2020 December Abszurd szerelmes mese az ír lankákon – Wild Mountain Thyme

Abszurd szerelmes mese az ír lankákon – Wild Mountain Thyme



John Patrick Shanley legújabb filmje, a Wild Mountain Thyme egy Írországban játszódó különös szerelmi történet, melynek főszereplői a zöld lankákon, de szeszélyes időjárási körülmények között nevelkedtek, a zord környezet pedig mintha beleette volna magát az ott lakókba is.

A Wild Mountain Thyme címében az ír hagyományok és a meseiség jelenik meg egy ír/skót folk dal megidézésével. A szeretetről, szerelemről szóló ének visszatérő elemként szerepel a filmben, valami, amit mindenki ismer, és ami összehozza az élőket és a holtakat is. Ami el is kél, hiszen Rosemary (Emily Blunt) és Anthony (Jamie Dornan) hiába gyerekkoruk óta egymásnak teremtettek, azóta is csak epekednek egymás iránt. Habár se a szülők, se mi nézők nem értjük miért, a két egymás melletti farmon élő fiatal a harmincas éveikben is képtelenek kifejezni szerelmüket egymásnak. Hosszas évődésükben senki nem zavarja meg őket egészen addig, amíg Anthony amerikai rokona, a jóképű Adam (Jon Hamm) meg nem környékezi a csinos Rosemary-t.

A napjainkban játszódó Wild Mountain Thyme az Oscar-díjas John Patrick Shanley Broadway-n is játszott színdarabjának (Outside Mullingar) filmes adaptációja, ami mintha félúton megragadt volna színház és film között.

Habár biztosan rendezői koncepció volt a színpadiasság hangsúlyozása, több szempontból is elidegenítő.
Végig azt érezni, hogy a szereplők világában megállt az idő még jóval a mostani évtized előtt annak ellenére, hogy nem akkor játszódik a történet. A filmre jellemző, hogy kívülállóként kezeli az íreket, akiknek az életében a hagyományok mellett a mai világtól eltérően egészen más értékek dominálnak. A látogatóba érkező Adam is hamar megállapítja, hogy nem érti Rosemary életfelfogását, és annak ellenére, hogy vonzza a hely, mintha egy teljesen más világba csöppent volna.



A párbeszédek és a színészi játék szintén megnehezítik az azonosulást, de nem puszta színpadiasságuk miatt, hanem azért, mert egy olyan képi környezetbe kerültek, amire pont a modernitás és a filmes elbeszélésmód jellemző. Szinte stockfotó jellegű felvételeket látunk Írországról, meseszép tájakat, aztán egy párbeszédet a farmon, ahol a színészek úgy mozognak és beszélnek, mintha minden mozdulatuk és gesztusuk keretezve lenne. Vannak olyan filmek, ahol a karakterek teatralitása nem ennyire kirívó, például a Szerelmes Shakespeare, mert a történet közege legitimizálja ezt a fajta kifejezésmódot. Vagy például Lars von Trier Dogville-je rá is játszik erre: a színészi játék és a sztori kap hangsúlyt, míg a díszlet szinte csak jelzés értékű. A Wild Mountain Thyme azonban egyszerre akar látványos is lenni és megőrizni valamit az eredeti darabból, vagyis a színházi hangulatból, ami miatt a végeredmény disszonáns.

Ráadásul a sztori maga sem segít az azonosulásban: egészen a film utolsó néhány percéig fogalmunk sincs róla, miért nem lehetnek a szerelmesek egymáséi.
Nincs semmi magyarázat rá, miért várnak évtizedeket a másikra, sőt, még a jóképű Adam felbukkanása sem kavarja fel elsőre az állóvizet Rosemary és Anthony között. Ugyan végül kapunk választ, és nem is kis csavarral, ami egy olyan abszurd vonalra tereli a történetet, ami kapcsán felmerül, hogy az egész film tulajdonképpen egy ír hagyományokkal fűszerezett mese. Miután kiderül a szerelmesek titka, elkezdünk visszatekinteni a filmre és rájövünk, hogy az elejétől fogva voltak apró utalások erre a végkifejletre, azonban azok nem voltak elég hangsúlyosak ahhoz, hogy észre is vegyük őket, és élvezni tudjuk.

Emily Blunt és Jamie Dornan ugyan jól mutatnak együtt, játékukban azonban az erős rendezői koncepció miatt nem igazán kapnak túl nagy mozgásteret. Rosemarynek talán akkor látjuk egy kicsit más arcát, amikor elmegy New Yorkba Adamhez. A sármos amerikait játszó Jon Hamm hozza a Mad Menből olyan jól ismert nőcsábász figurát. Ő az, aki kívül marad a szerelmesek világán, aki hiába szeretne beleszagolni az ír farmerek életébe, nem sikerül neki. Egyben ő az egyetlen, akinek ez a különcség a játékán is észrevehető.

John Patrick Shanley-nek nem ez az első olyan filmes munkája, amit saját színdarabjából készít, az Oscar-jelölt, nagy sikerű Kétely, melyet ő adaptált filmre és rendezett is, szintén saját díjnyertes darabjából készült. Az író-rendező legújabb filmje, a Wild Mountain Thyme igen sok kérdőjelet hagy maga után, azonban egy tanulságot egészen biztosan tartogat: nem érdemes évtizedeket várni arra, hogy szerelmet valljunk valakinek!

https://www.filmtekercs.hu/kritikak/wild-mountain-thyme-kritika