Tudomány A legjobb sportolók sem tudják megszorítani az állati olimpikonokat

Érdekes összeállítást közölt az Atlas Obscura ismeretterjesztő portál. Nemcsak az állati rekorderekével, hanem a viszonylag átlagos állati teljesítményekkel hasonlította össze a kiemelkedő emberi sportteljesítményeket. Az ember kevés számban tudná megszorítani az állatokat.

A varacskosdisznó is veri Boltot


A 100 méteres síkfutás világrekordját Usain Bolt tartja a 2009-es berlini világbajnokságon felállított 9,58 másodperces idejével. A futás közben sikerült elérnie a lenyűgöző 44,7 kilométer per órás sebességet, ami

minden valószínűség szerint a legnagyobb sebesség, amit ember valaha elért.

A világ legkiemelkedőbb emberi futója azonban nem tudna megverni mondjuk egy közönséges varacskosdisznót, olvasható az Atlas Obscura cikkében.



Usain Bolt és a varacskosdisznó

Forrás: AFP

A varacskosdisznó képes akár 50 kilométer per órás sebességgel is futkosni egy átlagos napon, edzés, közönség és különleges szélkörülmények nélkül.

A házimacskák szintén rendszeresen elérik ezt a sebességet, éppúgy, mint a grizzly medvék, a nyulak és szarvasok. A rajzfilmekből ismert kaliforniai futókakukk (a „kengyelfutó gyalogkakukk”) kicsit lemaradna, de ő is képes elérni a 40 kilométer/óra sebességet, annak ellenére, hogy repülni is tud.

Az igazi futóbajnokok


A felsorolt állatok természetesen szó szerint a futottak még kategóriába tartoznak az igazi állati rekorderekkel összehasonlítva.

A vadászó gepárd végsebessége 104 kilométer/óra,

az amerikai villásszarvú antilopé 89 kilométer/óra, a telivéreké 88 kilométer/óra, míg az agaraké 69 kilométer/óra. A leggyorsabban futó madár a strucc, 64 kilométer/órás sebességgel.



A gepárd rövid távon több mint 100 km/órás sebességre is felgyorsulhat

Forrás: Malene Thyssen/Wikimedia Commons

Ha pedig nem ragaszkodunk ahhoz, hogy lábon kell megtenni a kijelölt távot, akkor egész hihetetlen rekordokat jegyezhetünk fel. A lepkékről például nem sokan gondolnák, hogy van keresnivalójuk az állati sebességrekorderek között, pedig igenis van.

Egyes busalepkék sebessége elérheti a döbbenetes 60 kilométer/órát.



Vándorsólyom

Forrás: Kevin Cole/Wikimedia Commons

A madarak és az egész állatvilág vitathatatlan csúcstartója a vándorsólyom. A vízszintes utazósebessége sem lassú, általában 60–90 kilométer/óra. Üldözési sebessége már meghaladhatja a 100 kilométer/órát. Vadászatkor, amikor zuhanórepüléssel csap le a zsákmányára,

a repülőgépekkel is versenyre kelve a 160–350 kilométer/órás sebességet is elérheti.

A madár hivatalosan mért legnagyobb sebessége, amelyet Ken Franklin biológus mért meg 2005-ben egy kísérlet folyamán 389 kilométer/óra volt, de valószínűleg nem ez az egyéni csúcs.

Úszásban van mit keresnünk


Úszásban valamivel jobb a helyzet. A világ leggyorsabb úszójának tartott ausztrál Eamon Sullivan sebessége a 2008-as pekingi olimpián elérte a 7,6 kilométer/órát. (Az ő 100 méteres gyorsúszásban elért 47,05 másodperces rekordját Cesar Cielo javította meg 0,14 másodperccel 2009-ben.) A szárazon ügyetlen mozgású császárpingvin sebessége kicsit elmarad ettől: 6,5 kilométer/óra.



Cesar Cielo

Forrás: swimmingworldmagazine.com

Érdekesség, hogy a vízi molnárpoloska (amelynek testmérete nagyjából ezrede az emberének) sebessége meghaladja az elismerésre méltó 5 km/órát. De az óriási szürke bálna is csak alig hagyja le az embert a maga 8 kilométer/órás tempójával.



A lazac akár 45 km/órás sebességet is képes elérni

Forrás: Lee Sutterby

Természetesen az úszásspecialista halak zömével már nincsenek egy súlycsoportban az emberek. A heringek meg a pontyok még megszoríthatók a maguk 6-7 kilométer/órás sebességével, de a makréla (11 kilométer/óra) vagy a lazac (45 kilométer/óra) már simán nyerne. A rekorder vitorláskardoshal több mint 100 km/órás sebessége pedig elérhetetlen álom.

