meghatározhatatlan korba tette, a technikai eszközök pedig valamiféle sosem létezett, fantáziadús retró-környezetet mutatnak. Itt tengeti mindennapjait Simon James (Jesse Eisenberg), örökké csak reménykedve abban, hogy egyszer valami megváltozik, például észreveszi őt a szemközt élő fénymásolólány (Mia Wasikowska). Aztán egyszer csak tényleg megváltozik minden: megérkezik James Simon, aki teljesen ugyanúgy néz ki, mint ő, csak épp magabiztos, sikeres, tud és akar is mindenen alakítani — például kihasználja szegény főhősünket, lenyúlva tőle a munkáját, lakását és persze a csaját is. Ami Dosztojevszkijnél társadalomkritikus, iróniával teli realizmus volt, az itt modellezett abszurditássá lesz, emiatt pedig elveszik a történet azon vonatkozása is,amely az elme működéséről szólna — nincs bennünk bizonytalanság azon a téren, hogy hősünk most képzeli-e az egészet, vagy tényleg van egy hasonmása, nincs hasadt személyiség, hanem egy egzisztencialista tanmesét kapunk végül. Amiben sok az üresjárat, elmaszatolt a befejezése, és közhelyes tanulságokkal szolgál — viszont kétségkívül mívesen megformált és szórakoztatóan angolos a humora. Ami miatt viszont a legnehezebb átélve élvezni A hasonmást, az maga a főszereplő, Jesse Eisenberg. Tudjuk, hogy jól áll neki a visszahúzódó, esetlen, intellektuális szerepkör, sőt csak az áll neki jól, de a típus más megformálóival szemben őbenne mindig érezhető valami zavarba ejtő furaság is a háttérben (ezért volt tökéletes választás Zuckerbergnek…) — itt pedig az lenne a fontos, hogy tudjunk vele azonosulni, képes legyen előhívni a mindenkiben ott élő kisembert. Ez pedig nem sikerül, talán túl fiatal is a karakterhez, mindenesetre ugyanez a film mondjuk Steve Carrell-lel, vagy régen Jack Lemonnal torokszorítóbb élmény lett volna. Így csak elnézegetjük. 93 perc, brit A hasonmás « VOX.hu
