A 88. Oscar-gála legjobb idegen nyelvű alkotása a Saul fia, Nemes Jeles László filmje lett. Ha bármilyen külföldi orgánumot vizsgálunk ezen információ mellett legelőször a következő tényszerű adatokat közlik a Saul fiával kapcsolatban: Nemes Jeles László első nagyjátékfilmje a cannes-i zsűri nagydíj és a Golden Globe után az Oscart is hazavitte. Ez hazánk második nagydíja ebben a kategóriában, legutoljára Szabó István 1981-es Mephistója diadalmaskodott az akadémiai díjátadón. A Saul fia jordán, dán és kolumbiai filmekkel versenyzett, de a legnagyobb riválisa a farncia-török koprodukcióban készült Mustang volt. És idézik köszönőbeszédét is: Az emberiség legsötétebb óráiban is talán van bennünk egy belső hang, amely lehetővé teszi, hogy emberek maradjunk. A Variety úgy jellemzi a díjnyertes filmet, mint a holokauszt kegyetlen és komor ábrázolását mesteri kivitelezéssel. Ezen a vonalon továbbhaladva a Los Angeles Times abban látja a film nagy erejét, hogy egyesíti a dokumentarista hitelességet a Schindler listája költői barbarizmusával, kiemelve, hogy Erdély Mátyás képei sokkal nyomasztóbb, zsigeri érzést adnak, mint Steven Spielberg klasszikusa. Viszont nem ez az egyetlen médium, amely említi a hét Oscar-díjat elért alkotást, az Entertainment Weekly is kifejti, hogy Annak, aki a filmkészítés útjára lép, mindenképpen ismernie kell a Schindler listáját és A zongoristát. Viszont Nemes Jeles László úgy készített holokauszt-filmet, hogy forradalmi módon beszél a témáról, ráadásul megsemmisítő erővel. Mindeközben a Hollywood Reporter az alapjaiban megváltoztatott Vajna-féle filmtámogatási rendszert dicséri, amelynek egyik sikertörténete a Saul fia. A Yahoo News címben hirdeti, hogy a holokauszt pokla Oscar-díjat ért, megjegyezvén, hogy a Jobbik szerint a Saul fia a „virágzó holokauszt-ipar” terméke. A legkimerítőbb jellemzést a The New York Times írta, amely hosszú kolumnákon keresztül ecseteli, Nemes Jeles filmje milyen hasonlóságokat ápol Kierkegaard filozófiájával. Hiszen ahogy az énfilozófia központi gondolata egy különbségtétel révén világítható meg, ez pedig az objektív és a szubjektív reflexió különbsége; ezen egzisztencialista filozófia tetten érhető a Saul fiában is, hiszen a főhős nem akarja figyelembe venni azon borzalmakat, amik körülötte történnek, mert egyetlen belső indíttatása van: eltemetni gyermekét. A The New Yorker közben a főszereplő Röhrig Gézát méltatja, elmesélve a főszereplő élettörténetét, kezdve a budapesti évektől, folytatva auschwitzi ébredésével, amely után eldöntötte, rabbi lesz, befejezve azzal, hogy végül ebben sem találta meg számításait, s New Yorkba költözött, hogy aztán sok egyéb tevékenység mellett verseket írhasson.