Súlyemelés


A súlyemelésben azért nehéz az összehasonlítás, mert az embernek óhatatlanul figyelembe kell vennie a méretarányokat. Az emlősök közül egyértelműen az elefántok viszik el a pálmát:

ormányukkal 300 kilogrammot bírnak megemelni és megtartani, míg a hátukon akár 820 kilogrammot is.

A grizzly medve 455 kilogrammot tud megemelni, míg egy hím gorilla akár 900 kilót is elbír, de egyikük sem tudja megtartani vagy pláne a feje fölé emelni a súlyt.



Afrikai elefánt

Forrás: Wikimedia Commons

Az emberek között a súlyemelés világrekordját ólomsúlyban az iráni Hosszein Rezazadeh tartja 263 kilogrammal (lökésben). Ez a testtömeget is figyelembe véve igencsak impozáns teljesítmény: 100 kilogrammal emelt többet a saját súlyánál.



Hosszein Rezazadeh

Forrás: Wikimedia Commons

A viszonylagos rekordert azonban a bogarak között kell keresnünk. A kevesebb mint 28 grammot nyomó orrszarvú bogár

saját tömegének 850-szeresét képes felemelni és cipelni.

Ez olyan, mintha egy ember 65 tonnát vinne.

Ugrás és merülés


A magasugrásban már megint könnyedén nyernének az állatok. A Munk-ördögrája a vízből magasabbra ugrik (3 méter), mint a kubai Sotomayor (2,45 méter) nekifutásból szárazföldön. A távolugrásban sincs sok keresnivalónk.



Mike Powell

Forrás: Pinterest

Mike Powell 8,95 méteres világcsúcsát simán veri egy puma vagy egy impala. A hópárduc pedig akár 15 méteres ugrásokra is képes.

A szabadtüdős merülésben viszont megint van mit keresnünk (persze, ha az időtartamot nem számítjuk).



William Trubridge szabadtüdős rekorder

Forrás: Deeper Blue

A jelenlegi rekord 124 méter, amelyet William Trubridge tart.

Ettől jóval elmaradnak például a rozmárok a maguk 90 méterével, de a királypingvin is alig merül mélyebbre (kb. 140 méter). Természetesen a merülésspecialista cetek több ezer méteréhez képest ez a mélység jelentéktelen.



Az ámbráscetek egyetlen lélegzet-visszatartással 2000 méternél is mélyebbre képesek lemerülni

Forrás: Wikimedia Commons

Az emberi és állati rekordok összehasonlításáról szemléletes ábra látható az Atlas Obscura oldalán.

Emberek állatok ellen


Az emberek és az állatok „sportteljesítménye” között nemcsak közvetett, hanem közvetlen összehasonlítások is léteznek. Néhány kalandvágyó vagy túl magabiztos ember egy az egyben is összemérte erejét az állatokkal.



A versenylovak közül az angol telivérek akár a 80 km/órás sebességet is elérhetik

Forrás: AFP

2002-ben egy egyesült államokbeli hosszútávfutó kiállt versenyre a világ egyik tereplovaglásban kiváló eredményeket elért lovával. Az Egyesült Arab Emírségek sivatagjában lefolytatott 50 mérföldes (80 kilométeres) verseny végeredményét célfotóval döntötték el.

Tom Johnson alig 10 másodperccel verte meg a lovat a versenyen, amely 5 óra 45 percig tartott.

Tomnak azonban volt egy nagy előnye: tudott enni és inni futás közben. A lónak 60 percre meg kellett állnia verseny közben, hogy egyen, igyon és pihenjen egy kicsit.

Birkózó a medve ellen


1999 decemberében egy 113 kilogrammos testőr lépett a birkózószőnyegre, hogy megmérkőzzön egy 360 kilogrammos grizzly medvével, Dakotával.



A legerősebb birkózó sem képes legyőzni a leggyengébb medvét sem

Northfoto

Nem meglepő módon a küzdelem nem volt túl szoros.

Dominic Menaldi a medve karmaitól eredő számos vágással és karmolással hagyta el a ringet. Dakota pár perc után megunta a számára nem túl izgalmas viadalt, és karcolás nélkül visszavonult a ketrecébe.

Aligátorbirkózás


Az aligátorbirkózás egy időben nagyon népszerű volt Floridában és a világ sok más részén. Úgy tartják, hogy a „sportot” a floridai szeminol indiánok találták ki az 1800-as évek végén. Az indiánoknak élelemként volt szükségük az aligátorokra.



Az aligátorokat jobb tisztes távolságból szemlélni, mintsem birokra kelni velük

Forrás: Techtimes

Megbirkóztak az aligátorokkal, és fogságba ejtették, majd ketrecekben tartották őket, amíg elég nagyok nem lettek, hogy megegyék őket. Napjainkban már csak hobbiból vagy mások szórakoztatására birkóznak meg egyesek az aligátorokkal.

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK

Let's block ads! (Why?)

Forrás...