A nyaraló gyilkos – Senki 2. Folytatódnak az egykori CIA bérgyilkos, a Bob Odenkirk alakította Hutch Mansell megpróbáltatásai, hogy fenntartsa az egyensúlyt az erőszakos szakmai és nyugodt családfői énje között. A Senki 2. egy nyári kiruccanásra követi hősünket, de új távlatok helyett csak a régi rutin lesz a jussunk. Már lassan 11 éve, hogy kijött a John Wick, de még mindig érezhető az erőteljes hatása az akciófilmes műfajon. A 2000-es évek, Paul Greengrass Bourne-filmjei által inspirált, sebesen vágott, shaky cames ügynökfilmjei után Keanu Reeves akcióklasszikusa újra népszerűvé tette a keleti akciómozik sajátosságának számító, hosszan kitartott, látványos koreográfiákat és az ezernyi ellenfelet letaroló, profi bérgyilkosokat, akik a szakmájuk legjobbjai voltak, és bármikor visszatérnek a nyugdíjból egy utolsó meló erejéig. A kaszkadőri múlttal rendelkező Chad Stahelski és David Leitch az első Wick-mozi után kreatív nézeteltérések miatt külön utakon folytatták a karrierjüket. Amíg Stahelski a John Wick folytatásokat rendezte meg, addig Leitch belekóstolt más franchise-okba (Deadpool 2., Halálos iramban: Hobbs és Shaw) és saját projekteket (Atomszőke, A gyilkos járat, A kaszkadőr) is tető alá hozott. Emellett elindította kaszkadőri és akció-design cégének filmes divízióját is a 87North képében, ahol kezdő akciófilmes rendezőknek adnak esélyt a bemutatkozásra. Az egyik első ilyen produkciójuk volt Ilya Naishuller (Hardcore Henry, Államfők) filmje, a Senki, amiben a Breaking Bad és a Better Call Saul ikonikus ügyvédjét, Saul Goodmant alakító Bob Odenkirkre osztottak rá egy tőle teljesen karakteridegen, erős fizikai állóképességet igénylő akciószerepet. A mozi a 87North-féle látványos akciójelenetek és profi kaszkadőrmunka mellett Naishuller stílusos rendezése és Odenkirk halálosan szórakoztató figurája és alakítása miatt vált egy kifejezetten emlékezetes gyöngyszemmé, ami a középkorú apukák kapuzárási pánikját viccesen keverte az orosz maffia kiirtásának férfifantáziájával. Derek Kolstad forgatókönyve nem találta fel a spanyolviaszt, de hatásosan ágyazott meg egy olyan sztorinak, amiben John Wick egy 50-es, kétgyermekes apuka, akit a kislánya kiscicás karkötőjének visszaszerzése ránt vissza a darálóba, aminek a vége, hogy családja férfitagjaival együtt végeznek ki egy seregnyi ruszkit. A folytatás abból a helyzetből indul ki, ahol az előző részben elhagytuk a Mansell családot: Hutch újra a munkájának él profi bérgyilkosként, és megbízásokat kell teljesítenie a Borbélynak (Colin Salmon), hogy kifizesse az orosz maffia pénzének megsemmisítése után fennálló adósságát. Ez odáig fajul, hogy a férfi teljesen munkamániássá válik, és teljes mértékben elhanyagolja szeretteit. Hutch, érzékelve hibáját, elhatározza, hogy egy nagy családi vakációval engeszteli ki feleségét, ami alatt teljesen el fog szakadni a munkájától. A család elutazik Plummerville lepukkant üdülővárosába, ahol az idillt hamar megzavarja pár helyi suhanc, akik kihozzák Hutchból az állatot. A dolgok végül annyira elharapódznak, hogy a helyi bűnszervezet is hadat üzen a férfinak, akinek végül a nyaralását is végig kell melóznia. A Senki 2-re Naishuller már nem tért vissza az Államfők megrendezése miatt, így az új direktor az indonéz Timo Tjahjanto lett, aki az utóbbi években a Netflixen hívta fel magára a figyelmet Az éjszaka eljön értünk és a Kóbor árnyék című ultrabrutális akciófilmjeivel. Így természetesen az összecsapásokra továbbra se lehet panaszunk: látványos és kreatív csörték váltják egymást, amikben már sokkal hangsúlyosabb lesz a kézikamera-használat, de cserébe sokkal több direkt humort is csempésztek bele, ami párosulva a Chevy Chase-féle Családi vakáció sorozat