Hmm ez Érdekes Aradi Tibor, aki maga vitte be leszakított karját a kórházba

Aradi Tibor, aki maga vitte be leszakított karját a kórházba – Egy magyar vendégmunkás életrevalósága

/Az „Österreich” cím? osztrák napilap pünkösdi interjúja alapján/
"Hirtelen kiesett a karom a pulóverb?l"
A Bécsi Általános Kórház (AKH) orvosai számára is kisebb csoda Aradi Tibor „önmentése”. Az itteni orvosok úgy vélték: „mindenki más elájult volna, és néhány perc múlva halott” – meséli A. Tibor. Május 11-én, a Fert? tó melletti Feketeváros (jelenleg Purbach) mellett dolgozott egy építkezésen, egy törmeléktördel? munkagép futószalagját akarta megtisztítani. Eközben beakadt a pulóvere, jobb karja a lamellák közé került, és levágódott. „Ez a könyöknél történt, és közben az idegek a vállaktól kezd?d?en kiszakadtak” – magyarázta Oskar Aszmann, az AKH plasztikai sebésze. Ekkor kezd?dött A. Tibor „eszel?s önmentése”: karját autója csomagtartójába dobta, és maga vezetett a 20 km-re lév? Kismarton (jelenleg Eisenstadt) kórházába. Onnét helikopterrel szállították Bécsbe, a kilenc óráig tartó operációra. El?ször megvizsgálták, hogy a könyökízület újra m?köd?képes lehet-e, s csak utána kezdték rekonstruálni a kar többi részét. (A Mosonmagyaróvár melletti Halásziban pedig felesége, Aradiné, Tímár Zsuzsanna várta izgatottan a híreket…)
Österreich: Tibor úr, egész Ausztria az Ön hihetetlen, félkarú autóútjáról beszél. Önnek „Superman” ereje van?
A. Tibor: Nekem a világon a legnormálisabb dolog volt autóba szállni. Egyedül voltam az építkezésen, körülöttem csak mez?k, és a közelben sehol egy ház. A pillanatra kellett fókuszálnom, nem éreztem fájdalmat. Az ötlött fel bennem, hogy autómmal legalább a legközelebbi településig el kéne jutnom.
Ö.: Mért nem hívta a ment?ket?
Tibor: Mivel elég rosszul beszélek németül, féltem, hogy a ment?k nem fogják elhinni, ha azt mondom, hogy az egész karom leszakadt.
Ö.: Hogyan élte meg a balesetet?
Tibor: A baleset a futószalag tisztításakor történt. Pulóvert hordtam, és ez valahogy beakadt. Már nem emlékszem, hogy pontosan hogyan történt. Arra emlékszem, hogy hirtelen kicsúszott a karom a pulóverb?l. A földre esett és teljesen befedte a por. Mikor megértettem, mi történt, megpróbáltam a pulóver karjával az er?s vérzést valahogy csillapítani. Aztán megragadtam levált karomat, bedobtam autóm csomagtartójába, és a kormány mögé ültem.
Ö.: Purbachtól Eisenstadtig, nem volt olyan érzése, hogy talán leáll a vérkeringése és elájul?
Tibor: Nem volt olyan pillanat, mikor azt éreztem volna, hogy elvesztem eszméletemet. Út közben két liter vizet megittam, talán ez segített eszméletnél maradnom.
Ö.: És hogyan sikerült a kormányzás, sebességváltás, vízivás, ha jobb karja a csomagtartóban feküdt?
Tibor: Ha út közben ittam, vagy váltottam, próbáltam az autót térdeimmel kormányozni.
Ö.: Nem vesztett rendkívül sok vért útközben?
Tibor: Természetesen, egész ruházatom átitatódott vérrel, és az autó is tele volt vérrel.
Ö.: Nem esett kétségbe, mikor a kórház portása nem engedte leparkolni a kórház el?tt?
Tibor: Ismertem korábbról a Kismartoni Kórházat, de nemrég átépítették, ezért hajtottam rossz bejárathoz. A portás úgy vélte, a másik oldalon, a parkoló garázsba kéne hajtanom. Ezt tettem hát, parkolójegyet is váltottam, parkolásnál irányt is kellett váltanom. Aztán a csomagtartóból kivettem a karomat, a földre tettem, bezártam a csomagtartót, és kezemben a karommal bementem a kórházba.
Ö.: És legalább ekkor, azonnali orvosi ellátást kapott a Kismartoni Kórházban?
Tibor: Nem. A másik portás itt a második emeletre küldött. De még a lift m?ködtetésében sem segített, a problémát a könyökömmel kellett megoldanom. A betegfelvételi osztályon azt kérdezték: „Mi hiányzik Önnek?” (Tibor nevet.) Azt válaszoltam: „Hiányzik a karom!”
Ö.: És ez után az ?rületes ment?út után mikor vesztette el eszméletét?
Tibor: Ahogyan az orvosok hordágyra fektettek, kértem, hogy a mobiltelefonomon hívják fel apámat, s értesítsék azonnal az eseményekr?l. Senki sem tette meg, csupán a bécsi kórházba szállítottak. Tíz óra múlva ébredtem az AKH-ban, de ekkor már, hála Istennek, és a remek orvosoknak, vissza volt varrva a karom.
Ö.: Szerencsemalacnak érzi magát?
Tibor: Tulajdonképpen igen. Már gondolkoztam rajta, hogy nem kellene-e a jöv?ben lottóznom, szerencsémre való tekintettel… Az AKH-ban azt mondták, az egész világon én vagyok az egyetlen, akinek ez az önmentési út sikerült.
Ö.: Milyenek az esélyek, hogy a visszavarrt kar újra teljes mértékben funkcionálni fog?
Tibor: Egy héten belül háromszor operáltak. A lamellák a vállamból is kiszakították az idegeket; hogy a jöv?ben tudom-e mozgatni a karomat, azt az orvosok ma még nem tudják megjósolni…
Németb?l fordította: Tarnóczy Szabolcs

További részletek: http://kuruc.info/r/6/112379/#ixzz2TigwhqNj


kuruc.info

 

Érdemes elolvasni

Nekem nem lett volna ekkora lélekjelenlétem én biztos ott esem össze és vérzek el , de Tibor még a parkolójegyet is megváltotta .

 

Aradi Tibor re.

Sziasztok!
Valóban különleges dolog, amit ez az ember véghez vitt. Hatalmas lelki ereje lehet, hogy nem pánikolt be és a legjobb megoldást választotta.
Képes volt ebben a helyzetben arra is gondolni, hogy parkoló jegyet vegyen? Én biztos nem tettem volna meg.

 

Aradi Tibor-re

Sziasztok!

Az enyhe kifejezés,hogy tisztelem,azt lehet mondani,hogy inkább csodálom érte,hogy ilyen lélekjelenléttel bírt,és az helyett,hogy bepánikolt,vagy sokkot kapott volna(ahogyan szerintem az emberek több,mint 90%-a tett volna)inkább ilyen tudatosan és átgondoltan a helyzetnek megfelel?en tudott cselekedni.
Nem hinném,hogy egy ilyen helyzetben én,még csak hasonló cselekedettel is bírtam volna.(Nem is szeretném kipróbálni)