[center:2dxujguo]A tegnapi kütyü már senkinek nem kell A klasszikus életciklusmodell elvével gyökeresen szembemenni látszik az infokommunikációs ipar: a rövid felfutási id? megvan ugyan, a profitrealizáló csúcsid?szakra viszont alig fél év jut, utána pedig mintha "lekapcsolnák a villanyt". És ez az utóbbi az igazán új vonás a divatiparágakban - az, hogy a forgalmazásban gyakorlatilag nincs leszálló ág, az új verzió megjelenésével szinte azonnal elt?nnek a polcokról a m?szakilag "elavultnak" min?sített eszközök. És irány - ha lehetséges - az újrahasznosítás. Évr?l évre milliárdszámra vesszük meg a mobiltelefonokat, digitális fényképez?ket, zenelejátszókat, hogy aztán rövid id? elteltével kihajítsuk ?ket a legels? szemétkosárba. A tengerentúlon ugyanaz a kétéves ciklikusság jellemzi a fogyasztást, mint nálunk, Európában: a tempót a mobiltelefonok h?ségnyilatkozatai határozzák meg, és ez a kifutási id?tartam terjedt át más divatos elektronikai eszközökre is. Pedig, mondjuk, tíz évvel ezel?tt a most kukákban végz? készülékek technológiai színvonaláról még álmodozni is merészség lett volna. Sajnos akármilyen jó szándék vezeti a vásárlókat, igen nehezen tudnak eleget tenni a környezettudatosságra vonatkozó fogadkozásaiknak: túlzottan nagy az újabb és újabb kütyük vonzereje. A "fenntartható elektronikai gyártás" fogalma pedig lényegében önellentmondássá vált. Ahogy a The New York Times újságírója fogalmaz: az elektronikai ipar ilyen alapokon építi fel a maga ciklikus megújulását. A ma megvásárolt iPhone, iPod vagy iPad év végére idejétmúlttá válik, a legújabb digitális fényképez?k talán ha fél évig maradnak a piacon. És az androidos okostelefonok? Azokat szinte minden pénteken le lehet cserélni? Vajon valóban a technológia fejl?dik ilyen iramban? Vagy ez inkább tervezett erkölcsi elavulás? Lényegében mindegy. Egy biztos: mind többen fogjuk szidni az elektronikai cikkek gyártóit. Pedig ?k csak annyit tesznek, hogy alapvet? emberi kívánalmaknak mennek elébe: divatnak, státusszimbólumnak, annak a tudatnak, hogy semmi fontosat nem szalasztunk el. Divatjamúlt kütyüt birtokolni ugyanis egyenérték? saját avíttságunk beismerésével. Vajon létezhet mégis megoldás? Az amerikai lap munkatársa azoknak a táborát hívta segítségül, akik írásait a Twitteren keresztül követik, mondván: a közösség szelleme bizonyára képes valamiféle iránymutatásra. Nos, csalatkoznia kellett, mivel alig érkezett biztató észrevétel a témával kapcsolatban, jóllehet meglehet?sen élénk volt a visszajelz?k aktivitása. "Nem a kütyükkel van a baj, hanem az emberekkel" - jegyezte meg egyikük. Ez a generáció kifejezetten igényli a mind újabb játékszereket és azok szolgáltatásait. Jelent?s számban akadtak, akik azt javasolták, hogy az ipar vessen véget a nagyszámú különböz? modell ilyen gyakorisággal történ? piacra ömlesztésének. Az egyik twitterez? szerint ezek a "játékszerek egy dolgot tudnak, azt tökéletesen, emellett viszont a lehetséges legtöbb hibás jellemz?vel bocsátják ?ket a piacra". Néhány észrevétel a Rolex példájára utalt, elvégre ezeknek az óráknak olyan finom a kialakításuk, hogy generációkon át viselhetik ?ket tulajdonosaik. Mindez persze papíron - vagy a Twitteren - jól hangzik, ám az elektronikai cikkek aligha mérhet?k a klasszikus órákhoz, hiszen az el?bbiek évr?l