Release Date: 2014. október 2. Genre: vígjáték Director: Jon Favreau Screenwriter: Jon Favreau Studio: Big Bang Media Starring: Amy Sedaris, Bobby Cannavale, Dustin Hoffman, Emjay Anthony, John Leguizamo, Jon Favreau, Oliver Platt, Robert Downey Jr., Scarlett Johansson, Sofia Vergara 2014.10.02. (Chef) Carl Casper (Jon Favreau) egy híres séf, aki mindent tud az ételről, de egyre kevesebbet a fiáról és az életről. A twitterről pedig azt sem tudja, hogy eszik-e vagy isszák. Döbbenten veszi tudomásul, hogy ezrek olvasták a sületlenségeket, amit egy komisz ételkritikus pikírt kritikájára válaszolt. Mikor munkanélküli lesz, volt neje (Sofía Vergara) unszolására elhatározza, hogy elfogadja a nagyképű volt pasijának (Robert Downey Jr.) a segítségét és megvalósítja egy régi álmát: nekivág Amerikának egy büfékocsival. Az útra elkíséri a kisfia és hűséges séf barátja (John Leguizamo), hogy együtt segítsenek Caspernek rájönni miért is érdemes élni. Természetesen a kubai szendvicscsodákon kívül. KRITIKA Jon Favreau a nagyköltségvetésű blockbusterek után visszatér a gyökereihez, az ide vezető út pedig szendvicsekkel van kikövezve. Hlavaty Tamás A főzés, mint kreatív alkotási folyamat, és az élet intenzív szeretetének elkoptathatatlan szimbóluma, mindig is népszerű jelenség volt a moziban. Favreau is úgy gondolta, most többet mondhat el magáról néhány eredeti fogáson keresztül, zabálni is tud majd a forgatáson, a szkriptbe beleírt road movie-passzus miatt utazgathat Amerikában, sőt, Scarlett Johanssont is behúzta egy kurta mellékszerepre, hogy az ő társaságát is élvezhesse. Dörzsölt fickó, nem? Cinizmus félretéve: A séf nagyjából az élőszereplős mozik L’ecsója, hiszen esetünkben is egy álmait valóra váltó, öntörvényű fazon próbál meg eredeti módon elkészített fogásokon keresztül örömet szerezni másoknak, magának és családjának. Persze máris érezni a filmes áthallást, pláne, hogy néha indokolatlanul dühösen megy neki a filmbeli étteremkritikusnak a főszereplő-rendező, ami talán nem is annyira bújtatott középső ujj feltartás akar lenni az olyan firkászoknak, mint például a VOX mozimagazin A séfről értekező kritikusa. Ezt nyilván nem tehette volna meg a Cowboyok és űrlényekben, vagy a Vasember-trilógiában, de ne feledjük, hogy Favreau nem blockbuster-guruként indult, és most szeretne visszakanyarodni régi önmagához egy családját és karrierjét újraértelmező fickó segítségével. Michael Bay is valami hasonlót tett a Pain & Gainben, kevésbé személyes hangvételben, esetünkben azonban nem nézte át olyan alaposan a receptet az alkotó. Az például elég furcsa, hogy a szerző állandóan rácsodálkozik a social media erejére. De olyat is ritkán látni hollywoodi filmben, hogy a road movie résznél teljesen céltalanná válik az egész, ami ugyanis az út vége kéne, hogy legyen, vagyis a cél, ami külső-belső utazásra hívja a hősöket, az itt rég megtörtént – mindenki boldog, vagyis túl korán jött happy end kibontása. Viszont igazságtalan lenne, ha nem mondanánk el, hogy felettébb kellemes hangulatú filmecske lett A séf, a gasztronómiai beauty shotok rajongói is örülhetnek és a mellékszerepekben nagy nevekkel találkozhatunk: Dustin Hoffman kisujjból, Scarlett Johansson pedig csípőből hozza ezt a karaktert, John Leguizamo a talpraesett, szenvedélyes latin karakter, aki úgy főz, ahogy él és fordítva, Robert Downey Jr. pedig itt nem vasból van, de hasonlóan gazdag. Favreau pedig nyilván magára írta ezt a szerepet, végig a hivatása iránti szenvedélyéről nyilatkozik, csak kissé sótlanul, így a negyvenedik perctől már inkább azon gondolkodunk, mit eszünk a film után. 114 perc, amerikai A séf « VOX.hu
