A sci-fi és a cyberpunk rajongói számára a japán Ghost in the Shell világa sok szempontból etalonértékű és kikerülhetetlen: az 1989-es manga, illetve az 1995-ös anime (és a világ későbbi filmekben és sorozatokban kifejtett bemutatása) meglepő sűrűséggel tárja elénk azt, hogy milyen a 2029-es év Japánja, mennyire előrehaladott a technológia és milyen az a világ, amelyben léteznek mesterséges intelligenciák, androidok, megtörni pedig nemcsak erőműveket, hanem az emberi agyat is lehet. Mindezt ráadásul nem az utca emberének szemszögéből mutatják be, hanem egy nemzetbiztonsági akciócsoportéból, amely kisebb részben hírszerzéssel, nagyobb részben inkább hackeléssel és páncéltörőkkel foglalkozik. Míg a mangának külön ízt adnak a távol-keleti fiktív belpolitikai csatározások, addig a Mamoru Oshii által fémjelzett anime mindmáig az egyik legjobb összefoglalója annak a kételynek, amellyel mesterségesen felépített személyiségek és androidok viszonyulnak a világgal szemben: legalább annyira meg akarják érteni a világ lényegét és saját létezésük célját, mint azt, hogy mennyire legitim személyiségek és létezhetnek-e jogilag úgy, hogy nem a hírszerzés és a tiszavirág életű politikai egyezmények tartják őket életben.