évre olyan új funkciókkal "robbantanak", amelyek egyszer?en állva hagyják a korábbi élmez?nyt. Lehet, hogy egy tinédzser hajlandó lenne büszkén viselni egy harmincéves Rolexet, de igencsak zavarba jönne, ha egy négy évvel korábbi mobiltelefonnal kellene mutatkoznia. Egy másik lelkes csoport a kütyük modulárisabb felépítése mellett tört lándzsát. ?k azt szeretnék, hogy a régebbi készülékbe csak úgy egyszer?en bele lehessen helyezni például a legújabb processzort, és máris megmarad a használati értéke. Ez is irreális elképzelés, hiszen mi érdekük f?z?dne a megoldáshoz a gyártóknak. Számukra sokkal profitábilisabb eladni egy teljesen új készüléket, és hát emellett persze egy kütyü jóval több, mint a benne lév? processzor. Az éppen most piacon lév? iPhone processzora alig különbözik el?djét?l, de másmilyen a kijelz?, az akkumulátor, a bels? elektronika, és mások a csatlakozók is. És persze minden integrálva van. A harmadik - ugyancsak kudarcra ítélt - elképzelés szerint nem a hardvert kellene változtatgatni, hanem a szoftverek verziófrissítéseivel kellene biztosítani a mindenkori legkorszer?bb funkcionalitást. Ez olyannyira igaz, hogy néhány gyártó már alkalmazza is. Az Apple éves szoftverfrissítései biztosítják a korábban vásárolt iPhone-okhoz, iPadekhez és iPod Touch-okhoz is, hogy elérhessék az éppen piacon lév? készülékek funkcióit. A Google ugyanígy jár el, amikor rendszeres id?közönként frissíti az androidos okostelefonok szoftverét: ezek elérhet?k a korábban vásárolt készülékek tulajdonosai számára is. Vagy éppen a Microsoft: az Xbox-upgrade el?nyeit a játékkonzolaikat korábban beszerz?k is élvezhetik. Az igazat megvallva azonban egyik esetben sem megy sokra a régebbi készülék tulajdonosa - próbálja csak meg valaki kihasználni a mobiltelefon képfelvételi funkcióját, ha abban nincs beépített kamera! Szerencsére a twitteres fókuszcsoport olyan javaslatokkal is el?állt, amelyek a zöldebb (környezetbarátabb) készülékek világához vezetnének, anélkül, hogy megfosztanák a célközönséget a "kétévente új technológiához jutás" élményét?l vagy a gyártókat a hasznuktól. Ilyen lehet az újrahasznosított csomagolóanyagok alkalmazása új készülék megvásárlásakor - erre a HP tintapatronjai esetében is láttunk példát -, vagyis az újrahasznosítás el?segítése a kiselejtezés helyett. Már a legtöbb számítástechnikai cég kínál ingyenes, bár keveset kínáló újrahasznosítási programot a régi készülékek számára, így ez a kezdeményezés valamennyire m?köd?képes lehetne. Egységesíteni kellene a mobiltelefonok tölt?it - hangzott a következ? ötlet. Ez Európában a közeljöv? realitása - a gyártók által elfogadott formátum a mikro USB -, így az embereknek nem kell többé egy rakás megmaradt, inkompatibilis tölt?t felhalmozniuk, és háztartásonként elegend? lenne egy darab is ezekb?l. Az egyik twitterez? kötelez?vé tenné az újrahasznosítást, és jutalmazná azokat, akik vállalják, hogy egy meghatározott ideig megtartják régi mobiltelefonjukat, elnyújtva ezzel a fejlesztések ciklusát. Egy másik vélemény szerint ösztönözni kellene az (elektronikai) ipart az újrahasznosított anyagok (például biológiailag lebomló m?anyagok) használatára. Néhány vállalat - köztük az Apple - már figyelemre méltóan csekély mennyiség? csomagolást igénybe vev? technológiát fejlesztett ki, így a lehet? legkevesebb hulladék kerülhet a lerakókba. Ezek mind remek javaslatok, de vajon mi késztetné a gyártókat arra, hogy alkalmazzák is azokat? Az "eldobható árucikkek" jelenlegi modellje kiemelked? profitot termel, tehát milyen ösztönz?t lehetne kínálni a változáshoz? A cikkíró véleménye szerint a kormányzatnak kellene beavatkoznia. Az Európai Unió területén érdekelt gyártók is csak azután egységesítették a mobiltelefonok csatlakozóit, miután azt kötelez?en megszabták számukra. Az el?