A XX. század Európájában előszeretettel építettek több száz méteres szalagházakat is

A világhírű francia építész, Le Corbusier által megálmodott (és jórészt meg is épült) óriási szalagházak ötlete, melyek befogadhatják a zsúfolt városok vékonyabb pénztárcájú lakóit, vagy épp menedéket nyújthatnak a lakásgondokkal küzdőknek, a XX. század során egész Európában támogatókra talált, így Franciaországon kívül többek közt Oroszország, Ausztria és Ukrajna is épített hasonlókat. Azzal azonban sem Le Corbusier, sem mások országok építészei nem számoltak, hogy a viszonylag kis területre zsúfolt óriási embertömeg nem fogja jól érezni magát ezekben a házakban, hiszen az óriási, sokszor kisebb városok lakosságát befogadó végeláthatatlan épületekben már az első években bűntények egész sora történt, de később a felújítások is elmaradtak.


Ezen épületek közül mutatjuk most be a leghosszabbakat.

A világ leghosszabb, 1750 méteres lakóépülete az ukrán Luck központjában, a Szobornoszty sugárúton, amely az utcáról nézve semmi különbséget nem mutat a jól megszokott magyar lakótelepekhez képest




Bymuren 1-175, a dán Hvidovre négyszintes, 1475 méter hosszú lakóépülete, amely az Avedøre negyedet veszi körbe. Az 1972-1974 közt épült sorház nevét is erről kapta, hiszen a bymuren jelentése városfal.




Az 1100 méter hosszú bécsi Karl Marx-Hof, amelyet az Osztrák Szociáldemokrata Párt álmodott meg a húszas években. Az itt lévő kerteket eltüntették, a hatalmas, 156 ezer négyzetméteres terület hasznosítását pedig a városépítész Karl Ehn-re bízták. Az óriási, összefüggő házsor 1927 és 1930 közt készült el, benne 1382 darab 30-60 négyzetméteres lakással. Az ötezer főnek szánt, négy villamosmegállónyi hosszúságú Karl Marx Hof-ba óvodákat, mosodákat, orvosi rendelőket, irodákat és könyvtárat álmodtak meg.


Óvodaépület
Fotók: Wikimedia Commons

Sheffield kígyója, az 1100 méteres, 1957-1961 közt épült Park Hill – az Ivor Smith és Jack Lynn által tervezett brutalista lakásegyüttesben is helyet kaptak különböző szolgáltatások, folyosói pedig annyira szélesek, hogy akár egy tejeskocsi is elfér rajtuk, mely az egyes szinteket földszinttel összekötő rámpán keresztül könnyen megközelíthette a lakásokat. A gyorsan részben lakatlanná váló tömb állapota gyorsan romlott, a lebontástól csak az 1998-as védetté nyilvánítása, és a néhány éve elkezdődött felújítás mentette meg.