Mindig azt mondták nekünk, hogy az ember szaglása messze az állatoké mögött kullog. Pedig az igazság az, hogy egyáltalán nem vagyunk rosszak. A Rutgers Egyetem (New Brunswick, USA) kutatói szeretnék lerombolni azt a 19. századi mítoszt, amely szerint az állatok szaglása jóval kifinomultabb az emberénél. Az iskolákban valószínűleg még mindig azt tanítják, hogy ha a látásunkra joggal vagyunk is büszkék, a szaglás terén nem vehetjük fel a versenyt az állatvilág olyan bajnokaival, mint a kutyák vagy a rágcsálók. John McGann, a Rutgers pszichológia tanszékének idegtudós tanára szerint épp ideje, hogy leszámoljunk ezzel a 150 év óta tudományos bizonyítékok híján is makacsul túlélő mítosszal. A Science május 12-i számában publikált közleménye annak a 14 évnyi munkának az összefoglalása, amit a szaglórendszer kutatásával töltött. Ezen belül is az elmúlt évben különös figyelmet szentelt annak, hogy áttekintse a terület irodalmát, és feltárja azokat a történeti forrásokat, amelyek tápjául szolgáltak a közkeletű félreértésnek, miszerint az emberi szaglás alacsonyabbrendűsége egyenesen következik a szaglóhagymának nevezett agyi képletünk viszonylagosan kicsi méretéből. Az illata is elárulja, ki a gyilkos Forrás: Catzovescu | Dreamstime.com „Az emberek egész idáig nem vették a fáradságot, hogy megálljanak egy percre és megvizsgálják ezt az állítást. Még azok sem, akik egyébként hivatásszerűen a szaglás kutatásával foglalkoznak – adott hangot megdöbbenésének McGann. – A valóság márpedig az, hogy az emberi szaglás pont olyan jó, mint a többi emlősé, beleértve a kutyát és a rágcsálókat is." Még Freudot is félrevezették Az emberek, meglehet, talán ezermilliárdféle illatot is meg tudnak különböztetni; McGann szerint a tízezres számhoz „legfeljebb a néphiedelem ragaszkodik, meg a hevenyészetten megírt alapozó pszichológia tankönyvek". A Rutgers kutatója szerint az ősbűnt Paul Broca, a 19. századi agysebész és antropológus követte el, akinek a gyenge emberi szaglás melletti érvelése még Sigmund Freudot is félrevezette. Freudot Broca írása juttathatta arra a meggyőződésre, hogy a fogyatékos szaglás fogékonnyá teszi az embert az elme betegségeivel szemben. „Mélyen gyökerezik a kultúránkban az az előítélet, hogy józan és racionális embert nem irányíthat a szaglása – folytatja McGann. – Az emberek a szaglást az alantas, állatias hajlamokkal hozták összefüggésbe." Forrás: AFP/Carl de Souza Bizonyos illatokra érzékenyebbek vagyunk, mint a kutyák A tudós kiemeli: valójában az emberi szaglóhagyma, amely az orrnyálkahártya illatmolekulákat fogadó szaglósejtjeitől fogad információt, és az agy más fontos régióiba továbbítja a kapott jeleket, méretét és az őt alkotó idegsejtek számát tekintve teljesen összevethető más emlősök megfelelő agyi struktúrájával. „Az illatok rendkívül széles skáláját tudjuk érzékelni és megkülönböztetni; bizonyos illatokra érzékenyebbek vagyunk, mint a kutyák és a rágcsálók; képesek vagyunk szagösvényeket követni; és szaglóérzékünk befolyásolja viselkedési és érzelmi állapotunkat" – foglalja össze McGann a Science hasábjain. Broca 1879-es írásában úgy vélekedett, hogy szaglóhagymánknak az agyunk többi részéhez viszonyított kis mérete az emberi szabad akarat bizonyítéka; azé, hogy túlélésünkhöz és boldogulásunkhoz – a kutyákkal és más emlősállatokkal ellentétben – nem szorulunk az orrunkra. McGann azonban hangsúlyozza: semmi sem igazolja, hogy a nagyobb szaglóhagymák pusztán a méretük okán jobb szaglást biztosítanak. „A kutyák valószínűleg jobbak az embernél a lámpaoszlop tövében elhelyezett vizeletjelek megkülönböztetésében, és az emberek valószínűleg jobbak a kutyáknál a nemes borok bukéjának megítélésében, de ezeket az összehasonlításokat semmilyen kísérletes munka nem támasztja alá" – írja a Science-ben a kutató. Forrás: AFP/Victor Drachev Mit jelezhet előre a szaglóképesség elvesztése? Az emberek gyengébb szaglóképességére csupán azok a genetikai tanulmányok szolgáltatnak tudományos bizonyítékot, amelyek kimutatták, hogy a patkányok és egerek mintegy 1000 különböző szag-aktiválta receptorral rendelkeznek, míg az emberek mindössze 400-zal. „Szerintem a tudósoknak kényelmes volt belekapaszkodniuk ezekbe a számokba – kommentálja McGann. – Az alacsonyabb érték csak megerősítette őket az eleve meglévő meggyőződésükben, hogy az emberi szaglás csökevényes, holott a 400-féle receptor még mindig nagyon-nagyon sok." A gond ezzel a makacs mítosszal az – folytatja a gondolatmenetet McGann –, hogy a szaglás jóval fontosabb szerepet játszik az életünkben, mint gondolnánk. Erőteljesen befolyásolja a viselkedésünket, emlékeket és érzelmeket hív elő, és alakítja az érzékelésünket. Szaglásunk jelentős – bár olykor tudattalan – szerepet játszik abban, ahogy másokkal interakcióba lépünk, ahogy párt választunk, és ahogy eldöntjük, mi ízlik nekünk és mi nem. Amikor pedig traumatikus élmények feldolgozására kerül a sor, a szagok rendkívül hatékonyak a poszttraumás szindróma tüneteinek előidézésében. Forrás: AFP/Kenzo Tribouillard McGann figyelmeztet: bár szaglóképességünk az életkor előrehaladtával elkerülhetetlenül hanyatlik, az orvosoknak komolyabban kellene venniük, ha valaki a szaglásának romlásáról panaszkodik, ahelyett, hogy elbagatellizálnák a dolgot, mondván, ez az érzékünk úgyis másodlagos. Egyes kutatások szerint a szaglóképesség elvesztése az első jele lehet a memóriazavarnak, illetve az Alzheimer-kórhoz és a Parkinson-kórhoz hasonló degeneratív betegségeknek. Reményeim szerint az orvosi világ hamarosan elkezdi felismerni a szaglás jelentőségét, és megérteni, hogy a szaglás elvesztése igenis komoly dolog" – mondta lezárásképpen McGann. Let's block ads! (Why?) Forrás...
