Az OLED-technológia nem új keletű dolog, hiszen évek óta kaphatók okostévék olyan kijelzővel, amik organikus diódákból épülnek fel: ezek maguktól, ráadásul egyenként képesek fénykibocsátásra és minden pixel mögött találunk egyet. Ennek előnye, hogy a diódák teljesen kikapcsolhatók, ilyenkor egyáltalán nem fénylenek, a képernyő pedig – többek között – képessé válik a tökéletes fekete megjelenítésére. Az OLED-tévék látvány szempontjából messze lekörözik a hagyományos LCD-panellel szerelt készülékeket, de meg is kell fizetni őket, és sokáig nem nagyon lehetett olyan modellt találni ebben a kategóriában, aminek az ára 600 000 Ft alatt lett volna. Ennek viszont vége, hiszen a Panasonic olyan OLED paneles készülékkel rukkolt elő, amibe képminőség szempontjából nem lehet belekötni, és 450 000 Ft környékén hazavihető. Ez remélhetőleg azt vetíti előre, hogy hamarosan a többi gyártónál is elterjednek a hasonló áron hasonló nívót kínáló kijelzők. A szemünk előtt zajlik a tévék csendes forradalma Legalább akkora előrelépésnek vagyunk tanúi, mint amikor a folyadékkristály leváltotta a katódcsöves tévéket. Panasonic Viera FZ800 A japán gyártó FZ800 kódnevű készüléke persze messze nem tökéletes. Ez teljesen szubjektív, és az ár ismeretében valahol érthető is, de a tévé amúgy méretes dobozát kicsomagolva olyan érzésem támadt, mintha a Panasonicnál megállt volna az idő: évek óta igyekeznek fontos szereplői lenni a tévés piacnak, az évente érkező újabb és újabb készülékeiket mégis meglehetősen nehéz megkülönböztetni egymástól. Fotó: Sopronyi Gyula / 24.hu Külsőre az FZ800 is kicsit snassz, már-már unalmas: a képernyőt egy hatalmas, bár kétségtelenül stabil fém talpra kell rácsúsztatni, a panel pedig bár elképesztően vékony, de hátul ugyanúgy megtalálható a képalkotáshoz szükséges technológiát rejtő „doboz”, amin nyomát sem találjuk az olyan praktikus megoldásoknak, mint amilyenekkel például a Samsung kényezteti a vásárlóit. A megálló időt jól jellemzi a 80-as éveket idéző meglehetősen ormótlan távirányító is, viszont az kétségtelen, hogy más tekintetben nem nagyon lehet belekötni a televízió kialakításába. A készülék alapvetően letisztult: semmi felesleges csicsa, kifejezetten vékony kávák, ez a modell a tévék felé támasztott igények jelentős részét abszolút kielégíti. Így van ez akkor is, ha a csatlakozók felől közelítünk: négy HDMI, három USB (ebből egy 3.0), komponens bemenetek, optikai hangkimenet, sőt SD kártyákat fogadó nyílást is találhatunk itt. Nem maradhatott le a LAN csatlakozó sem, de adott a Wifi (2,4 és 5 Ghz), és az FZ800 a tunerek terén is mindenre fel van készítve: analóg, DVB-T/T2 és DVB-C, műholdas DVB-S2, és az előfizető kártyák fogadására alkalmas CI modulról sem kell lemondani. Minden itt van, amit manapság egy készülékre érdemes felpakolni. Fotó: Sopronyi Gyula / 24.hu És akkor a lényeg: kiváló képminőség Az FZ800-ból létezik 55 és 65 hüvelyk képátlójú változat, nálunk az előbbi járt, ez kerül nagyjából 450 000 forintba, és egy átlagos magyar lakás nappalijába pont elegendő ez a méret. A panel ugye OLED, 4K-s felbontással (3840×2160 pixel), ami támogatja a HDR10, HDR10+, HLG szabványokat, tehát a készülék képes megfelelően megjeleníteni az egyre inkább terjedő, magas dinamikatartományú tartalmakat is. DE MI AZ A HDR? A HDR-t (High Dynamic Range) is támogató tévéknél a hagyományosnál nagyobb dinamikatartomány érhető el, sőt az átlagnál jobb részletesség is megjeleníthető. Egy hagyományos és egy HDR felvétel között a különbség az, hogy a HDR-es tartalomnál több részlet látszik a különösen sötét és a különösen világos részeken, így a kép egy normál felvételnél jóval színgazdagabbnak és természetesebbnek hat. HIRDETÉS Ennek hála a Netflix 4K-s filmjei és sorozatai, és a PS4 és az Xbox One ilyen jellegű játékai is jobban néznek ki ezen a tévén, mint egy hagyományos LCD modellen. A panel maximális fénysűrűsége ugyan csak 700 cd/m², ami elmarad a drágább OLED modellek, vagy a Samsung-féle QLED-tévék teljesítményétől, de a HDR-t támogató tartalmak esetében a különbség így is számottevő. 