Az adventi időszak Advent a karácsony (december 25.) előtti negyedik vasárnappal – más megfogalmazásban a Szent András apostol napjához (november 30.) legközelebb eső vasárnappal – veszi kezdetét,[2] és karácsonyig tart. Advent eredete a 4. századig nyúlik vissza.[2]VII. Gergely pápa négyben határozta meg az adventi vasárnapok a számát.[3] Advent első vasárnapja mindig november 27. és december 3. közé esik, míg negyedik, utolsó vasárnapja december 18. és december 24. közé. Advent első vasárnapja három időszak kezdetét is jelenti: a keresztény egyházi év kezdetét, a karácsonyi ünnepkör kezdetét és természetesen az adventi időszak kezdetét. Katolikus liturgiának megfelelő adventi koszorú, három lila és egy rózsaszín gyertyával Az advent szó jelentése „eljövetel”. A latin „adventus Domini” kifejezésből származik, ami annyit tesz: „az Úr eljövetele”.[2] A karácsonyt megelőző várakozás az eljövetelben éri el jutalmát. Régebben egyes vidékeken „kisböjtnek” nevezték ezt az időszakot.
Advent második vasárnapja- a második angyal megérkezése Három héttel karácsony előtt egy piros palástba öltözött angyal száll le a földre egy törékeny serleggel, hogy ajándékot vigyen a mennybe. De vajon milyen ajándék férhet el a serlegben? Törékeny és gyönge, mert a nap életet adó sugaraiból készült, csupán a tiszta szeretet elég könnyű ahhoz, hogy ne tegye tönkre. Az angyal észrevétlenül körbejárja az otthonokat, s összegyűjti a szívből jövő szeretetet, a mennyben élők pedig fényes csillagokat készítenek belőle, hogy az égre nézve minden ember szívét boldogság töltse el.
Advent III vas. A találkozás közelsége azzal, akire várakozunk örömmel tölt el. Már csak egy adventi vasárnap választ el Karácsonytól, az Egyház örömre szolit fel. A mai vasárnap az öröm vasárnapja nevet kapta. Az olvasmányok örömre szólítanak fel, segítenek, hogy rátaláljunk erre a tartalmas örömre. Első olvasmány Szofoniás próféta könyvéből: „Őrülj és ujjongj egész szívedből Jeruzsálem leánya… Veled van az Úr, a te Istened, az erős Szabadítód.” Az örvendezés oka az Úr közelsége, aki erős Szabadítóként jelenik meg. Szent Le title="Keresztelő János" src="http://www.maranatha.it/Festiv2/avvento/avvC3-t.jpg" style="width:138px;height:171px;" align="left" />Sokan felkeresték a pusztában, hogy tanácsot kérjenek tőle, neki pedig minden rendű-rangú embernek van egy-egy jó szava. Aki bővelkedik, annak azt adja feladatul, hogy ossza meg azt, amije van a szűkölködőkkel. „Akinek két ruhája van, az egyiket ossza meg azzal, akinek egy sincs.” A vámosoknak azt tanácsolja, hogy maradjanak meg a törvényesség határán belül, és ne követeljenek többet annál, ami meg van szabva. A katonáknak azt mondja: „Ne zsarnokoskodjatok, ne bántsatok senkit, hanem elégedjetek meg a zsoldotokkal.” Keresztelő Jánosról életformája, és találó buzdításai miatt sokan azt gondolták, hogy ő a Messiás. Azonban a Keresztelő kellő önismerettel rendelkezett ahhoz, hogy megvallja a Megváltó nagyobb, mint ő. És tulajdonképpen annyira sem tartja méltónak magát, hogy a sarú szíját megoldja, vagyis ellássa a rabszolgák munkáját Vajon, hogyha ha ma élne Keresztelő János, és tanácsot kérnénk tőle, nekünk mit mondana? Gondolom tömören így fogalmazhatnánk meg: életállapotunknak megfelelően, éljünk Istenek tetsző életet. Hogyha módomban áll, segítsem a nálamnál szegényebbeket. Hogyha azt tapasztalom, hogy túlzottan nagy bennem az önszeretet, hogyha hajlamos vagyok arra, hogy önmagamat másoknál többre tartsam, próbáljam meg az ellenkezőjét: az önzetlenséget, az alázatos magatartást. Úgy ahogyan szent Pál mondja: „emberszerető jóságotokat ismerje meg mindenki.” Az ilyen és ehhez hasonló magatartás öröm forrása lesz számunkra és mások számára is. Az Istenben való örömnek, mélyen vannak a gyökerei, ez nem vidámság csupán, hanem mélyebb: az Isten szeretetére alapozott életvitel és az ebből fakadó szabadság. Ezért lehet advent III vasárnapja az öröm vasárnapja, amely elővételezi a Karácsony tiszta örömét és békéjét.
