Tudomány A vezénylés és a zene szeretete a hosszú élet titka

A témát ebben részben 'Hírek a Nagyvilágból' macseklany hozta létre. Ekkor: 2017. november 10..

  1. macseklany / Tulajdonos Vezetőségi tag

    Csatlakozott:
    2014. október 31.
    Hozzászólások:
    78,957
    Kapott lájkok:
    4,637
    Beküldött adatlapok:
    0
    Hangjelzés a Chaten:
    nem
    A zeneszeretők között közismert, hogy a karmesterek általában hosszú életűek és sokan életük utolsó pillanatáig aktívak. Néhány éve a BBC kifaggatott néhány híres idős karmestert, mi lehet ennek a titka. Nemrég a Müpa közönsége is megcsodálhatta, milyen fantasztikus formában van az egyik legidősebb aktív karmester, a 90 éves Herbert Blomstedt úgy szellemileg, mint fizikailag.


    Arturo Toscanini 90 éves, Leopold Stokowski 95 éves Claudio Abbado 91 éves, Solti György 85 éves korában hunyt el, hogy csak néhányat említsünk a legismertebb karmesterek közül. A ma élő legidősebb aktív karmester valószínűleg a 100 éves egyesült államokbeli Ed Simons.

    A vezénylés igazi kardio edzés


    A 92 éves korában tavaly elhunyt Sir Neville Marriner pár éve úgy nyilatkozott, hogy a többi zenészhez képest a karmester meglehetősen szerencsés.

    A test felső része állandó mozgásban van. Egyértelműen észreveszem, amikor egy vagy két napig távol vagyok a pódiumtól. Kezd hiányozni, és arra gondolok, másutt kellene valami fizikai aktivitást keresni" – mondta Marriner.

    [​IMG]

    Neville Marriner

    Forrás: asmf.org

    Marriner azt is elmesélte, hogy a vezénylés az elmét is karban tartja. A laikus közvélekedéssel ellentétben ugyanis a karmester nem pusztán „hadonászik", hanem igazi irányítója a zenekarnak, ami hatalmas szellemi koncentrációt igényel.

    Blomstedt koncertje a Müpában


    Áttérve a múltkori hangverseny főszereplőjére, Herbert Blomstedtre, ő is irigylésre méltó formában van, noha már betöltötte a 90. életévét. A svéd szülőktől Amerikában született karmester kétéves korában költözött vissza szüleivel Svédországba. 1954-ben debütált a Stockholmi Filharmonikus Zenekar élén.

    A Müpában a Gewandhausorchester Leipziget vezényelte, a szólista korunk egyik leghíresebb hegedűművésze, Leonidasz Kavakosz volt. A műsor első részében Brahms: D-dúr hegedűversenye, második részében Schubert: IX. („Nagy" C-dúr) szimfóniája csendült fel.

    Érdekes módon, a zenekar az első részben kicsit „fáradtnak" tűnt, de lehet, hogy csak Kavakosz kitűnő játéka szorította némileg háttérbe az amúgy nagyszerű zenekart.

    [​IMG]

    Leonidasz Kavakosz és Herbert Blomstedt

    Forrás: Posztós János, Müpa

    Blomstedt és a lipcseiek is a második félidőben mutatták be igazán mit tudnak. Egész káprázatos, lendületes mégis játékos, ahol kell súlyos, ahol kell könnyed C-dúr szimfóniát hallhattunk. Az idős karmester talán még ráadást is adott volna a hosszú koncert után, ha nem lép közbe a virágcsokrot átadó hölgy. Blomstedtnek még dedikálni is maradt ereje és kedve az előadás után.

    Imádom a zenét


    Itt visszatérhetünk kiinduló témánkra, a vezénylés és a hosszú élet kérdésére. Blomstedt nemcsak állva, hanem fejből, kotta nélkül (bár azért a biztonság kedvéért ott volt előtte a csukott partitúra) vezényelte a majdnem egyórás művet.

    [​IMG]

    Herbert Blomstedt fejből vezényelte Schubert C-dúr szimfóniáját a Müpában

    Forrás: Posztós János, Müpa

    Amikor egyszer megkérdezték tőle, hogyan bírja ennyi idősen is mindezt (mármint a sok koncertet), s állóképessége annak köszönhető-e, hogy vegetáriánus és nem fogyaszt sem alkoholt, sem kávét, csak annyit válaszolt: „imádom a zenét".

    Let's block ads! (Why?)

    Forrás...