Egy nemzetközi kutatócsoport öt éven át végzett radiálissebesség-mérésekre alapozva azt állítja, hogy a Kepler-űrtávcső adatsorai alapján óriásbolygónak gondolt égitestek több mint 50 százaléka valójában nem bolygó. Az Alexandre Santerne (Instituto de Astrofísica e Ciências do Espaço, University of Porto) által vezetett nemzetközi kutatócsoport 5 éven keresztül mérte a Kepler-űrtávcső adatai alapján óriásbolygónak gondolt égitestek csillagainak radiális sebességeit a Haute-Provance Obszervatórium SOPHIE (Spectrographe pour l’Observation des Phénomènes des Intérieurs stellaires et des Exoplanètes) spektrográfjával. A kampány eredményeként azt mondják, hogy a bolygójelöltek körülbelül 55%-a fals pozitív: az esetek 52,3 százalékában a mért fénygörbét valójában fedési kettős okozta, 2,3 százalékában pedig a detektált égitest barna törpe. Santerne szerint a Kepler-jelöltek megbízhatóságát eddig nagyon jónak gondolták, az ellenőrző (follow up) mérések az objektumok mindössze 10-20 százalékánál nem igazolták azok bolygó voltát. Kiterjedt spektroszkópiai felmérésük azonban azt mutatja, hogy az arány ennél sokkal magasabb, meghaladja az 50 százalékot, aminek viszont fontos következményei lehetnek a Kepler-mező exobolygó-populációjára vonatkozó ismereteink szempontjából. A csoport egyik tagja, Vardan Adibekyan (IA & University of Porto) magyarázata szerint az exobolygók azonosítása és tulajdonságaik meghatározása egyáltalán nem egyszerű feladat, az eredményük pedig azt is jelzi, hogy még a legnagyobb és így legkönnyebben detektálható planéták esetében is nehéz dolguk van a kutatóknak, mivel más források – pl. fedési kettősök -, sőt még a zaj is produkálhatnak hasonló jelet. Fantáziarajz egy barna törpéről. Ezek az égitestek sokkal nagyobb tömegűek és forróbbak, mint az óriás gázbolygók, ahhoz azonban nem elég nagyok, hogy valódi csillaggá váljanak. A légkörük hasonló lehet a Jupiteréhez. (NASA/JPL-Caltech) A kampány 2010 júliusa és 2015 júliusa között zajlott. A kezdetben 8826 elemet tartalmazó lista hosszát fokozatosan csökkentették 129 objektumra, amelyek 125 csillag körül keringenek. A szelektálás során kizárták az eleve fals pozitívakat, a SOPHIE-észleléshez túlságosan halvány csillagokat, és azokat az objektumokat, amelyek keringési ideje 400 napnál hosszabb, mert ezek esetében legfeljebb két tranzitot észlelhetett csak a Kepler. Santerne szerint még 20 évvel ez első, Jupiterhez hasonló exobolygók felfedezése után is sok a nyitott kérdés velük kapcsolatban. Nem tudjuk például, hogy milyen fizikai folyamatok vezetnek a mindössze néhány nap keringési idejű óriásbolygók kialakulásához, de nem értjük azt sem, hogy közülük egyesek miért annyira “puffadtak”. Az óriásbolygók átmérőjét részben a belső szerkezetük, részben a légkörük tulajdonságai határozzák meg, utóbbit a csillag sugárzása úgy fújja fel, mint egy gázégő a hőlégballont. Néhány jelentős mennyiségű sugárzást elnyelő óriásbolygó felfúvódása azonban nem modellezhető megalapozott fizikai folyamatokkal. A spektroszkópiai mérésekből meghatározható tömeg és a Kepler-tranzitok paramétereiből származtatható sugár alapján kiszámolható a gázóriások átlagsűrűsége. A csoport arra utaló jeleket is talált, hogy kapcsolat lehet ezen sűrűség és a gazdacsillagok fémtartalma között, ennek megerősítése azonban még további méréseket igényel. Azt is kimutatták, hogy a közepesen besugárzott bolygók egyáltalán nem felfúvódottak. Ezek belső szerkezetének részletes jellemzése új megvilágításba helyezi majd a bolygók kialakulására és fejlődésére vonatkozó elméleteket. http://www.csillagaszat.hu/hirek/asztrofizika-hirek/af-exobolygok/a-kepler-oriasbolygok-akar-fele-nem-is-bolygo-valojaban/
