Filmklub Adam Sandler színészi zsenialitásán ámuldozik mindenki

A témát ebben részben 'Hírek a Nagyvilágból' macseklany hozta létre. Ekkor: 2017. május 23..

  1. macseklany / Tulajdonos Vezetőségi tag

    Csatlakozott:
    2014. október 31.
    Hozzászólások:
    78,957
    Kapott lájkok:
    4,637
    Beküldött adatlapok:
    0
    Hangjelzés a Chaten:
    nem
    Az egyik legtöbbet hallott szó az idei cannes-i filmfesztiválon a Netflix, a fizetős tévéóriás ugyanis továbbra is mindent megtesz, hogy fenekestül felforgassa a moziforgalmazás berögzült szabályait. Adam Sandlerrel és Dustin Hoffmannal felvértezve ott vannak a versenyprogramban, a The Meyerowitz Stories esélyes a legjobb férfi alakítás díjára.


    Netflix, Netflix, Netflix - hetek óta mást se hallani a cannes-i filmfesztivál kontextusában, pedig pár éve még elképzelhetetlennek tűnt, hogy egy fizetős tévécsatorna ilyen fontos téma legyen a világ legjelentősebb mozis fesztiválján. Az agresszívan terjeszkedő streaming-cég azonban az utóbbi években már minden A-listás szemlén ott settenkedik és az idei Sundance-en például szépen felvásárolták a fődíjast (I Don't Feel at Home in This World Anymore) és a legnagyobb Oscar-esélyesnek kikiáltott filmet (Mudbound) is.

    [​IMG]

    I Don't Feel at Home in This World Anymore

    Forrás: Netflix

    Velence és Berlin az első adandó alkalommal behódolt, ott már tévésorozatokat is simán beválogatnak a hivatalos programba, de Cannes valamennyire ellenállt és csak Steven Soderbergh (Túl a csillogáson) vagy Olivier Assayas (Carlos) szintű rendezők kedvéért volt hajlandó kivételt tenni.

    [​IMG]

    Steven Soderbergh, Michael Douglas és Matt Damon a Túl a csillogáson cannes-i díszbemutatóján 2013-ban

    Forrás: AFP/Anne-Christine Poujoulat

    A szervezők nem győzték hangsúlyozni, hogy Cannes a mozi ünnepe és a televíziós produkcióknak maximum versenyen kívül van itt helye, ha mondjuk az Arany Pálma-győztes David Lynch (Twin Peaks) vagy Jane Campion (Top of the Lake) a rendező. A versenyprogram bejelentésekor azonban kiderült, hogy nem egy, hanem két Netflix-film is versenyez az idei Arany Pálmáért.

    A progresszivitással híresen nem jó viszonyt ápoló francia filmszakma azonnal felhördült. A Netflix modellje számukra egyáltalán nem elfogadható, hiszen a törvény azt írja elő, hogy 36 hónapnak kell eltelnie egy film mozis és VOD (fizetős tévé) bemutatója között. Az amerikai streaming óriás annyit hajlandó lenne engedni, hogy a Netflix-premierrel egyidőben moziban is bemutatja a filmeket (ezt tették a Beasts of No Nation esetében is), de a franciáknak ez nem elég.

    [​IMG]

    Az Okja stábja (Devon Bostic, Jake Gyllenhaal, Lily Collins, Paul Dano, Tilda Swinton és Bong Joon-ho rendező) a cannes-i díszbemutatón

    Forrás: Citizenside/Quentin Veuillet

    A fesztivál kezdete előtt egy héttel komolyan sanszosnak tűnt, hogy az óriási felháborodás miatt még vissza is vonhatják a versenyből Bong Joon-ho Okjá-ját és Noah Baumbachtól a The Meyerowitz Stories-t. Szerencsére végül nem ez történt, de Cannes annyiban engedett a francia moziforgakmazók nyomásának, hogy hoztak egy szabályt, miszerint jövő évtől csak olyan film szerepelhet a cannes-i versenyprogramban, amit utóbb bemutatnak a francia mozik. Ez azért is faramuci helyzet, mert a hollywoodi stúdiók egyre inkább távolmaradnak Cannes-tól, az amerikai független filmes piacot pedig lassan de biztosan felzabálja a Netflix és az Amazon, akik viszont jönnének nagyon szívesen a Riviérára.

