A perzsaszőnyeg alá söpörve – Teherán A Teherán című sorozat előtt két lehetőség állt: megmarad egy ütős kémsorozatnak, vagy a szimpi főhősre tesz fel mindent és az átlaghoz süllyed. A döntés megszületett… A legtöbb mozinéző kívülről fújja a kémfilmes toposzokat. Hírszerzés, rejtőzködés, üldözés, felvenni más személyek identitását és persze a több országon átívelő cselekmény. Amerikából általában a hidegháborús közegbe helyezik a felsorolt (és már kissé unalmas) elemeket, vagy az alap thrillerhelyzetet a végletekig felvizezik akciószekvenciákkal. Mert gyakorlatilag kém Ethan Hunt és James Bond is, de egyik széria sem egy A keselyű három napja. Na de mi van akkor, ha a bejáratott formulát egy olyan közegbe helyezik, ahol – hogy is mondjam – tétje is van a dolgoknak? Valami ilyen csavarral próbálkozik meg az izraeli gyártású Teherán sorozat, ami elég arra, hogy az első rész után is maradjon a néző, de a lelkesedés folyamatosan csökken. Az Apple TV+-on elérhető szériában Tamar (Niv Sultan), az ifjú titkosügynöknő egy alaposan megtervezett izraeli akció során Teheránban cserél személyazonosságot egy iráni, menekülni kényszerülő nővel. Azt hihetnénk, könnyű dolguk van, a hidzsáb sokat takar, a biztonsági szolgálat mégis kiszúrja a gyanús személyeket. Tamar hamar találkozik a helyi téglával, Masoud Tabrizivel (Navid Negahban), aki sajátosan segíti küldetését, hogy hacker tudását felhasználva betörjön a teheráni villamosművek rendszerébe. A fiatal nő nyomába pedig a teokratikus hatalom lojális rendőrnyomozója, Faraz Kamali (Shaun Toub) ered. A rendőr puszta léte félelmetes, ha figyelembe vesszük, számára a személyiségi jogok ismeretlen fogalom. Bizony egy izraeli kém, hacker vagy egyáltalán állampolgár túl sok jóra nem számíthat Iránban, ahol mind a mai napig nyilvánosan akasztanak embereket. Az pedig egyenesen eltörpül a felfokozott nemzetközi helyzet mellett, de nem kisebb probléma, hogy a sorozat szerint is Iránban a nőknek általában kuss a nevük. A Teherán egy már-már bravúros felütéssel indít, ami kiemelkedően feszült tempót diktál. (Talán még afelett is szemet hunyhatunk, hogy a pilotban bevezetett karakterek nagy többségének a további részekben nyomuk sincs, de ne rugózzunk kicsinységeken!) Tamar egy naiv kezdő ügynök, alapos harci tudással, de valamilyen gyermeki bájjal átszőve. Az őt körülvevő karakterek pedig az erkölcsi libikókán hol fel-, hol lebillennek, amivel igazán dinamikussá teszik a néző-szereplő viszonyt. Sajnos mindez nem tart túl sokáig, a Teherán pár rész után feláldozza a profizmusát egy visszafogott társadalomrajz és egy középszerű szerelmi történet kedvéért. A két probléma azonos eredőjű. Milad (Shervin Alenabi), a fiatal iráni hacker segítséget nyújt Tamarnak, ezzel együtt pedig bevezeti őt a teheráni éjszakába. Kiderül, hogyan szerveznek errefelé liberális(abb) tüntetéseket, de az is kiderül, hogyan árulják az ekit a tiltott rave bulikon. Tamar pedig (a nemzetbiztonsági, hírszerzőlogikai és józan paraszti ész ellenére) sodródik az eseményekkel ahelyett, hogy saját kimenekítésén dolgozna. Daniel Syrkin rendezőnek és írócsapatának fontosabb volt öncélúan személyessé tenni a Teheránt, minthogy hurcolják a hátukra vett kémfilmes terhet. Pedig a sorozat hátterében kiirthatatlanul meghúzódik az a valóság, ami minden képet egy plusz réteggel ruház fel. Bizony a perzsa államban tiltólistás egyáltalán szóba hozni az USA-t, vagy Izraelt, hát még izraeli ellenséget bújtatni a lakásban. Sajnos a hangsúly erről egyre inkább elvész, de a Közel-Keletért rajongóknak talán így is nyújthat pár tartalmas percet a Teherán. Izrael a 2010-es években (nem keveset köszönve a Netflixnek) több maradandó sorozattal ajándékozta meg a világot. A kritika által elismert Fauda vagy a HBO Emmy-nyertes Eufóriájának alapjául szolgáló azonos című sorozat mind azt bizonyítják, hogy az alig egy magyarországnyi állam filmgyártása lépést tart a korral és eljut oda, ahova szánják. A Teherán magán viseli a technikai tapasztalatot, a sorozat pörgő ritmusa később sem lassul, de a tartalom valahogy kicsúszik alóla. Így egy nézhető sorozat lesz, amiért vissza-visszatér a néző, de mégis hiányérzettel. A széria elején ő maga ígért sokkal többet, amit érthetetlenül és hirtelen elengedett. https://www.filmtekercs.hu/sorozat/teheran-kritika
