Ahogy Magyarországon sokan ‘56-hoz hasonlítják a mostani menekültáradatot, úgy külföldön inkább a II. világháború körüli migrációhoz. Anne Frank és családja Amerikába próbáltak bejutni. Hiába. A naplójegyzetei miatt világhírűvé vált, tragikus sorsú zsidó kislány, Anne Franknak és családjának Adolf Hitler hatalomra kerülése után kellett elhagynia Németországot, Hollandiába menekültek, de a családfő, Otto Frank folyamatosan azért levelezett amerikai ismerőseivel, hogy vízumot kapjanak az országba. 1940 májusában a németek lerohanták Hollandiát, 1941. április 30-án Ott Frank kétségbeesett levelet írt régi főiskolai barátjának, Nathan Straus Jr.-nak: Menekülnünk kell Hollandiából és ahogy látom, Amerika az egyetlen ország, ahová mehetünk. Talán emlékszel rá, van két lányunk. A mi sorsunk már nem is annyira érdekes, de őket biztonságba kell helyezünk. Megkérte barátját, hogy próbálja meg elintézni a vízumokat, erre ötezer dollárja volt. (Igen, a menekülteknek akkor is volt pénzük, ma is, de nem azért, mert valakik pénzelik őket.) “Te vagy az egyetlen, aki segíthet nekünk.” A lezárt ország A család szomorú történetéről, az egész Amerikába jutási kísérletről nem most ír először az amerikai sajtó. Az American University történelemprofesszora, Richard Breitman 2007-ben írt már róla. Most azonban újra körbejárta a komplett amerikai sajtót, elsősorban a republikánus elnökjelölt-aspiránsok menekültellenes kirohanásai miatt, amiről bővebben itt írtunk. Röviden: Ted Cruz közölte, hogy csak keresztényeket lenne hajlandó befogadni Szíriából, és teljesen kitiltaná a muzulmánokat. Marco Rubio szerint azért nem kéne több szír menekültet befogadni, mert nem lehet megfelelően leellenőrizni őket. A nagyhangú Donald Trump szintén menekültellenessé vált, arra figyelmeztetve, hogy a menedékkérők „trójai falovakká” válhatnak a terroristák számára. A legkeményebb azonban Chris Christie, New Jersey kormányzója volt, aki egy rádiós műsorban kijelentette, hogy még egy öt évnél fiatalabb árvát sem fogadna be Szíriából. Hasonló volt a helyzet akkor is, Otto, Edith, Margo és Anne Frank azért nem kaptak vízumot Amerikába, mert a hatóságok nemzetbiztonsági okokból szinte lehetetlenné tették a belépést. Breitman 2007-ben azt írta: Anne Frank most akár egy 77 éves bostoni író is lehetne. Ehelyett 15 évesen halt meg, a bergen-belseni koncentrációs táborban, 1945 februárjában. A családnak addig sikerült eljutnia, hogy kitöltötték a vízumkérelemhez szükséges papírokat, de az amerikai kormányzat egyre gyanúsabban tekintett az Európából érkező menekültekre. Ezért amerikai részről sokkal nehezebbé vált belépni az országba – és a náci rezsimtől való szabadulás is kezdett lehetetlenné válni. Kuba, Amszterdam, Auschwitz 1939 elején nagyjából háromszázezer ember várt vízumra, ez a szám az évek során egyre nagyobb lett, később az amerikai nagykövetségek már akkor sem garantálták a belépést az országba, ha az utazni vágyóknak lefoglalt útjuk volt. Amikor a Frank család számára világossá vált, hogy nem menekülhetnek Amerikába, szóba került, hogy Kubába próbáljanak meg eljutni. 1941. december elsején a családfő vízumot igényelt a családnak, de tíz nappal később Németország és Olaszország hivatalosan is háborúba lépett Amerikával, ezért a vízumkérelem is törlődött. 1942-ben Anne nővére, Margo behívót kapott munkára Németországba. Az apa tudta, hogy ez a gyakorlatban deportálást jelent, így bujkálni kezdtek. Egy másik családdal együtt 25 hónapig Amszterdamban, míg valaki fel nem jelentette őket. Westerborkba, majd Auschwitzba hurcolták őket, ahonnan Annét és nővérét, Margot-t Bergen-Belsenbe vitték tovább. 1945 március első heteiben, a tábor felszabadulása előtt néhány héttel mindketten tífuszban haltak meg, anyjuk Auschwitzban vesztette életét. Otto Frank megmenekült, Amszterdamba hazatérve talált rá Anne naplójára, többek rábeszélésére 1947-ben adta ki. (The Washington Post, Chicago Tribune, ABC, The New York Times)