morbid paródiájával egy sokkal könnyedebb vígjátéki irányba tolta el az összképet az első rész inkább fekete humorú thrillere helyett. Ezt leszámítva viszont őszintén nehéz mit elemezni a Senki 2-n, ugyanis folytatás helyett inkább érződik egyfajta holiday special-nek, ami semmit nem tesz hozzá az eredetihez, csak ráhúz egy hawaii inget. Timo Tjahjanto szerződtetése elsőre azt sugallhatja, hogy a folytatás mer elmozdulni egy sokkal nyersebb, az indonéz akciófilmekre jellemző, vad és kinetikus kamerakezelést és explicit gore-t előtérbe helyező stílusba, de sajnos ez nem így van. A rendezés és hangvétel abszolút az első részre hagyatkozik bármifajta keleti íz nélkül, így ne lepődjünk meg, hogy az arcba tolt körfűrészről itt nem fogunk premier plánt kapni. Az elődben taglalt kapuzárási pánik és a kertvárosba szorított, elpuhuló férj egzisztenciális krízisének a témáját a folytatás eltolja az ellenkező végletbe, így itt már a workaholic, dühkezelési gondokkal küzdő férfinak kellene valahogy úrrá lennie ösztönein, hogy ne veszítse el kapcsolatát a családjával. A film egész hatásosan vezeti fel ezt a kérdéskört, hogy végül ne futtassa ki nagyon semmire. Annyira rohan az egyik set piece-ről a másikra, hogy egyszerűen elfelejt foglalkozni a főhős belső gyengeségével, így a lezárásra ezek a problémák csak úgy varázslatosan megszűnnek. Ez vagy Derek Kolstad és Aaron Rabin rettenetesen lusta szkriptjéből adódik, vagy a vágásból, egy nagyon karcsú 89 perces játékidőt eredményezve, ami olyan sebes tempót diktál, hogy semmi idő se marad a lelkizésre, csak a vérengzésre. A film rövidsége miatt a karakterek szintjén se történtek nagy megfejtések, sőt, szinte mindenki érintetlen maradt. A Mansell gyerekek semmilyen plusz réteggel nem bővültek, Hutch apját és testvérét alakító Christopher Lloyd és RZA ismét csak a fináléban tudnak megvillanni, az akcióveterán Daniel Bernhardt pedig az első rész buszos suhanca után egy újabb felejthető rosszarcú erejéig tér csak vissza. Bob Odenkirk és Connie Nielsen hiába remekelnek együtt, csakis a rutinjuknak köszönhetik, hogy a pár közös jelenetük kivált bármit is a nézőkből. Ráadásul azt se igazán tematizálják, hogy Becca a világ legtürelmesebb és legkitartóbb felesége, aki többször simán elhagyhatná férjét, de mégis kitart mellette a legveszélyesebb helyzetekben is. Egyedül azért tud mégis működni a film másodjára is, mert szinte pontról pontra követi elődjének felépítését. A buszos verekedés helyett itt kompon történik a bunyó, a gonosz ripacskodó bűnvezér csak nemet cserélt Sharon Stone képében, a Reszkessetek, betörők!-szerű finálé gyárépület helyett itt egy aquaparkban történik, és a kihallgatós és pénzégetős jelenetek is visszatérnek. Ezt a bátortalanságot egyedül az menti, mint a Reszkessetek, betörők! folytatását is: annyira egy jól működő, hatásos formulának bizonyult először, hogy ezt végül képesek voltak az alkotók úgy lemásolni és kicsit feldobni, hogy a végeredmény összességében egy teljesen szórakoztató hakni lett, amiben élvezet nézni Lloyd boomer beszólásait, RZA katanaforgatását, és Odenkirköt szerető családapaként és elvetemült mészárosként is. A Senki 2. másodjára is egy hamisítatlan apuka power fantasy lett, ami elvétve igyekszik pozitív üzeneteket is megfogalmazni a családfői felelősségről, példamutatásról és házastársi kompromisszumokról, de a legmélyén igazából csak az érdekli az alkotókat, hogy lássuk Bob Odenkirköt, ahogy szétkapja az alvilág különböző rosszarcúit. Egy könnyed nyári akció-vígjátéknak ideális kikapcsolódás, de aki bármivel is többet remél, az csalódni fog. A Senki 2. augusztus 21-től látható a mozikban. 2025. augusztus 22. https://www.filmtekercs.hu/kritikak/senki-2-kritika
