A tudományban az a szép, hogy folyamatosan fejlődik. 1929-ben az amerikai csillagász, Edwin Powell Hubble fedezte fel, hogy az univerzum egyre tágul. Ez azt jelenti, hogy a minket körülvevő galaxisok egyre távolodnak, és ezzel együtt a világűr is bővül. Az egész leginkább egy felfúvódó léggömbre hasonlít – amely reméljük nem fog kidurranni. Ezen a héten egy kutatócsoport a Hubble űrtávcsővel dolgozva megállapította, hogy a tágulás sokkal gyorsabb, mint korábban gondoltuk – nagyjából 5-9 százalékkal. Az eredményeket kimutató csoportot az az amerikai Adam Reiss vezette, aki 2011-ben Nobel-díjat kapott “a Világegyetem gyorsuló ütemben való tágulásának távoli szupernóvák megfigyelésével történt felfedezéséért”. A vizsgálat során a kutatók a csillagok megfigyelt fényességét hasonlították össze a tényleges fényességgel, így számították ki a távoli galaxisok szupernóváinak távolságát. A távokat ezután egybefésülték az űr tágulásával – ehhez a távolodó galaxisok közti fény megnyúlását vizsgálták meg. Ez a két érték végül bekerült az úgynevezett Hubble-állandóba, amely a Világegyetem bővülésének sebességét írja le. Az új állandó 73,2 kilométer per másodperc per megaparszek. Mikor a csapat az eredményt összehasonlította a Wilkinson mikrohullámú anizotrópia szonda és a Planck műhold előrejelzéseivel, arra jutottak, hogy a Világegyetem sokkal gyorsabban tágul, mint korábban gondoltuk. A jelenség mögött számtalan ok állhat, így például a sötét energia, amely jóval nagyobb növekedéssel mutathatja a galaxisokat. Az is lehet, hogy az új szubatomi részecskék befolyásolták az előrejelzéseket. A harmadik megoldás az űr sötét elemei lehetnek, a sötét anyag ugyanis különös, eddig nem ismert módon viselkedhet. Reiss szerint a felfedezés segíthet abban, hogy jobban megértsük az Univerzum nagy részét jelentő ismeretlen anyagokat. Emellett az eredmények Einstein relativitáselméletét is teszt alá vethetik. Az új Hubble-állandó sokkal pontosabb, mint korábban – a bizonytalansági aránya 2,4 százalék, ugyanez az érték az előző verziónál 3,3 százalék volt. Kutatók egy csoportja most éppen ezért azon dolgozik, hogy a tévedés esélyét 1 százalékra csökkentsék. (Via: Popular Science)