írások szigorítása mellett a jutalmazás is lehet járható út: azok a vállalatok, amelyek újrahasznosított anyagokat - például szója- vagy kukoricaolajból készült m?anyag termékeket - alkalmaznának a gyártás során, adókedvezményt kaphatnának. Az új jogszabályoknak tartalmazniuk kellene az újrahasznosítást és el?segíteniük a készülékek használati idejének kitolását. Azokat, akik nem túl lelkesek a kormányzati kötelez? el?írásokért, motiválhatja az er?söd? vásárlói érdekérvényesít? képesség ereje is. A fenntarthatóság gondolata akár marketingeszközzé is válhatna, nem pedig rejtett költséggé. Az id? ugyancsak csillapíthatja a problémát. Mikor egy termék keletkezésekor a gyártási eljárás szabványossá válik, a jelenkori "kétévente vegyél új terméket" koncepció hanyatlásnak indul majd. Példának okáért ki az, aki manapság kétévente új számítógépet vásárol? Senki. És nem vesz minden második évben televíziót vagy filmfelvev? kamerát sem! Feltehet?en egy id? múlva a mobiltelefonokkal, digitális fényképez?gépekkel és a navigációs rendszerekkel is ez fog történni. Mostanra már számos megoldás létezik a megunt régi készülékek újrahasznosítására is. Egy sor amerikai áruházban vesznek át mindenféle elektronikai "limlomot": tévéket, nyomtatókat, monitorokat, csatlakozókat, mobiltelefonokat, távirányítókat és fejhallgatókat. És még ösztönzik is a környezettudatos magatartást ajándékutalvány vagy a kés?bbi vásárlásokra felhasználható árengedmény formájában. Van olyan szolgáltató is, amelyik ha házhoz nem is megy, de állja az elektronikus hulladékok elszállítási költségét, még dobozt is küld, fizet a régi kütyüért, majd pedig vagy értékesíti azt az E-bayen keresztül, vagy újrahasznosítja. Amíg azonban az ilyen kezdeményezések nem válnak általánossá, mindössze egy dolog adhat okot bizakodásra: a mobiltelefonok mérete az id? múlásával egyre kisebbé válik. És ez legalább azt jelenti, hogy évr?l évre valamivel kevesebb helyet foglalnak majd a lerakókban. És nálunk, Magyarországon? Éppen szület?ben van a hulladékgazdálkodás területét részben új alapokra helyezni hivatott - egyes szektorokban éles szakmai vitákat is kiváltó - jogszabály. Az új törvényben a jogalkotó pontosította a kiterjesztett gyártói felel?sség elvét. Ennek értelmében a termék el?állítójának már a gyártásnál gondoskodnia kell arról, hogy a termékb?l származó hulladék mennyisége és veszélyesanyag-tartalma minél kisebb legyen, a termék hosszabb ideig betölthesse használati funkcióját, egyszer?bben javítható, és hulladékká válása után könnyen hasznosítható legyen. Mint látható tehát, az elektronikai hulladékok ügyét illet?en az itthoni szabályozás talán valamivel el?rébb jár az egyesült államokbelinél, jóllehet az ottani civilek különböz? ötleteib?l továbbra is jócskán van mit merítenünk. [/center:2dxujguo]
