Tudomány A nemzet egységének napjára csaptak le a terroristák

1789. július 14-e a Bastille ostromának évfordulója és egyúttal a franciák legnagyobb nemzeti ünnepe. Országszerte tűzijátékkal, katonai felvonulásokkal és más tömegrendezvényekkel emlékeznek meg a jeles eseményről. A parádézás azonban nem jöhetett volna létre egy végzetes döntést hozó kormányzó, egy 1790-es nagyszabású fesztivál és a harmadik köztársaság nemzeti érzelmek által hajtott döntéshozói nélkül.


Európa egyik legnagyobb nemzeti ünnepe sajnos nem csupán a hazafiakat és a külföldi turistákat vonzotta, hanem a terroristákat is.

2016. július 14-én egy tunéziai származású 31 éves férfi teherautóval hajtott a nizzai Promenade des Anglais sétányon korzózó tömegbe. A merényletben 84-en meghaltak, ötvenen megsérültek, 18 ember állapota pedig válságos. Az áldozatok magas száma arra vezethető vissza, hogy ezen a napon tartják Franciaország legnagyobb nemzeti ünnepét, a Bastille-napot, amelynek jelentősége leginkább a mi augusztus 20-ánkhoz hasonlítható.

1789, a drámai változások éve


1789 drámai évnek számított a francia történelemben. Az országot pénzügyi csőd fenyegette, ezért XVI. Lajos király – 1614 óta először – 1789 májusában összehívta a rendi gyűlést. Az események irányítása azonban csakhamar kicsúszott a király kezei közül: az adópolitika tárgyalása helyett a megjelent követek többsége olyan új alkotmányt követelt, amivel alapjaiban újíthatják meg az országot.

Ezzel a rendi gyűlés Alkotmányozó Nemzetgyűléssé alakult át.

Bár úgy tűnt, a király enged a követeléseknek, ez nem így történt. Az uralkodó a hadsereg mozgósítása mellett döntött, majd július 11-én elbocsátotta a népszerű főminisztert, Jacques Neckert, és egy új, ultrakonzervatív kormányra bízta az ország vezetését. A döntés érthetően hatalmas felháborodást váltott ki Párizsban, ahol egyébként is már egy ideje szó szerint puskaporos hangulat uralkodott.



XVI. Lajos francia király

Forrás: Wikipedia

A francia fővárosba végül július 12-én érkezett meg Necker leváltásának híre. A hatás nem maradt el: a tehetséges szónokok által feltüzelt párizsiak vad fegyverkezésbe kezdtek, a Francia Gárda katonái pedig a nép mellé álltak. Másnap folytatódott a harcra való készülődés, a lázadók folyamatosan lőport és fegyvereket kerestek, ugyanis attól tartottak, hogy a király csapatai hamarosan a városra támadnak.

Fegyveréhség lett a Bastille veszte


Tulajdonképpen ennek a fegyverkeresési láznak esett áldozatául a hírhedt párizsi börtön a Bastille is, ahová nagy mennyiségű lőszert szállítottak a július 14-i ostromot megelőző napokban. Az erőd körül gyülekező tömeg eleinte küldöttségekkel akarta megszerezni az épületet, de annak kormányzója, Bernard-René de Launey hajthatatlan maradt. A harc elkerülhetetlennek látszott, dacára annak, hogy de Launey nem akart fegyveres konfliktusba kerülni a lázadókkal, sőt, megígérte, hogy megkíméli a várost, amennyiben őt és katonáit nem támadják meg a párizsiak.



A Bastille, az ostrom előtt

Forrás: Wikipedia

Ez persze nem hatotta meg a felbőszült tömeget, a két fél hamarosan egymásnak ugrott. Az ostrom kezdetben kaotikus, szervezetlen mederben folyt, a helyzet csak akkor változott meg, amikor két hivatásos katona, Pierre Augustin Hulin és Jacob Job Elie két ágyút állított fel az előudvarban, az erőd csapóhídjával szemben. A bejárat szétlövése gyakorlatilag megpecsételte volna az várbörtön sorsát. Tudta ezt de Launey is, aki felajánlotta a kapitulációt, melynek értelmében a Bastille védői fegyveresen elvonulhatnak. E forgatókönyvet a bizalmatlan lázadók érthető módon nem favorizálták.

De Launey ezt követően végzetes döntést hozott és lebocsátotta a felvonóhidat. A beözönlő lázadók hamar lefegyverezték az erőd védőit, majd szabályos vérengzésbe kezdtek, melynek áldozatául esett többek között maga a kormányzó is; fejét lándzsára tűzték.

