A világszerte több mint 200 kétéltűfaj kihalásáért felelős, halálos gombás fertőzés két új tanulmány szerint több mint egy évszázada békésen megfér az állatokkal Illinois-ban és Koreában. Az illinois-i kétéltűek legalább 126 éve élnek a Batrachochytrium dendrobatidis (röviden Bd) gomba mellett a világ más részein megfigyelt káros hatások, úgymint tömeges kihalások, nélkül - írják a kutatók a Biological Conservation folyóirat januári számában. A PLoS One folyóirat március 4-i számában egy másik csoport 1911-re vezeti vissza a gomba jelenlétét Koreában. Az eredmények segíthetnek a kutatóknak alaposabban feltérképezni a Bd okozta betegséget, a chytridiomycosist, illetve azokat a feltételeket, amelyek fennállásával az állatok túlélhetik a kórt. Vance Vredenburg, a vizsgálatok társzerzője és a Bd-t több mint egy évtizede kutató szakember kifejtette, egy betegség megismerésének fontos részét képezi a gazdatest és a kórokozó dinamikájának feltárása. „Most van egy viszonyítási pontunk, ahonnan kiindulva a dinamika több mint 100 éve stabil” - magyarázza. Illusztráció - indiai táncolóbékák (Micrixalidae) (MTI/AP/Szathjabháma Dász Bidzsu) Az új kutatás előtt a Bd legkorábbi, megerősített előfordulását az 1890-es években jegyezték fel Brazíliában. Az illinois-i felfedezés szintén 50 évvel előzi meg az időben a korábbi észak-amerikai eseteket. A chytridiomycosis avagy cythrid-fertőzés több mint 200 kétéltűfajt pusztított ki világszerte, és az összes ismert kór közül jelenleg a legsúlyosabb veszély a gerincesek biodiverzitására nézve. Vredenburg 2003 óta követi terjedését olyan helyszíneken, mint Sierra Nevada és az Andok, ami felöleli olyan mindennapos gazdatestek azonosítását is, mint a dél-afrikai karmosbéka, az ökörbéka és a csendes-óceáni levelibéka. Eme állatok ember általi szállítása az egyik magyarázata annak, hogyan jut el a Bd - és a kiváltott chytridiomycosis betegség - új populációkba, tömeges kihalásokat idézve elő. „A gomba megjelenése világszerte megfigyelhető, nagyon súlyos problémákat okoz - magyarázza. - A kutatásból származó információkkal szemügyre vehetjük az illinois-i és koreai állatokat, feltérképezhetjük, hogyan élik túl a kórt, és a megszerzett tudást a világ egyéb területein is bevethetjük, ahol a kétéltűpopulációk tömeges hanyatlásnak indultak.” A veszélyeztetett aranybékácska (Mantella aurantiaca) Madagaszkáron (Fotó: AFP) A két kutatás egyik legfőbb különbsége, hogy miközben a tesztelés arról tanúskodott, a Bd széles körben elterjedt Illiniois-ban az 1880-as években, Koreában az 1900-as években jóval ritkább volt, mint napjainkban. Vredenburg szerint mindez azt sugallja, hogy a kórokozó viselkedése helyszínfüggő, ez pedig kulcsfontosságú információ a terjedését vizsgáló szakembereknek. A vizsgálat emellett igazolja a Bd tesztelésének hatékonyságát múzeumi példányokon is. Ezek némelyike több mint 100 éves, ezáltal a kutatók attól féltek, hogy az idősebb DNS degradálódhatott, ami meghamisíthatja az eredményeket, ám Vredenburg és csapata a legidősebb példányok némelyikénél is kimutatta a gomba jelenlétét. A két kutatás során több mint 1200 kétéltűmintát vettek szemügyre, ezeket 1888 és 2004 között gyűjtötték be. Vredenburg szerint a következő lépés kideríteni, mely tulajdonság teszik lehetővé, hogy az illinois-i és koreai kétéltűek együtt éljenek a gombával. Ezt az információt a biológusok felhasználhatják a világ egyéb részein is a betegség tanulmányozásához és a további kihalások meggátlásához. Forrás:Az 1880-as évekből származik a békákat tizedelő kór | Híradó