    A kényes helyzetet Almodóvar zsűrije azzal oldhatná fel, ha adnának egy jelentősebb díjat az Okjá-nak vagy a The Meyerowitz Stories-nak, bár a sajtótájékoztatón a spanyol rendezőlegenda eléggé úgy tűnt, hogy a francia mozisok oldalán áll. Az Okja bemutatója volt hamarabb és igazi katasztrófának indult: rossz képaránnyal kezdték el vetíteni a filmet, a Netflix logót pedig hangos búzás és füttyögés fogadta. A Tilda Swinton főszereplésével készült cuki kis filmet végül többnyire kedvelte a cannes-i közönség, de Arany Pálmát vagy más fontos díjat ezen a ponton senki sem jósol Bong Joon-hónak.

    [​IMG]

    Dustin Hoffman, Noah Baumbach rendező, Emma Thompson, Ben Stiller és Adam Sandler a The Meyerowitz Stories cannes-i premierjén

    Forrás: Sputnik/Ekaterina Chesnokova

    A The Meyerowitz Stories viszont más tészta. Noah Baumbach hosszú ideje az amerikai független film egyik legjelentősebb alkotója, akinek olyan remekművek fűződnek a nevéhez, mint A tintahal és a bálna, a Frances Ha vagy A 40 az új 20 és még egyszer sem volt Cannes-ban. Beválogatása tehát egy örömteli, progresszív döntés, amit kár lenne, ha elhomályosítana a Netflix-hisztéria. Dustin Hoffman egy kibírhatatlanul rigolyás apát alakít, aki körül összegyűlik három gyermeke (Adam Sandler, Ben Stiller és a Netflix zászlóshajójának indult A kártyavár-ból ismert Elizabeth Marvel), amikor az egészségi állapota válságosra fordul.

    [​IMG]

    Grace van Patten, Ben Stiller, Adam Sandler és Elizabeth Marvel a The Meyerowitz Stories című filmben

    Forrás: Netflix

    A diszfunkcionális, neurotikus családok Baumbach specialitásának számítanak és ezúttal is magabiztosan, rengeteg humorral és iróniával közelít az alapanyaghoz. A baj talán csak annyi, hogy semmi újat nem mutat, láttuk már ezeket a figurákat és ismerjük a problémáikat. Még a saját filmográfiájában is kissé repetitívnek hat több helyzet, főleg, hogy néhány színész (Stiller mellett Adam Driver és Matthew Shear) olyan, mintha átugrott volna valamelyik előző filmjéből.

    Talán éppen ezért a Baumbach világában először megjelenő arcokat a legnagyobb élvezet nézni. A 79 éves Dustin Hoffmantól talán már senki sem várt ennyire szórakoztató alakítást, Emma Thompson soványka szerepéből is kihoz valami érdekeset, Grace Van Patten pedig egy izgalmas és mutatós felfedezés.

    [​IMG]

    Dustin Hoffman és Emma Thompson a The Meyerowitz Stories című filmben

    Forrás: Netflix

    A legtöbb kritikus azonban nem az említett Oscar-díjas színészek munkájáról zeng dicshimnuszokat, hanem a filmben Hoffman lúzer fiát játszó Adam Sandleréről. A futószalagon gyártott, egyre gagyibb komédiák királyának alakításáról revelációként írnak, pedig nem kéne annyira meglepődni azon, hogy ha Sandler odateszi magát, képes rá, hogy komplex, érdekes, hús-vér karaktereket hozzon létre.

    Erre először tizenöt évvel ezelőtt szolgáltatott bizonyítékot a pont itt a cannes-i filmfesztiválon bemutatott Kótyagos szerelem című Paul Thomas Anderson-remekműben. De nagyon erős volt a 2004-es Spangol című romantikus komédiában is, és időről-időre később is vállalt valódi színészi kihívást jelentő szerepeket (például a 9/11-es traumákat feldolgozó Üres város-ban, Jason Reitman 2014-es drámájában, a Férfiak, nők és gyerekek-ban, illetve az Oscar-díjas Spotlight rendezőjének A cipőbűvölő című fantasyjében), arról pedig nem ő tehet, hogy ezek a komolyabb filmjei nem sikerültek mindig a legjobban.

    [​IMG]

    Noah Baumbach, Dustin Hoffman és Adam Sandler a The Meyerowitz Stories forgatásán

    Forrás: Netflix

    A The Meyerowitz Stories-ra viszont büszke lehet az ötvenéves szpersztár, és a saját játékára is, amiben nyoma sincs az idegesítő manírjainak, egy szimpatikus, jófej fickót hoz, akivel igenis együtt akar érezni a néző. Kellemes meglepetés lenne, ha a cannes-i zsűri is elismerné az alakítását és ezzel biztosítaná, hogy a The Meyerowitz Stories ne olvadjon be nyomtalanul Sandler egyenesen Netflixre készített igénytelen tucatkomédiái közé.

    Let's block ads! (Why?)

    Forrás...