Parlamenti választásokat tartanak, de a választóknak nincs sok választásuk: a 687 választási körzet mindegyikében csak egy-egy jelölt indul, az állampolgárok pedig egy igent vagy egy nemet írhatnak a szavazócédulára. A fővárosban, Phenjanban plakátokon buzdítják őket, hogy igennel szavazzanak. A választóknak a titkosrendőrség vigyázó szemei mellett kell kitölteniük a szavazólapot, és a nem szavazatokat külön urnába kell dobni, így a "másként gondolkodók" kiléte azonnal nyilvánvaló. A legutóbbi, 2009-es választásokon 99 százalékos volt a részvételi arány, és a jelölteket a szavazatok száz százalékával juttaták be a parlamentbe. A mostani az első választása azóta, hogy Kim Dzsong Un az elnök. A választásnak pedig már csak azért sincs tétje, mert a hivatalosan az ország legfőbb politikai szervének számító Legfelsőbb Népi Gyűlés felhatalmazása a gyakorlatban arra terjed ki, hogy egyhangúlag jóváhagyja a rezsim döntéseit. A döntéseket valójában Kim Dzsong Un és az ország szűk legfelső politikai-katonai hatalmi köre hozza. A rezsim belső erőviszonyait figyelők számára a jelöltek összetétele a fő kérdés, ami többek között egy esetleges hatalmi eliten belüli generációs váltásról, illetve a politikai és a katonai vezetés közti egyensúlyról is árulkodhat. Elemzők elsősorban azt figyelik, hogy a 2011-ben hatalomra jutott Kim fiatal, hozzá lojális új tagokkal akarja-e feltölteni a népi gyűlést, vagy posztjukon maradhatnak-e az öreg rókák. Sokak szerint a fő cél Kim számára továbbra is hatalmának konszolidációja, ezt jelzi az is, hogy decemberben kivégeztette a rezsim második legerősebb emberének számító Dzsang Szong Teket, aki nem mellesleg egyben nagynénjének férje is volt. A választáson maga Kim is indul, a szimbolikus 111. szavazókörben, ami az Észak-Koreában kvázi szent helynek tartott Pektu-hegyet, az ország legmagasabb pontját is magában foglalja. Néhai apja, Kim Dzsong Il élete utolsó választásán a 333. körzetben indult 2009-ben.
