A nukleáris vadásztengeralattjáró flotta elöregedése miatt, az Egyesült Államok 2028-ra válik a legsérülékenyebbé – állítja a War is Boring-ban közölt tanulmány. Moltke marsall igaza Az időzítés, a legmegfelelőbb támadási időpont kiválasztása az egyik legfontosabb tényező bármilyen haditerv sikeres végrehajtásában; ezt az alapigazságot már az újkor legnagyobb katonai stratégái is felismerték. Egy előre megtervezett támadó hadjárat elindításához akkor legkedvezőbbek a feltételek, amikor a potenciális ellenség a leggyengébb. A katonai hírszerzési szolgálatok számára ezért kiemelt fontosságú a jövőbeli lehetséges ellenség haderőnemeinek felszereltségére, haditechnikai eszközállományuk minőségére és mennyiségére vonatkozó adatok pontos ismerete. Az 1970-es évek közepétől szolgálatban álló Los Angeles-osztály egységei önmagukban már nem elégségesek a védelmi stratégia megvalósításához Forrás: wikimedia.org A katonai szuper és nagyhatalmak összfegyvernemi vezérkarai (napjainkban az Egyesült Államok, Oroszország, Kína, India, valamint a nukleáris támadófegyverekkel rendelkező Nagy-Britannia, Franciaország és Izrael) mind rendelkeznek előre kidolgozott védelmi tervekkel. E tervek fontos (és szupertitkos) részét alkotják a preventív stratégiára, azaz a megelőző csapásra vonatkozó hadműveleti koncepciók is. A köznapi gondolkodásban az agresszió és a megelőző csapás egy és ugyanazt jelenti, szemben a katonai doktrínák fogalomrendszerével. Gyengélkedő csapásmérő ököl Az Egyesül Államok területi szuverenitásának védelmében, illetve katonai doktrínájában kitüntetett szerepet játszik a haditengerészet nukleáris meghajtású tengeralattjáró flottája, amely az atomtöltettel felszerelt ballisztikus rakétahordozó és vadásztengeralattjáró osztályokból áll. A váltótípus, a Virginia-osztály egységeinek szolgálatba állítása hosszabb folyamat Forrás: U.S. Navy/John Narewski A „csendes vadászok” alkotják a leghatékonyabb fegyvernemet, korlátlan hatótávolságuk illetve víz alatt tartózkodási képességük, valamint ez utóbbihoz kapcsolódó nehéz felderíthetőségük miatt. Egyetlen atom-tengeralattjáró képes akár egy kisebb komplett felszíni flotta megsemmisítésére; a hadászati nukleáris támadófegyverrel felszerelt osztályok pedig váratlan és hatékony csapást mérhetnek a távoli szárazföldi célpontokra. Emiatt a tengeralattjáró flotta mennyiségi és minőségi állapota a védelmi és támadóképesség egyik legfontosabb paramétere. A korszerű Virgina osztály egyik egysége, az USS Texas vízrebocsátása Forrás: wikimedia.org Az elmúlt két évtized mindebben komoly visszaesést eredményezett az Egyesült Államokban. Az 1990-es években a Clinton-adminisztráció idején jelentősen megkurtították a flottafejlesztésre szánt költségvetési keretet. Ebben az utóbb károsnak bizonyult döntésben 1991, a Szovjetunió felbomlása játszotta a legfontosabb szerepet. Úgy tűnt, hogy a 90-es évek jelcini rendetlenségében a legfőbb egykori hidegháborús ellenfél haderejének leépülése szükségtelenné teszi az intenzív haditechnikai fejlesztéseket. A területvédelmi és támadó feladatokban egyaránt kitüntetett szerepet játszik a tengeralattjáró flotta. A képen az USS George Washington Forrás: wikimedia.org A Bush-adminisztráció alatt tovább folytatódott a haditengerészeti támadóerők stagnálása, miközben Oroszország 1999-től, Putyin első elnökségétől kezdve jelentős fejlesztésekbe fogott. Az elmúlt évtizedben újabb konkurensek és potenciális katonai ellenfelek léptek a vetélkedés szorítójába; Kína és Indiai is nagyszabású haderőfejlesztési programokba fogott. Los Angelestől Virginiáig Az Egyesült Államok tengeralattjáró flottájának gerincét az 1970-es évek közepétől rendszerbe állított atommeghajtású Los Angeles-osztály támadótengerelattjárói alkotják. Az 1976 és 1996 között épült 62 egységből 41 maradt szolgálatban, de ezekből csak 21 az azonnal bevethető egységek száma. A költségvetési megszorítások miatt néhány tengeralattjárót „kannibalizmusra”, azaz alkatrészellátásra használtak fel, így ezek nyilván nem alkalmasak már éles bevetések teljesítésére. Az ellenfél sem alszik. Typhoon osztályú orosz nukleáris ballisztikus rakétákat hordozó tengeralattjáró Forrás: wikimedia.org Az ambiciózus orosz és kínai fejlesztések felnyitották az amerikai döntéshozók szemét is; 2012-ben a Kongresszus ismét megnövelte a fejlesztési büdzsét. A legfrissebb jelentés szerint 2015-től évi 20,7 milliárd dollár jut a hajóépítő programokra, amely 32 százalékkal több az eddigieknél. Az elöregedő Los Angeles-osztályt a jóval modernebb Virginia-osztály egységeivel kívánják felváltani, ez utóbbiból eddig 15 épült meg. Az elképzelések szerint 2044-ig 135 egységre növelik a vadásztengeralattjáró-flotta nukleáris hajóinak számát. 2028 lesz a kritikus év A régi elavuló egységek kivonása és modern tengeralattjárókkal történő lecserélése hosszú és aszimetrikus folyamat; a War is Boring szerint 2028 lesz a mélypont, ekkor ugyanis mindössze 41 bevethető atom-tengeralattjáróval fog rendelkezni az U.S. Navy, 17-el kevesebbel, mint jelenleg. 2028 lesz a legsérülékenyebb év az egyik legfontosabb védelmi fegyvernem átmeneti meggyengülése miatt. Mindeközben Kína, és várhatóan Oroszország is igyekszik tovább modernizálni nukleáris támadótengeralattjáró –flottáját. Fukuyamával szemben határozottan úgy tűnik, hogy a történelemnek még koránt sem lesz vége… A támadás optimális éve: 2028
Értem én, hogy katonai tekintetben van értelme annak, hogy megelőzik más országokat a támadással, és inkább ők kezdik a háborút, hogy cserébe így az első, váratlan csapással nagy pusztítást vihessenek végbe, de akkor is, maradok a "köznapi gondolkodók" között, mivel ha az egyik ország úgy érzi, jó lenne megelőző csapással élni, valószínűleg a másik ország is így gondolkodik... és az előbbi ország is tisztában van ezzel, így gyakorlatilag egymást hajszolhatják bele egy háborúba, csak azzal, hogy meg akarják előzni a másikat az első csapással.
