Damian Hirst: In and Out of Love (Kép forrása) (Winkler Nóra könyvespolca izgalmas művészeti galéria is egyben: a jó könyvborítók megszólítanak és megidéznek más képzőművészeti alkotásokat. Az Artmagazin alapítója rendszeresen vezet árveréseket, a Csillagtúra című könyvében írta meg kalandjait a művészeti világban. Most megtanítja nekünk, hogy ne ítéljünk borító alapján! – A szerk.) „Persze, lehet utálni ezt a Damien Hirst csávót – mondta londoni galériás barátom a Soho egyik teraszán – de abban, hogy te most éppen itt tanulsz, az ő keze is benne van.” Előtte együtt néztünk végig egy kortárs aukciót, ahol a Hirst-képek elég vehemens licitálás után mind egy szálig elkeltek. Azért azt nem gondoltam, hogy miatta akartam volna Londonban a művészeti piacok bonyolult, sokszor manipulált, viszont engem nagyon érdeklő működéséről tanulni, de az tény, hogy a kortárs művészet iránti általános, globális figyelem felizgatásában tényleg volt szerepe. Sőt, az is beszédes, hogy évekkel később, amikor egy könyvesboltban megláttam Alan Hollinghurst Más apától című könyvének borítóját, ő jutott eszembe elsőre, holott van elég másik pillangó a művészettörténetben, nemcsak azok, amiket ő használt fel – állatvédők szerint gyilkolt le tömegével – a műveihez. A magyar kiadás borítóját Máthé Hanga, a Scolar Könyvkiadó vezető tervezője jegyzi: levegős, fehér alapon egy pillangó szép közelijét látjuk, másodikra már észrevesszük a szárnyba applikált portréfotókat. Ott van ebben a már elment, de az időn visszaderengő múlt, és finoman utal is a viktoriánus kor rendszerező mániájának egyik alfajára, a lepkegyűjtésre. Itt bemutatott könyve három történelmi korszakon át ábrázol társadalmi rétegeket, szubkultúrákat, szerelmi szálakat és családi történeteket, fülszövege meg így indul; „Akar az özvegyem lenni?” MEGJELENT AZ ÚJ Könyves magazin 2014/3. Libri-Shopline, 2014, 104 oldal, 870 HUF/5 pont + 199 HUF Mit találsz a magazinban? 5 exkluzív Gyarmati Fanni-fotó Tévésorozatok és irodalom, Putyin és a legfontosabb orosz írók Interjú Vámos Miklóssal, Háy Jánossal, Irvine Welsh-sel, Vlagyimir Szorokinnal Kezdhetjük a pillangóknál a sort egy egyiptomi sírfestmény részletével, amely a British Múzeumban látható, és időszámításunk előtt 1350-ből származik. Nebamunt, a jómódú egyiptomi hivatalnokot ábrázolja feleségével és lányával, amint a Nílus környéki mocsarakon hajóznak, ő közben vadászik. A mocsarak újjászületést, erotikát szimbolizálnak, a vadászott állatokkal mintha a halált győzné le a férfi, körülötte repdeső és pihenő pillangók. Hogy hol volt pontosan a sír, nem tudni, és ennek kalandos a története. Egy görög sírrabló, Giovanni d’Athanasi találta meg és ásta ki Thébában, a korábbi Luxorban, és egy gyűjtőn keresztül eljuttatta a British Museum szakembereihez. Miután megbizonyosodtak, hogy ez tényleg az, ami, szerették volna a sír pontos helyét megtudni, de a nyomravezetői díj mértékén annyira összevesztek, hogy 1835-ben Giovanni becsapta maga mögött a múzeum kapuját, utána többet nem ment a környékére sem. Teljes szegénységben érte a halál, és a titkot, amire kutatók generációi vártak és várnak, magával vitte egy Nebamunénál sokkal szerényebb sírba. A pillangók viszont életre kelnek az olasz reneszánsz festő Dosso Dossi képén, ahogy a vászonra kerülnek, már huss, repülnek is el. Mitológiai összeveszés-történet a festmény alapja, az Erény és a Szerencse istennői reménytelen vitájából született. Utolsó menstvárként az Erény segítségért Jupiterhez, minden istenek fejéhez fordult, de Merkúr közbeszólt, hogy várja már ki a sorát; az isteneknek fontos dolguk van, például uborkákat virágoztatnak és lepkéknek festenek szárnyakat. Ezt látjuk az 1520-as képen, jobb szélen gesztikulál egy virágokkal díszített, húsos nőalak, őt a középen ülő Merkúr utasítja nagyon határozottan csendre, míg bal oldalon teljes áhítatban zajlik a festés. Jupiter itt lehet maga Dossi is, a lényeg az isteni teremtés, ami minden kreativitás, tehát a művészet metaforája is, a lepkék meg boldogan szálldosnak. A lepke [Winkler Nóra polca: egy könyvborító képei] - KönyvesBlog
