2014. 09. 30. 10:56 Szeptember 29. és október 18. között születik meg az ország első közösségi e-könyve, amelyet Kelecsényi László és Ungvári Tamás közösen ír az olvasókkal. A kezdeményezés célja, hogy közelebb hozza az írót az olvasóhoz, az olvasót a történethez, a formálódó történetet pedig a mindennapokhoz. Kelecsényi László új olvasóközönséget szeretne meghódítani. Mi az a közösségi e-könyv pontosan? Ha nekem kellene meghatároznom, akkor azt mondanám, hogy minimum két szerző írja, de az olvasók választják ki, hogy a megadott történetszálak közül melyiken haladjon tovább a regény. Az írók természetesen az olvasók elvárásai alapján folytatják a történetet. A történet egyik szála egy gólyatáborban megerőszakolt lányról szól. A továbbiakban is vissza fognak köszönni napjaink eseményei? Igen, ez feltett szándékunk. Napjaink történései jelentősen befolyásolhatják a történetet, hiszen ez egy jó értelemben vett tárcaregény, amely főként a hétköznapokból merít. Az olvasókat a saját életük, a saját mindennapjaik érdeklik a leginkább. Kelecsényi László Forrás: Olvasás éjszakája A könyv címe Szerelmi örvény. Ez volna a legerősebb hívószó? Igen, a szerelem borzasztó fontos dolog, mert alapjaiban határozza meg az emberek magánéletét, ráadásul a skála a vágyódó, plátói szerelemtől egészen a pornóig terjed. A politikához és a gazdasághoz kevesen értenek, a szerelem azonban mindenki számára hozzáférhető. Ketten írják a regényt, de hogyan fésülik össze a szöveget? Ki alkalmazkodik kihez? Ez az a kérdés, amire jelen pillanatban még nem tudok válaszolni, úgyhogy egyelőre hagyjuk függőben. Mit gondol, mennyiben alakíthatják át az ilyen és ehhez hasonló rejtvényregények az olvasás kultúráját? Nagyon remélem, hogy nem pusztán átalakítják a szokásokat, hanem meghódítják a közönséget, mert szinte egyáltalán nem olvasnak az emberek. Tévéznek, facebookoznak, de napilapot vagy könyvet csak elvétve vesznek a kezükbe. Ezt már csak azért is jól tudom, mert borzalmasak az ünnepi könyvhétre megjelent köteteim eladási statisztikái. Szerintem nem én tehetek róla, egyszerűen ilyen most a világ körülöttünk. Az olvasás előbb volt közösségi élmény, s csak azután lett magányos, intim tevékenység. Úgy tűnik, ez ismét változóban van. Mi lehet ennek az oka? Mindenki a képernyő előtt ül, és azt bújja. A gyerekek már 10-12 éves koruktól kezdve önállóan használják a számítógépet, de az idős emberek között is ismerek olyanokat, akik rácuppantak a facebookra. A folytatásos teleregényünk olvasói ugyanilyen virtuális közösséget képezhetnek. Merem remélni, hogy sikerül meghódítanunk egy új olvasóközönséget. Azokkal is megszerettetheti az olvasást egy ilyen teleregény, akik egyelőre nem kaptak rá az ízére? Nagyon szeretnénk, hogy így legyen, borzasztóan örülnénk neki. Tudomásul kell vennünk, hogy a klasszikus regényeket – vegyük csak a magyarokat, Jókait, Mikszáthot, Gárdonyit – lerövidítik, átírják a fiataloknak, hogy képesek legyenek elolvasni. Ezek a könyvek tele vannak német, latin kifejezésekkel és bonyolult körmondatokkal, amelyeket nem értenek. Ma másképpen kell írni. Örkény István mondta egyszer, hogy a mai emberek fejébe lékeléssel lehet csak bejutni, mert annyira fáradtak, törődöttek, idegesek és nyugtalanok. Pedig Örkény István már 35 éve nincs közöttünk. Úgyhogy fel kell ráznunk az olvasókat, hogy hatást tudjunk gyakorolni rájuk. A plátói szerelemtől a pornóig terjed a skála
