Ami olyan, mint a pornó – Daredevil: Újjászületés Charlie Cox vak ügyvédje rajongók millióinak megkönnyebbülésére visszatért, hogy szétbokszolja a képernyőt. Az MCU jelenének talán legjobban várt, minden nehézség ellenére legígéretesebbnek tűnő projektje, a Daredevil: Újjászületése, első két blikkre úgy fest, igazolja a gyanút. A kritika az első két epizód alapján készült. Matt Murdock (Charlie Cox) hasonlította még a Netflix első Daredevil-évadában a moralitás két oldala között húzódó határ különös mivoltát a felnőttfilmekhez. Van, aki előtt élesen megjelenik, mások szemében elmosódik – „gyakran úgy vagyunk velük, mint a pornóval: felismerjük, ha látjuk”. Ekkor még nem tudta, hogy Wilson Fisk (Vincent D’Onofrio) bérgyilkosát védi a bíróságon, mondván, az a maffiózóval önvédelemből számolt le. Az esküdtszék előtt pedig nem számít, ki jó, ki rossz. Csak a tények számítanak. A vád pedig nem tudta ennek ellenkezőjét bizonyítani. A Netflix Fenegyereke rövid idő alatt kultikussá, a mindenkori Marvel-sztorik egyik legkiemelkedőbbévé, egyszersmind képregény-adaptációs etalonná vált. Kisarjadtak belőle további igazságosztók hasonlóan sötét spin-offjai, kiváltképp A Megtorló, aki Daredeviléhez hasonló feloldozást kapott a múltbéli baklövésekért. A Daredevil elkaszálása túlmutat a nézettségen és az elismertségen. Drew Goddard pitchelése elnyerte ugyan a cégvezetés tetszését, de nem kértek egy „alacsony költségvetésű” sztorit az ekkorra már a Bosszúállók által bedurrantott filmfelhozatalba. Inkább a kisvásznon kívántak birodalmat építeni. Habár sem a Disney, sem a széria kulcsfigurái (így Cox) sem zárkóztak el az utak keresztezésétől, nem volt valódi indok a crossoverre. A Netflix végül (a jövőből visszatekintve egyébként pont megfelelő ponton) 2018-ban berekesztette a félelem nélküli ember ténykedését a Pokol Konyháján – egy kétéves kizárólagossági paktummal, mely szerint a karakterek cameók szintjén sem bukkanhatnak fel semmi másban. Aztán a Marvel Studios átvette az irányítást, saját maga kezdte gyártani szériáit az MCU negyedik fázisától. Végre eljött az ideje az emblematikus nemezisek bevezetésére. A 2021-es karácsonyi őrületben előbb Fisk a Sólyomszem mögött húzódó összeesküvés bábmestereként köszönt be, Murdock pedig Peter Parker nevét mosta tisztára a Pókember: Nincs hazaútban. Előbbi fontos szerepet játszott a Marvel első igazán felnőtteknek szánt akciójában Echo nagybátyjaként, utóbbi pedig egy ugyanitt tett látogatás mellett pánikba is ejtette a rajongókat: a dilettáns Amazon ügyvéd egy dilettáns epizodfigurájaként kurafiskodott. Talán ez volt a legnagyobb félsz a Daredevil: Újjászületés kapcsán – a hangnem. A baljóslatú híreket hallván meg aztán pláne, amikor a Marvel behúzta a kéziféket, mert tónusában és történetében vakvágányra került a projekt. A „tudat-trilógiájukkal” ismertté váló, a Disney+ sikeresebb darabjait (a Lokit és a Holdlovagot is) dirigáló Justin Benson–Aaron Moorhead rendezőpáros és A Megtorlóban is író Dario Scardapane showrunnerként való leigazolása viszont ismét megnyugtatta a híveket. A feltámasztott Daredevil első negyed órája pedig egyenesen eksztatikus állapotokat hívhatott elő. Atmoszféráját tekintve ennyire jó főcím-jelenetet utoljára a Fekete özvegyben láttam. Annyi a különbség, hogy biztosra lehetett venni: ez nem fog debil módon folytatódni. Matt és hűséges ügyvédtársai, Foggy (Elden Hensson) és Karen (Deborah Ann Woll) bevallottan nosztalgikusan ömlengenek Hell’s Kitchen múltjáról, jelenjéről és jövőjéről úton az irodájuktól a levezető alkoholig. Krimózásukat azonban rövidre vágja egy golyó. A direktorduó tökéletesen fúzionálja saját alkotói identitásukat. Már-már a természetfelettivel kacérkodó megjelenés a ködben. A perspektíva folyamatos játéka és a hosszú, rejtettvágásokkal élő, érezhetően egyben felvett snitt (annyira kerülünk közel a testekhez, hogy a kamera elférjen a szűk lépcsőházban). Mindeközben szüntelenül halljuk Daredevil és régi-új ellenlábasa, a pszichopata FBI ügynök Célpont (Wilson Bethel) harcán túl egy haldokló barát szívdobbanásait is. A katarzis pedig a bukás nyomán mélybe hulló maszkkal áll be , amely rögvest megpendíti