Release Date: 2014. február 6. Genre: dráma, romantikus, sci-fi Director: Spike Jonze Screenwriter: Spike Jonze Studio: InterCom Starring: Amy Adams, Chris Pratt, Joaquin Phoenix, Olivia Wilde, Rooney Mara, Scarlett Johansson 2014.02.06. (Her) Mindenki igazi társra vágyik. Olyanra, aki figyel, aki megért, aki segít, és aki szeret. Theodore (Joaquin Phoenix) nagyon lassan heveri ki a válását, egyedül él, és nem barátkozik könnyen. Napközben egy számítógépen dolgozik, esténként egy másik számítógépen játszik – és unalmában letölt egy új programot: egy intelligens operációs rendszert. És minden megváltozik. Az egzotikus hangú rendszer (Scarlett Johansson), vagyis Samantha felforgatja addig túl egyforma napait. Mindent tud, mindent ért, és egyre közelebb kerül Theodore-hoz. Olyan közel, hogy a férfi néha már úgy érzi: Samantha testestül-lelkestül az övé. OSCAR-DÍJ 2014 (Legjobb eredeti forgatókönyv) 4 OSCAR-JELÖLÉS 2014 (Legjobb film; Legjobb látvány; Legjobb zene; Legjobb betétdal) KRITIKA Siri, az iPhone-ok intelligens személyi asszisztense nem volt még sehol, amikor Spike Jonze az ezredforduló környékén már róla, pontosabban csúcsmodell verziójáról ábrándozott. Hungler Tímea Tavaly aztán meg is valósította futurisztikus techno love storyjában, A nőben, melyben Sirit Samanthának hívják, és Scarlett Johansson kölcsönzi neki a legbúgóbb, rekedtesen szexi és megkapóan érzelmes hangját. A film másik főszereplője a user, aki Samanthát letölti és „beélesíti”, Theodore (Joaquin Phoenix) – valamiféle copywriter ő a közeljövő Los Angelesében, ahol a munkája abból áll, hogy lusta hozzátartozók/barátok/szerelmek nevében ír magánleveleket házassági évfordulókra, születésnapokra, családi ünnepekre. Már ebből a felütésből is látszik, hogy hiába képzeli el Spike Jonze a jövőnket meleg színekkel, élhető, mi több barátságos, kényelmes környezetben, az emberi kapcsolatokra nézve már kevésbé optimista: az intimitás és a kötődés utáni vágy megmaradt, ám egyre nehezebben megvalósítható. A válófélben lévő Theodore épp ettől szenved, legjobb barátján, a játéktervező Amyn (Amy Adams) kívül nincs több igazán bizalmas kapcsolat az életében. A technológia látszik megoldást kínálni a dilemmára: az önmagát folyamatosan fejlesztő, felhasználója igényeire szabott Samantha „személyében” előbb társaságra, majd barátra, később – hangozzék is bármilyen bizarrul – „szeretőre” lel. Kapcsolati mozi, szerelmes film tehát A nő a maga tudományos-fantasztikus és szokatlan módján – Theodore-nak egyrészt ugyanazokkal a fázisokkal/problémákkal kell megküzdenie, amelyek minden kapcsolatban törvényszerűen megjelennek; másrészt pedig a külvilág reakcióival: ahogy anno a fekete-fehér vagy az egynemű viszonyokat, úgy a cyberlény-ember párosítást is akad, aki megértéssel (Amy), más viszont (Theodore válófélben lévő neje, Rooney Mara), felháborodással fogadja. A nő hatalmas váltás Spike Jonze pályáján, aki azzal, hogy most először a saját ötletéből dolgozott, vagyis szerzői filmet készített, egészen más hangot ütött meg, mint Charlie Kaufman intellektuális forgatókönyveinek (A John Malkovich menet, Adaptáció) tolmácsaként. Ez az új – az Ahol a vadak várnakban már némiképp megelőlegezett – melankóliára hajlamos, érzelmes és intim tónus, azt kell, hogy mondjuk, roppant jól áll neki. A nő az évtized egyik leginkább elgondolkodtató szerelmes filmje lett, mely nem kevesebbre, mint magára a szerelemre keresi a választ. 126 perc, amerikai A nő « VOX.hu