Alig egy nappal az ostrom után hozzáláttak a Bastille bontásának, egy évre rá pedig lényegében semmi sem maradt a királyi zsarnokság szimbólumából.



A Bastille makettje, ami az erőd köveiből épült

Forrás: AFP/Roger Viollet
Pucéran rohangálva ünnepelték a szabadságot


A történelemformáló ostromot egy évvel később, 1790 július 14-én ünnepelték meg először, amely „Fête de la Fédération” (Szövetség ünnepe) néven vonult be a történelembe. A Mars mezőn tartott, megbékélést szimbolizáló megemlékezésen korabeli források szerint – dacára az esős időnek - több százezer ember gyűlt össze. Párizsi lakosok, papok, nemesek egyaránt képviseltették magukat a tömegben.



„Fete de la Fédération” (Szövetség ünnepe)

Forrás: Wikimedia Commons

A legpompásabb látványt valószínűleg az a tizennégyezer nemzetőr nyújtotta, akik zászlók erdejében, és zeneszó kíséretében, rendezetten vonultak a Bastille egykori helyéről az ünnepség területére. A ceremóniát Autun város püspöke, Charles-Maurice de Talleyrand-Périgord irányította.

Ennek során a Nemzeti Gárda főparancsnoka, La Fayette, valamint maga XVI. Lajos is esküt tett az alkotmányra. Külföldi delegációk is tiszteletüket tették a rendezvényen, így természetesen az akkor még fiatal Egyesült Államok képviselői is megjelentek a csillagos-sávos lobogóval. Érdekesség, hogy ez volt az első alkalom, hogy az amerikai zászló egy másik országban tiszteletét tette.

A Szövetség ünnepét négy napos fesztivál követte, az emberek tűzijátékkal, féktelen ivászattal, énekléssel, tánccal, többen egyenesen nyilvános meztelenkedéssel nyilvánították ki a szabadság melletti elköteleződésüket. A Château de la Muette kastély kertjében rendezett lakomán több mint húszezer embert láttak vendégül.



La Fayette a "Szövetség ünnepén"

Forrás: Wikimedia Commons
A jelenkori Bastille-nap eredete


A Fête de la Fédération az elkövetkezendő viharos időszakban (napóleoni háborúk, a királyság ideiglenes visszatérése) hosszú ideig feledésbe merült, csak 90 évvel később került ismét elő azzal a céllal, hogy újból felébredjen a nemzet öntudata. E lépésre minden bizonnyal szükség volt, az 1870-1871 között zajló francia-porosz háború ugyanis francia vereséggel zárult, akik emiatt elvesztették két legfontosabb tartományukat, Elzászt és Lotaringiát.

Eleinte két időpont versenyzett a „legnagyobb nemzeti ünnep” címért. 1789. augusztus 4-e szintén jelentős dátum Franciaország történelmében, ekkor törölték el az egyházi és nemesi kiváltságokat. 1880. május 21-én a harmadik köztársaság egyik politikusa, Benjamin Raspail nyújtotta be azt a javaslatot, melynek értelmében mégis július 14-e mellett kötelezték el magukat a döntéshozók. Nagyban köszönhető ez a már korábban említett 1790-es parádénak, amely a Nemzetgyűlés szerint az egységet, az összefogást és a rendet testesítette meg.

A törvény végül 1880. július 6-án emelkedett jogerőre.



A francia légierő Alpha Jet kiképző repülőgépei a nemzeti színeket festik az égre a párizsi Diadalív felett a Bastille napján rendezett katonai parádén. Franciaország nemzeti ünnepén kulturális eseményekkel, katonai díszszemlével és látványos tűzijátékokkal ünneplik a párizsi várbörtön bevételének 227. évfordulóját

Forrás: AFP/Dominique Faget

Ettől fogva minden év július 14-én nagyszabású ünnepségeket tartanak Franciaországban. A rendezvények legimpozánsabb része a Bastille-napi katonai parádé. A díszegységek hagyományosan a Champs-Élysées sugárúton haladnak a Concorde térig, a felvonulást a sugárút felett elrepülő harci gépek színesítik. Idén az ország terrorizmus ellen való fellépésének jegyében francia terrorelhárító alakulatok is részt vettek a jeles eseményen.

KAPCSOLÓDÓ CIKK

This entry passed through the Full-Text RSS service - if this is your content and you're reading it on someone else's site, please read the FAQ at fivefilters.org/content-only/faq.php#publishers.
Recommended article from FiveFilters.org: Most Labour MPs in the UK Are Revolting.

Forrás...