A Vörös Hadsereg ideiglenes tartózkodása Magyarországon 1945-ben kezdődött, később Kádár marasztalta még őket. Persze akkor is csak átmenetileg. Ma 24 éve hagyta el az országot az utolsó szovjet katona. A szovjet Vörös Hadsereg 1944-45 során szállta meg Magyarországot. Hivatalosan megszállásról beszélhetünk, de tekintve, hogy a lakosságot megszabadították a náciktól, a megfogalmazás ma is vitákat generál. A párizsi békeszerződés értelmében három hónapon belül el kellett volna hagyniuk az országot, ám ugyanez a szerződés biztosított egy kiskaput is. Jelesül, hogy annyi szovjet katona és harci, technikai eszköz maradhat Magyarországon, amennyi az ausztriai szovjet megszállási övezettel való kapcsolattartáshoz szükséges. . Ideiglenesen maradtak Ennél persze jóval nagyobb erő maradt itt, de nyilván senkinek nem állt érdekében ezt komolyan megreklamálni. Ausztria 1955. március 15-én semleges állammá vált, így okafogyottá vált a Vörös Hadsereg magyarországi tartózkodása is. Csakhogy az előző nap megkötött Varsói Szerződés ismét legalizálta a szovjet megszállást, kölcsönös védelemre hivatkozva. Mi is lehetett volna alkalmasabb eszköz a szocialista tábor békés egységének megőrzésére, mint a gigászi szovjet hadsereg? Az 1956-os forradalom aztán be is bizonyította, hogy e célból valóban szükség van a szovjet tankokra. Kádár János 1957. május 27-én Hruscsovval kötött egyezménye szerint pedig mi magunk kértük, hogy maradjanak. Egy 1957-es törvényerejű rendelet "a Magyar Népköztársaság területén ideiglenesen tartózkodó szovjet csapatok jogi helyzete tárgyában" kimondta, hogy a jelenlegi nemzetközi helyzet okán "a szovjet csapatoknak a Magyar Népköztársaság területén való ideiglenes tartózkodása az esetleges agresszió elleni közös védekezés biztosítására célszerű és megfelel a nemzetközi egyezményeknek". A világ legnagyobb országa A Vörös Hadsereg végül ideiglenesen 46 évig tartotta megszállva Magyarországot. Ahogy rendszerváltás környékén született vicc tartotta: Miért Magyarország a világ legnagyobb országa? Mert a szovjetek bejöttek '45-ben, de még most sem találtak ki belőle. A Gorbacsovval beköszöntött enyhülés, a szovjet-amerikai tárgyalások és a közép-európai országokban végbement demokratikus átalakulás végül elhozta a katonai megszállás végét is. Hazánk a köztársaság kikiáltása után, 1990 januárjában csapatai kivonására szólította fel a Szovjetuniót, egy hónappal később pedig megkezdődtek a tárgyalások. Március 10-én Horn Gyula magyar és Edouard Sevardnadze szovjet külügyminiszter aláírt egy egyezményt, miszerint a csapatkivonások végső határideje 1991. június 30, és két nappal később elindultak az első szerelvények a szovjet határ felé. A következő hónapokban csaknem 35 ezer vasúti kocsi szállította el a 100 ezer katonát és polgári személyt, valamint a mintegy 27 ezer technikai eszközt és a több százezer tonna anyagot. Az utolsó katonavonat 1991. június 16-án hagyta el hazánkat a Záhony-csapi határállomáson. Az utolsó szovjet katona pedig, Viktor Silov altábornagy, a déli hadseregcsoport parancsnoka személyében június 19-én 15 óra 01 perckor távozott Magyarország területéről- Ugyancsak a Záhony-csapi határállomáson, civilben, diplomata útlevéllel.
