Nagyvilág A migránsok lassan bekebelezik az egyik leggazdagabb európai országot

A „különösen veszélyeztetett” területek száma hihetetlen mértékben megnőtt az egyik leggazdagabb európai országban, Svédországban a migránsválság óta. 2015 és 2017 között 15-ről 23-ra nőtt, a svéd rendőrség szerint e területeken 5000 bűnöző személy és 200 bűnözői hálózat működik – derült ki a Migrációkutató Intézett legfrisebb elemzéséből, ami a balliberális propagandaoldalak által korábban tagadott nyugat-európai zónákat vizsgálta. Franciaországban már 1996-ban mintegy 750 fokozott figyelmet követelő városrészt tartottak számon – olvasható az elemzésben. A kutatók szerint léteznek olyan területek, ahol az állampolgárok többsége nem élhet, vagy oda nem léphet be, illetve ahol nem érvényesek a többségi társadalom normái. Van olyan Párizs melletti előváros, ahol késő este például a tűzoltók sem mernek kimenni, ha hívják őket.


A Migrációkutató Intézet legfrissebb, angol nyelvű elemzése az úgynevezett no-go zónák jelenségét vizsgálja. Sokan vitatják e kifejezés alkalmazhatóságát a jellemzően a társadalom peremén élő bevándorlók által lakott, és a bűnelkövetés szempontjából kiemelten veszélyesnek számító területek esetében. Igaz, az elnevezéssel kapcsolatos vita bizonyosan kevésbé éles azóta, hogy több skandináv ország vezetője és a német kancellár is elismerte ezeknek a zónáknak a létezését.


Egyre több a no-go zóna a nyugat-európai országokbanForrás: AFP/Philippe Huguen (Képünk illusztráció)

A Migrációkutató Intézet elemzése a no-go zóna kifejezés definícióit alapul véve reflektál azokra a veszélyekre, amelyeket ezen enklávék létrejötte és tartós fennmaradása okoz a migrációs szempontból befogadó társadalmak számára. Az elemzés alapvető különbséget állapít meg a nagyvárosi szegénynegyedek és a bevándorlók által lakott no-go zónák között, és ezt franciaországi, illetve svédországi példákkal támasztja alá.

Három jellemző


A kifejezés eredetét vizsgálva a kutatók szerint megállapítható, hogy az 1970-es és a 2000-es évek között több tucat cikk és könyv alkalmazta a no-go zóna kifejezést a bűnözői csoportok vagy fegyveres szervezetek által ellenőrzött városrészek esetében Dél-Afrika, Írország vagy Latin-Amerika vonatkozásában. Ekkor a no-go zónákat még nem kapcsolták a tömeges bevándorlás fogalmához. Európában ezt az elsősorban Amerikából átvett kifejezést az iraki háború után kezdték el használni a terrortámadások és a bevándorlók által lakott negyedekben kitört zavargások kapcsán. Az elemzés szerint ez a kifejezés egyre népszerűbb lett a párizsi terrortámadások és a 2015-ös migrációs hullám idején.

A kutatók vizsgálatai alapján a no-go zónának három alapvető jellemzőjét állapíthatjuk meg: a közigazgatás és az állami jogrend érvényesítésének hiánya vagy gyengesége, a befogadó társadalom normáinak elutasítása vagy csupán minimális alkalmazása, valamint a lakosság összetételének többségében bevándorló jellege.

Mindhárom elem tényszerű: a rendőrségi források Svédországban és Franciaországban több száz olyan területet határoztak meg, amelyeket a rendvédelmi szervek egyáltalán nem, vagy csak részlegesen tudnak ellenőrizni. Ezeknek a zónáknak a létezését ma már egyre nehezebb megkérdőjelezni, hiszen a helyi lakosok és az útikönyvek egyaránt figyelmeztetnek a veszélyességükre.


