A Dawn űrszonda közel egy éven át keringett a második legnagyobb főövi kisbolygó, a Vesta körül, melynek eredményeként részletes geológiai térképet készíthettünk erről a különleges égitestről. Az átlagosan 525 km átmérőjű (4) Vesta kisbolygó Naprendszerünk utolsó megmaradt bolygócsírája, bolygókezdeménye, melynek differenciált belső szerkezete van. Bár az (1) Ceres majd’ kétszer ekkora, a Vestára talán nagyobb érdeklődéssel tekintenek a szakemberek. Ezt a kíváncsiságot elégítette ki a Dawn-szonda, amely 2011 szeptembere és 2012 júliusa között a Vestát térképezte fel, most pedig útban van a Ceres felé, melyet jövő tavasszal fog elérni. Bazaltos felszíne, lapult alakja, és a hozzá kapcsolódó számos tagból álló kisbolygócsalád egészen egyedi égitestté teszi a Vestát, amit a Dawn által a felszínen talált vízfolyásnyomok tovább fokoznak. A Vesta kisbolygó a Dawn szonda felvételén. Alul szépen látszik a nagyobb és fiatalabb déli becsapódási kráter, a Rheasilvia központi csúcsa, a kép tetején pedig az öregebb Veneneia általa kialakított gyűrött régió, a Saturnalia Fossae. (NASA/JPL-Caltech/UCAL/MPS/DLR/IDA) Egy könyvet tele lehetne írni erről a maradványról, amelyből végül nem lett bolygó, mert nem talált társakat, akikekkel összeolvadva megnövelhette volna méretét. Majdnem a Vesta is a pusztulás sorsára jutott, 1-2 milliárd évvel ezelőtt két hatalmas becsapódás is érte a déli felét (ezért lapult az alakja), de kemény belső szerkezete végül kitartott, bár hatalmas gyűrődések keletkeztek rajta, a kirepülő törmelék pedig meteoritok formájában még bolygónkra is eljutott. A Dawn által készített felvételeket elemző kutatócsoport nemrég tette közé a Vesta geológiai térképét, amely jól mutatja, hogy mennyire bonyolult fejlődési utat járhat be egy Texas méretű égitest is, és mennyire komplex felszín alakulhat ki, ha 4 milliárd év áll rendelkezésre. A Vesta geológiai térképe. A középen látható két, összeérő kráter a fenti fotón a bal felső negyedben látszó két nagy kráter. A színek magyarázata a szövegben. (NASA/JPL-Caltech/ASU) A fenti térképen barna szín jelöli a legősibb, erősen kráterezett északi területeket. Ezen futnak keresztül lila és világoskék (Saturnalia Fossae Formation) színnel jelölve azok a területek, amelyeket a két déli becsapódás meggyűrt, megváltoztatott. Szintén ezekhez a becsapódásokhoz tartozik az egyenlítőn majdnem körbefutó világoskék régió (Divalia Fossae Formation). A déli féltekét a Rheasilvia és a Veneneia névvel illetett hatalmas becsapódások medencéi utalják, sötétkék és világoslila színnel jelölve. A felszínen szétszórt sárga, zöld és narancs foltok pedig a fiatalabb becsapódások, csuszamlások helyét mutatják. A Vesta kisbolygó geológiája | csillagaszat.hu
