Release Date: 2014. június 5. Genre: fantasy, romantikus Director: Christophe Gans Screenwriter: Christophe Gans, Sandra Vo-Anh Studio: MTVA Starring: André Dussollier, Eduardo Noriega, Léa Seydoux, Myriam Charleins, Vincent Cassel 2014.06.05. (La belle et la béte) Valamikor a XIX. század elején járunk. Egy jómódú tengeri kereskedő vállalkozása hirtelen csődbe jut, így a fényüző palotából kénytelen egy vidéki majorba visszavonulni. A hat gyermekét egyedül nevelő apa mindent megpróbál sorsuk jobbra fordítása érdekében megtenni, de hiába. Egy, a városban tett fárasztó, és sikertelen útja során az erdőben hazafelé menet véletlenül egy rejtélyes kertbe téved, ahol egy szál rózsát tép le legkedvesebb gyermeke, a legkisebb lánya számára. Ártatlannak tűnő cselekedetével azonban magára haragítja a kert, és a hozzá tartozó romos kastély titokzatos urát. A Szörnyeteg a letépett rózsáért cserébe az apa életét követeli. A család legifjabb leánya, önmagát hibáztatva a balszerencséjük miatt, magára vállalja az ítéletet, és otthonról megszökve önként veti magát a Szörnyeteg karjaiba. Csakhogy a kínok és a halál helyett valami egészen más vár rá: minden este csodaszép ruhákban a Szörnyeteg dúsan terített asztalánál vacsorázik a kastélyban. A napok múlásával, ahogy minél jobban megismeri a Szörnyeteget, annál inkább bizalom alakul ki közöttük. A lány álmaiban felsejlenek a Szörnyeteg múltjának darabkái, s lassan összeáll ezekből az egykor jóképü és kedves herceg igaz története. A Szépségre hárul a feladat, hogy bátorságával felülemelkedjen a veszélyen, és kimentse a herceget a gonosz varázslat hatása alól. KRITIKA Hol volt, hol nem volt, régi nóta száll, volt két idegen, akik elvesztek a CGI-dömpingben.. Christophe Gans feldolgozásában címszereplőink viszonya komoly logikai és érzelmi döccenőkön keresztül, pár jelenet alatt formálódik, amihez képest a Disney-mese mélyanalízis a Stockholm-szindrómáról. Arányi Zsuzsanna Komolyra fordítva a szót, a rajzfilm tényleg sokkal kimunkáltabban mutatja be a kapcsolatuk alakulását, amely egy elfogadható, átérezhető ívet követ. Itt azonban teljesen a margóra szorul a szépség és a szörnyeteg románca a burjánzó CGI-kert és a túl sok mellékszál (flashbackek, családi háttér) mellett. Persze értjük, hogy a herceg múltjából kialakuló képbe szeret bele Belle, az meg bárkit elvenne, aki nőnemű és hobbiszinten átkokat tör, de az, hogy alig van közös jelenetük, így – némi erotikus felhangon kívül – semmilyen kötődés nem alakul ki közöttük, teljesen elveszi az élét a központi motívumnak. Itt a szépség nem a belsőben lakozik, hanem a vizuális orgiában – no és persze két lábon járkál, hála Léa Seydoux-nak. Valahol érthetetlen, miért választottak a készítők két ilyen erotikus kisugárzású színészt, ugyanis annyi felesleges szexuális energiát termelnek, ami egy mesénél alapvetően is zavarbaejtő lenne, de itt olyan mondatokat adnak a szájukba mellé, hogy inkább csak röhejes lesz az egész. Teljesen egyértelmű, hogy az alkotók nem tudtak dűlőre jutni, kinek szánják a filmjüket, és miért – így az egész mozin elképesztő fejetlenség uralkodik. A színészek hol vasárnapi családi mozikban elfogadott széles gesztussal vicceskednek, szigorúan 6 éven aluliak szórakoztatására, máshol viszont nagyon is sötét és erőszakos a film. És amíg egy rajzfilmnél könnyen elfogadjuk, hogy a figurák magukban beszélnek, addig élőszereplős műnél komolyan ki kell dolgozni a körülményeket, hogy ne legyen olyan a helyzet, mintha egy populárissá tuningolt Godard-filmet néznénk, ahol bármikor simán belenézhetnek a szereplők a kamerába, hogy hozzánk szóljanak. Persze, ha végig ilyen lett volna A Szépség és a Szörnyeteg hangulata, élen a hibbant nővér párossal, akkor elfogadjuk, hogy egy blődséget nézünk, és nyugisan elhelyezkedünk az agykikapcs szórakozás hullámvasútján. Ehhez azonban túl komolyan vették a készítők filmjüket, így szinte minden jelenettel egy másikat oltanak ki. A túlzott erőszak, a heveny erotika (Léa készségesen esik mindig úgy hasra, hogy a kamera tökéletes szögben vehesse fel idomait), Cassel mellen lőtt, anyaszült meztelen nője (aki nekiáll dumálni még az éghez is jó dolgában) – ezeknél a jeleneteknél nem tudtuk eldönteni, hogy az alkotók kifacsart humorérzékéről, vagy teljes aránytévesztéséről tanúskodnak. De ha már ennyire a technikára ment rá a mozi, legalább elvarázsolt tárgyakat kaptunk volna – azok helyett azonban be kell érnünk bólogató kutyává animált óriásfejű beagle-ökkel (aka: kutymákok), akiknek a szerepe arra korlátozódik, hogy időnként félnek három snitt erejéig, aztán eltűnnek. Hogy valami jót is mondjunk: Seydoux ruhái elképesztően gyönyörűek, minden lassítva futkározós jelenetét meg tudjuk érteni. 112 perc, francia-német A Szépség és a Szörnyeteg « VOX.hu
