A sziámi ikrekről Marsi Anikó és a Fókusz nélkül – Elválaszthatatlanok

A sziámi ikrekről Marsi Anikó és a Fókusz nélkül – Elválaszthatatlanok


http://www.kepfeltoltes.eu/view.php?filename=1403.jpg

Sziámi ikerlányokról készített filmet Edoardo De Angelis, amivel sikerült is 6 David di Donatello-díjat behúznia. Mégis az Elválaszthatatlanok vetítése közben azt éreztem, ez lényegében nem is a rendellenességről szól – hogy többről vagy kevesebbről, az már nézőpont kérdése.

Az utolsó filmélményem a sziámi ikrekről a Farrelly-fivérek Túl közeli rokona, ami korábban elképzelhetetlen módon figurázta ki ezt a testi rendellenséget. Bár valószínűleg ez az egyetlen vígjáték, a sziámi ikrekről szóló filmek története messzire nyúlik vissza: már 1932-ben készítettek róluk mozgóképet (Szörnyszülöttek). Részben emiatt a legnagyobb kérdés számomra az volt az Elválaszthatatlanok előtt, hogy vajon tud-e újat mondani egy olyen témában, amit a bulvársajtó ezerszer és mindig szenzációhajhász módon feldolgozott már.

Daisy (Angela Fontana) és Viola (Marianna Fontana) születésük óta összenőtt testvérként élik az életüket. Apjuk zenei fellépéseket szervez nekik, ahol ők énekelnek, a szöveget pedig a férfi írja. 18 éves korukban aztán egy orvos megvizsgálja őket, és kiderül: kockázatmentesen szét lehet választani a lányokat. A családban a műtét ki nem mondott ellentéteket hoz felszínre. Az apa azon aggódik, hogy miből fognak így megélni, Viola pedig attól fél, hogy egyedül marad.

http://www.kepfeltoltes.eu/view.php?filename=3002.jpg

Az Elválaszthatatlanok története semmi újat nem hoz ahhoz, amit a rendellenességről gondolnánk. Pontosabban nem a története hoz újat. Hanem a miliő, amiben játszódik. A környezetet a dél-olaszországi leszakadt régiók valamelyike adja, ami a képek alapján bőven megfeleltethető az észak-magyarországi rozsdaövezetnek Ózd környékén. A képi világot uralják a használaton kívüli ipartelepek és kikötők, dominálnak a lomok és a hulladék. Ugyanez igaz a szociális közegre is: itt mindenki függő, prostituált, korrupt vagy bűnöző. A modern olasz maffiafilmek tája és szimbolikája köszön vissza. A maffiafőnök lányának keresztelőjét akár a Gomorrából vagy a Suburrából is kölcsönözhették volna. Nem meglepő, hogy maga a direktor is erről a környékről származik.

A leszakadó társadalomban és romos környezetben egészen kirí Daisy és Viola szépsége.
A viszonylag fiatal rendező, Edoardo De Angelis (Perez.) tökéletes szépségű lányokat választott ki a testi fogyatékossággal álló karakterek eljátszására. Az ellentmondás hatására a sziámi iker-lét megtöltődik szimbolikával – hiszen egy ennyire szép ikerpár ugyanannyira különleges lenne ezen a kies vidéken. Daisy gondjai sem a fogyatékosságból erednek: a testvéri kötelék megszakítása a felnőtté válás része. Hasonlóképpen a családi fészek elhagyásának vágya.

http://www.kepfeltoltes.eu/view.php?filename=1771.jpg

Egy bizonyos idő után azt vettem észre, hogy az Elválaszthatatlanok igazából nem is a sziámi ikrekről szól. Két korai jeleneten kívül voltaképpen nem ábrázolnak olyan problémákat, amelyek kizárólag az összenőtt együttélésre született embereket érinti. Engem a lányok előtt álló kihívások más figurákra, például a Lány kilenc parókával vagy az Én, Earl és a csaj, aki meg fog halni főszereplőinek gondjaira emlékeztettek. A sziámi iker-lét betegségként történő aposztrofálása talán sikernek tekinthető. Mégis azt éreztem, hogy a rendező annyira igyekezett eltávolodni a bulvármédia által agyonhasznált narratívától, amennyire az csak lehetséges, az eredmény mégis hiányérzetet teremtett bennem.

Az így elkészült alkotás pont ezért felemás lett számomra: a fogyatékosságról sokkal kevesebbet tudtam meg, mint a dél-olasz régió nehézségeiről. És ez részben csalódás. A legfájóbb hiányosság a kései szétválasztás pszichológiai vetületének elengedése – de ennél tovább nem szeretném folytatni, ahhoz már meg kell nézni a filmet. És erről senkit nem szeretnék lebeszélni, de az elvárásokat az olasz Oscarnak megfeleltethető díj ellenében is érdemes visszafogni.


2017. július 3.

https://www.filmtekercs.hu/kritikak/elvalaszthatatlanok-kritika