az eredeti széria újrahangszerelt betétdalát. Ilyen az, amikor a Marvel néha napján hagyja, hogy a műfajiság beavászkodjon a patikamérlegen adagolt, de másfél évtized alatt unalmassá váló stílusjegyek közé. Elefánt a porcelánboltban: Shang-Chi és Doctor Strange is „pórul járt”, amikor a zsáner felőli megközelítés dominált. Nem azt mondom, hogy a Daredevil arthouse thriller lesz, de az epizódfinálé stilizaciójában újból tettenérhető a jóféle műfajiság – ilyenkor hangulatos igazán a Disney szériája (és ha van eszük, ki is használják ezt, a két függetlenfilmesre bízva a suspense-teremtést). Ám ez nyilván csak akkor működik, ha a végpontok közötti tartalom is megfelelő. A maszkos igazságosztók kontra államapparátus nem épp friss tematika. Azt is mondhatnám, lerágott csont, főleg az új Amerika kapitány már önmagát is untató történetének fényében. De a Cox–D’Onofrio jelenlét és kémia továbbra is élményszámba megy. Mindketten arra kárhoztattak, hogy a céljuk elérése érdekében elnyomják valódi személyiségüket. Matt alteregóját a hatalom törvényen kívül helyezte, a Vezér pedig immáron polgármesteri trónjáról bukna óriásit. Amikor egy asztalhoz ülnek, szemtől szemben megbeszélni, ki-hogyan fogja megfingatni a másikat, ha a valódi énje színre lép, kis túlzással egészen Mann-i léptékű. Amilyen higgadtan, kimérten zárul a nyitány (vagy az eredeti széria tényleges lezárása?), olyan őrülten kezdődik a valódi történet. A titokzatos Fehér Tigrist, azaz a mintapolgár Hectort (a tragikusan elhunyt Kamar de los Reyes) A fiúkhoz mérhetően abszurd gyilkosság miatt citálják bíróságra. Meg akart védeni egy ártatlant két egrecíroztató idegennel szemben, csakhogy azok rendőrök voltak. Természetesen a hatalommal szembe helyezkedő Murdock vállalja az ügyét, hogy stílusosan szálljon be Fisk–rendőrség–igazságosztók körbegyűlölő hajcihőjébe – nemsokára feltehetően a szerepéhez visszatérő Jon Bernthal, azaz a Megtorló közreműködésével. A jogi dráma tehát pipa. Zsánerintrika – pipa; vérbő bunyók – pipa. Sőt, a Tony Soprano-módba kapcsolt Vezér (és felesége) által még gengsztertoposzok is rogyadozni látszanak. Daredevil visszatért, ereje és kiábrándultsága teljében. Készen rá, hogy maga mögött hagyja a múltat, s a jövőbe tekintsen – na, viszont már ez egy picit problémásabb. Anno önerőből ért csúcsra, most azonban már kontentáradatban kell megzabolázni ezt a Fenegyereket. Az első két epizód alapján túl nagy ok nincs ugyan pánikra (a 18 részesre tervezett, manapság monumentálisnak számító évad két részletben kerül majd a streamingre). Ez azonban még nem jelenti, hogy később ne köttetnének majd kényszerű kompromisszumok. És most nem a korhatárbesorolás csökkentésére gondolok – azon a téren látható a stúdió felfogásának fejlődése. Olyanokra gondolok, mint például Foggy, Karen és Célpont egyelőre balsejtelmű perifériára állítása: hirtelen megy végbe, pont annyira, mint Matt erkölcsi elmozdulása, amelyet mindvégig megőrzött három évadon át, a legnehezebb körülmények között is. A széria becsatornázása a túlburjánzó MCU-ba felvethet jónéhány kérdést, így a karakterív megtartása mellett, állandó napirendi pontként például kontinuitásbeli problémákat is. Ez már az eredeti széria során is sok magyarázkodásra késztette a vezetőket, pedig ott még egyszerű volt a dolguk a platformok és forgalmazók közötti különbségek miatt. A Stark-torony például az akkori narratíva szerint azért nem volt látható egyazon New York tájképén, mert a sorozat a „pórnép” között az utcákon játszódik. Most azonban Fisk nyíltan hivatkozik a szintén New York-i Pókemberre. Daredevilnek pedig eleddig jól állt a csekélység. Bár nem konkrétan őt féltem, hisz szinte készpénznek vehető, hogy előbb-utóbb felbukkan a Bosszúállók bagázsa körül. Inkább Hell’s Kitchenért aggódok, mert túl rohadt – mégis túl szép. Túlságosan lelombozó, de túlságosan is szexi ahhoz, hogy ezt a magát elképesztően szórakoztató módon illegető-billegető határvonalat jó és rossz között azért ne lássuk, mert maga alá gyűrte a megalománia. A Daredevil: Újjászületés a Disney+ kínálatában érhető el. 2025. március 7. https://www.filmtekercs.hu/sorozat/daredevil-ujjaszuletes-kritika