4 Fotó megtekintése A képminőségért a Panasonic saját fejlesztésű HCX processzora felelős, és kiválóan végzi a dolgát. A panel tényleg képes a tökéletes feketék (0 cd/m²) megjelenítésére, a kontrasztarány végtelen, megfelelő minőségű tartalom esetén a kép tűéles, még a sötétebb részeken is csodásan átjönnek a részletek, a színek pedig egészen káprázatosak tudnak lenni. A betekintési szöggel szintén nincs probléma (175 fok), a képernyő nem szemből nézve is élvezhető minőséget biztosít, és a más OLED-eknél olykor felbukkanó utánhúzás idegesítő jelenségét sem tapasztaltuk a teszt során. Persze azt fontos tudni, hogy ezt a tévét nem az SD-tartalmak lejátszására találták ki, tehát a hagyományos, nem HD-csatornák nem fognak túl jól festeni a képernyőn (hiába végez felskálázást a processzor). Ha viszont rendszeresen nézzük a Netflixet, van Blu-ray lejátszó, vagy újfajta konzol (PS4, Xbox One, Nintendo Switch) a tévé mellé, akkor a készüléknek már az első bekapcsolást követően előjönnek a tagadhatatlan előnyei. Ha pedig már szóba kerültek a konzolok, akkor érdemes tudni, hogy az FZ800 nagyjából 20 ms késleltetéssel (input lag) dolgozik, aminél ugyan akadnak jobb értékek, de egy televízió esetében teljesen elfogadható ez a szám, szóval a Panasonic készüléke játékra is bőven alkalmas, még akkor is, ha nem az egyjátékos élményt részesítjük előnyben, hanem az online kompetitív programokat. Ami fájt Ahogy korábban arra már utaltam, a Panasonicnál nem feltétlenül hallják a modern idők szavát, és ez főleg akkor érződik, mikor a tévén futó operációs rendszerrel találjuk szembe magunkat. Az ugyan tagadhatatlan, hogy gyors és megbízható (fagyásra, akadozásra nem volt példa), de a külcsín fájóan idejétmúlt (főleg, ha mélyre merülünk a menünkben), a 2000-es évek elejét idézi, és a multimédiás lehetőségek is meglehetősen visszafogottak. HIRDETÉS A legfontosabb dolgokat (Netflix, YouTube, Amazon Prime) ugyan alapból megkapjuk, de ha valaki mondjuk HBO GO előfizető, itt hiába fogja keresni az itthon kifejezetten népszerű okostévés alkalmazást. Szoftveráruházat ugyan találunk, de a korábban említett appok mellett főleg használhatatlan szeméttel van tele, szóval az ember egyszer indítja el, aztán soha többet nem megy a közelébe. Fotó: Sopronyi Gyula / 24.hu Ami viszont pozitív, hogy van elektronikus műsorújság, és ha még nem vágtuk le magunkat a hazai tévészolgáltatókról, akkor adott a műsorfelvétel lehetősége is. Utóbbinál persze szükség lesz külső tárhelyre, belsővel ugyanis nem rendelkezik a tévé, de ha van egy USB-s merevlemezünk, akkor semmi nem állja útját annak, hogy a tévéből felvegyük azokat a műsorokat, amiket valamilyen oknál fogva nincs időnk/lehetőségünk élőben megtekinteni. A tévé egyébként könnyedén képes csatlakozni az otthoni NAS-hoz, a beépített lejátszónak ugyanakkor bőven akadnak hiányosságai: képekből csak a .jpg formátumot ismeri fel, és a DivX-es tartalmak is problémát okoznak neki. Emellé az operációs rendszerhez hasonlóan a kinézete is az őskort idézi, a funkciói meglehetősen szegényesek, és sokszor a kezelése is meglehetősen körülményes. Végezetül érdemes szót ejteni a hangrendszerről, ami ugyan van, de sok köszönet nincs benne. Az FZ800 egy 40W összteljesítményű Cinema Surround Pro rendszerrel van megáldva, ami papíron még térhatásra is képes, a gyakorlatban viszonyt meglehetősen gyér hangélményt produkál. A basszus szinte teljesen elveszik, a dinamika és az erő pedig a nullához konvergál, szóval érdemes egy normális hangrendszert is beszerezni a tévé mellé, ha a vizualitás mellett audióból is a maximumot szeretnénk. Jó vétel A Viera FZ800 messze nem hibátlan, de a legfontosabb része, a kijelző átlagon felüli. Ehhez mérten, és a többi OLED-hez képest az ára viszont kifejezetten olcsónak mondható. Némi kompromisszumot ugyan kötni kell a vásárláskor, de ettől függetlenül ez a televízió kifejezetten jó vételnek számít, hiszen a képminőség olyan ugrást jelent egy sima LCD tévéhez képest, hogy a kibontást követően mást sem akar az ember, csak filmeket nézni, természetesen 4K felbontásban, HDR-támogatással.
