Akik elhagytak – Az erdő A Netflix ismét Harlan Coben-krimit adaptált, ezúttal lengyel nyelvre. Az erdő (The Woods) elhallgattatja a kétkedőket és végérvényesen bebizonyítja: bravúros műfajfilm Kelet-Európában is készülhet. A rendelkezésünkre álló nyomok arra engednek következtetni, hogy Harlan Coben, amerikai bestseller író, hamarosan a krimi Stephen Kingje lesz. A Netflix újszerű gyártópolitikájának köszönhetően Coben regényeit más-más európai országok adaptálják, azzal az emészthető paradoxonnal, hogy ezen feldolgozások egyszerre univerzálisak és lokálisak. A britek saját szájízük szerint készítették el Az idegent, ahogy most a lengyelek Az erdő című minisorozatot és vélhetően a soron következő El inocente is rá fog játszani a spanyol miliőre. Az utóbbi évek sorozattermését alapul véve persze előfordul, hogy Csernobilban vagy a Vatikánban angolul beszélnek, de a világ sorozatfogyasztói egyre otthonosabban mozognak a feliratos, idegen nyelvű alkotások között. A Leszek Dawid és Bartosz Konopka által rendezett lengyel minisorozat ehhez mérten egy ízig-vérig lebilincselő krimi, amely bizonyítja, hogy a műfajfilm már nem csak Hollywoodé, hanem a kelet-európai filmgyártásé is. 1994 nyarán az ég kék, a víz meleg, a cseresznyés vodka pedig hideg abban a nyári táborban, ahol Pawel (Hubert Milkowski) és barátai a soha vissza nem térő idillben lubickolnak. A bandához tartozik a fiú barátnője, Laura (Wiktoria Filus), húga, Kamilla (Martyna Byczkowska) és haverja, Artur (Adam Wietrzynski). Pawel önkéntesként iskolaigazgató anyjának segít abban, hogy a fiatalságot kordában tartsa, de ezzel együtt a tábor utolsó estéje tragédiába fullad. Az erdő mélyén két tini holttestére bukkannak, Kamilla és Artur pedig eltűnnek. Negyed évszázaddal később az immár felnőtt Pawel (Grzegorz Damiecki) özvegy családapa és sikeres ügyész. A rendőrség váratlanul felkeresi, hogy azonosítson egy holttestet. Mindeközben Laura (Agnieszka Grochowska) már egyetemi tanárként dolgozik és egy névtelen esszét olvasva tör fel benne ’94 nyarának traumája. Pawel és Laura így lépten-nyomon a megoldatlan múltba ütköznek, egy olyan ügybe, ami a jelent is misztériummal tölti meg. Az erdő kimondottan ambiciózus vállalás, hiszen két idősíkon vezeti suspence-ekkel teli cselekményét, 25 év különbséggel. A „cobeni” fiktív világ merész átirata különösen a múlt dimenziójában érezhető. Itt ugyanis a sorozat alkotói érezhetően nemzeti sajátosságok mentén bontották ki a történetet. A tábor eszeveszett bulijaiban dübörög a lengyel pop-rock, de a daloknál nagyobbat üt az, ahogy a kilencvenes évek kemény antiszemitizmusa kerül terítékre. A gyászoló szülők bűnbakot keresnek és nem egészen véletlenül egy zsidó családra esik a választásuk. Ez a nemzeti-lokális tengely észrevétlenül vegyül el a narratíva univerzalitásával. Ahogy a skandináv, úgy a lengyel krimiben is fontos elem a táj, a családi titok vagy a közintézmények mögött megbúvó zsarolás. A lengyel bulvársajtó épp úgy harapós, ahogy az amerikai, a súlyos morális kérdések pedig úgy tépik ezeket a hősöket, mint bárki mást. A dramaturgia dinamikáját az teszi feszessé, hogy a fordulatok nem feltétlenül revelációkhoz vezetnek el, hanem szilárdnak hitt tényeket cáfolnak meg. Persze halkan elejtett replikákból és műfaji sémákból lehet következtetni egyes fordulatokra, de Az erdő elég ügyesen játszik ahhoz, hogy éberen tartsa nézőjét. A krimi egyik legnagyobb kihívása, hogy az információkat a legjobb ütemben adagolja és időzítse. Az erdő ezt az elvárást hozzácsatolja az ellipszisszerű időkezeléshez: a múlt nem pusztán illusztrálja azt, amit tudunk, finoman ki is egészíti vagy helyesbíti azt. A jelenben folyó nyomozás során Pawellal egyszerre kapjuk meg a puzzle-darabkákat és az ő nézőpontján át értjük meg, miért is hajszolja az igazságot. Pawel központi motivációja a nőkhöz fűződő viszonyában keresendő. Minden egyes sorscsapásában ott van egy nő, aki így vagy úgy, de elhagyta őt. Eltűnt lánytestvér, félbeharapott első szerelem, megszakadt kapcsolat az anyával, a megbetegedett feleség halála. Ezen elhagyástörténetek metszéspontjában születik meg Pawel karaktere, a maga ösztönös igazságkeresésével. Ügyészként kockáztatja reputációját azért, hogy válaszokat kapjon és megkérdőjelezhető praktikái ellenére is morálisan felülemelkedik a körülötte lévőkön. Ez a sarkalatos piedesztálra emelés egyébként a sorozat legsúlyosabb vakfoltja, mert ellehetetleníti azt, hogy a karakter igazán háromdimenzióssá váljon. Viszont a képi világ mindezért gálánsan kompenzál. Az erdő maradandó beállításai között szerepelnek statikus drónfelvételek, teleobjektívvel készített, életlenséggel játszó közelik és hideg-meleg fénykontrasztban felsejlő, belső terek. Az operatőri munka magával ragadó látványt farag az erdőből, a posztkommunista tömbházakból, de a kopott ügyészséget is kreatívan közelíti meg. A megannyi krimiből ismert kékfilter (ami szándékosan borússá, egyhangúvá teszi a képeket) ideje leáldozott. A minisorozat technikailag és esztétikailag egyaránt nívós teljesítményt produkál anélkül, hogy vizuális megoldásai eltérítenének a történetről. Coben aranykorának fontos letéteményese Az erdő, ami a Netflix számára újabb lépést jelent ahhoz, hogy kialakuljon egy globális műfajfilmes kínálat. Ennek keretén belül a lengyel minisorozat büszkén megállja a helyét elődei mellett. Fordulatokban és sajátos atmoszférában gazdag, rejtélyekre éhes nézőit pedig kétségtelenül jóllakatja. https://www.filmtekercs.hu/sorozat/akik-elhagytak-az-erdo