A migránsok tömege a társadalmi kohéziót rendíti megForrás: AFP/Mahmud Turkia (Képünk illusztráció)
Egyre több a veszélyeztetett terület


A svéd rendőrség 61 kiemelt figyelmet igénylő területet azonosított, „veszélyeztetett”, „magas kockázatú” és „különösen sérülékeny” megnevezést használva. Ezeket a területeket a vallási szélsőségek jelenléte jellemzi, a rendőrség számára operatív szempontból állandó kihívást jelentenek, a lakosok gyakran nem jelentik a bűncselekményeket a megtorlástól való félelem miatt, vagy pedig azért, mert úgy gondolják, hogy a helyzeten ez sem változtat.

A „különösen veszélyeztetett” területek száma Svédországban 2015 és 2017 között 15-ről 23-ra nőtt. A svéd rendőrség szerint e területeken 5000 bűnöző személy és 200 bűnözői hálózat működik. Franciaországban már 1996-ban mintegy 750 fokozott figyelmet követelő városrészt tartottak számon. A francia kormány olyan megoldásokkal próbálkozott, amelyek eddig sorra kudarcot vallottak.

Nem érvényesek a többségi normák


Függetlenül attól, hogy az ott élő emberek képesek-e ehhez a helyzethez alkalmazkodni, a kérdést a társadalom egészének szempontjából kell értelmezni, kimondva, hogy léteznek olyan területek, ahol az állampolgárok többsége nem élhet, vagy oda nem léphet be, illetve ahol nem érvényesek a többségi társadalom normái. Még akkor is, ha a lakosok zöme békés, ezek a területek a bűnözés és a radikalizálódás melegágyai, hatalmas terhet rónak a szociális ellátórendszerre és a biztonsági szervekre, valamint állandó veszélyt jelentenek a zavargások és a terrorizmus miatt.

Az iszlamisták arányának növekedése is megkérdőjelezhetetlen tény, elsősorban a fiatalok körében. E körzetek lakosságára akár erőszakkal is ráerőltetik a fundamentalista iszlám előírásait és törvényeit, amivel végleg elszakítják őket a többségi társadalomtól, ellehetetlenítve a társadalmi felzárkózást és a kulturális integrációt.


A nyugat-európai városokban egyre több az olyan terület, ahová nem érdemes bemenniForrás: Hans Lucas/Benjamin Filarski / Hans Lucas/Benjamin Filarski
Komoly veszélyek


Az elemzés értelmében a helyzet kezelhetetlensége a társadalmi kohéziót alapjaiban rengeti meg, hiszen a no-go zónák szomszédságában élő alsó középosztály egyre jobban eltávolodik a középosztály tehetősebb rétegeitől, akik nem szembesülnek ezzel a problémával nap mint nap, másrészt az őshonos alsó középosztály és a bevándorlók közötti feszültség egyre erőteljesebbé válik. Ilyen értelemben tehát kétszeres szegregációról beszélhetünk.

Az elemzés szerint összefoglalásként megállapítható, hogy a bevándorlók által lakott városrészek komoly veszélyt jelentenek a többségi társadalomra, ezek az integráció elsődleges akadályozói, a bűnözés és a radikalizálódás központjai. E területek – elnevezésüktől függetlenül – olyan társadalmi, gazdasági és biztonsági kihívást jelentenek, amelyek együttes jelenléte a tömeges bevándorlás következménye, és a többségi társadalom szétzilálását eredményezi.

A teljes, angol nyelvű elemzés elérhető a Migrációkutató Intézet weboldalán.

Orbán Viktor már 2016-ban beszélt a no-go zónákról


Mint arról korábban beszámoltunk, Angela Merkel német kancellár a múlt héten először ismerte el: mégis vannak német no-go zónák. Orbán Viktor magyar miniszterelnök már 2016 áprilisában arról beszélt,
ha baloldali kormány kormányozna most, akkor több százezer menekült lenne már itt, és három év múlva azt sem tudnánk, Londonban, Párizsban vagy Budapesten vagyunk éppen. A nyugati és hazai balliberális média óriási sipákolásban tört ki ezután a nyilatkozat után. Szintén 2016-ban jelentette meg a kormány azt a kiadványt, amiben bemutatta a nyugat-európai no-gó zónákat. Akkor Nagy-Britannia, Németország, Svédország és Franciaország nagykövetsége tiltakozott.

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK

Let's block ads! (Why?)

Forrás...