1944, Észtország, Narva front. Egy 50km széles szakasz az ország észak-keleti részében. Ezen a vidéken 100.000-nél többen vesztették el életüket, és 300.000-nél is többen sebesültek meg. Mondhatjuk: durva környék volt. Itt történt meg valamikor 1944 nyarán, hogy egy T34-es szovjet tankot elkaptak a németek, és azt saját hadrendjükbe fogták. Ez praktikusan annyit jelentett, hogy német felségjeleket kapott a gép. Nyár végén aztán, valamikor szeptember közepe felé a németek megkezdték a visszavonulást. A tankot kénytelenek voltak hátrahagyni… ezért szándékosan belehajtották egy tóba, hogy az véletlenül se kerüljön vissza az ellenség kezébe. Néhány nappal később egy helyi kisfiú, Kurtna Matasjarv arra járva lánctalpak nyomaira lett figyelmes, amik a tóba vezettek, de onnan kivezető nyomokat már nem talált. További két teljes hónapon át folyamatosan buborékokat látott a felszínre gyűrüzni. Ezekből a jelekből pedig semmi másra nem tudott következtetni, minthogy a tó fenekén egy járműnek kell lennie. 56 évvel később… A közben alaposan megöregedett kisfiú nem felejtette el a történetet… mégis 56 évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy kiderüljön, mi is van a tó fenekén. 2000-ben elmesélte a történetet a helyi háború történeti kutató klubnak, akiket felcsigázott a régi emlék. Februárban a klub vezetője, Igor Shedunov búvárokkal, a klub tagjaival, és Kurtna Matasjarv-al egyetemben kimentek a tóhoz, és elkezdték az elveszett történet felkutatását. Hét méteres mélységben rá is leltek a tankra, ami vagy három méternyi tőzeg és iszap réteg alatt pihent. Elhatározták, hogy megpróbálják kihúzni a tóból, ám további fél évnek kellett eltelnie, mire az akciót meg tudták szervezni. A kihúzás Újabb név a történetben: Aleksander Borovkov-hoz, a helyi bányavállalat egyik vezetőjéhez kellet hogy forduljanak segítségért, aki kölcsön adott nekik egy Komatsu D375A-2 bulldózert. A legfeljebb 68 tonnával elbánni képes bulldózer azonban egy 30 tonnás, 7 méter mélyen csücsülő tankkal, és a feladatot nehezítő meredek partszakasszal nézett szemet. Reggel kilenckor kezdték a munkát, amit számtalan technikai probléma hátráltatott, ám végül 15:00 magasságában a tank 56 éves hullámsírjából visszatért az életbe. Fantasztikus érzés lehetett a jelenlévők számára. A mentés videója: A szerkesztő beszúr: A T–34 fejlesztéséhez a J. Walter Christie, amerikai harckocsitervező prototípusai szolgáltak alapul, melyeket, miután az Egyesült Államok hadserege nem vásárolta meg tőle, eladta a Szovjetuniónak. A 30-as évek harckocsijait alapvetően benzinmotorok hajtották. A T-34-be ezzel szemben már dízelmotort építettek, ezzel sikerült növelni a harckocsi hatótávolságát, valamint csökkenteni a tűzveszélyt. A tankot 38L hengerűrtartalmú V12 hengerelrendezésű öntött alumínium blokkos motor hajtotta. Korabeli képek: 1941 nyarán a németeket sokkolta a T–34-esekkel és KV–1-esekkel történő találkozás. 37 mm-es páncéltörő lövegük teljesen hatástalannak bizonyult e harckocsik ellen, lövedékei valósággal lepattantak róluk. Volt olyan T-34 amely 24 találatot kapott és még folytatta a tüzelést. A Panzer III-as harckocsiknak szemtől-szemben szintén nem volt esélyük a T-34-esek és KV-1-esek ellen. A szovjetek mégsem tudták kiaknázni minőségi fölényüket és az új harckocsik java része úgy veszett oda, hogy semmi hatást sem tudott gyakorolni a hadjárat menetére. Ennek számos oka volt. A harckocsik személyzetének gyenge kiképzettsége, a rádiók hiánya, a lőszerhiány, a pótalkatrészek és műszaki mentőjárművek hiánya. A szűk, kétszemélyes toronyban a harckocsiparancsnoknak kellett a löveg célzását is végezni, így a tényleges parancsnoki teendőkre nemigen maradt ideje. A sztálini tisztogatások miatt hiányoztak a hozzáértő, tapasztalt tisztek is. A katlanokban rekedt szovjet harckocsik nagy részével a német zuhanóbombázók végeztek. (Via: Wikipedia) A tank egyébként még a 70-es években is hadrendben volt néhány országban, amint az a különböző festésekből is kiderül: A meglepetés: A történet itt éppen véget is érhetne, de a tank még tartogatott egy komolyabb meglepetést a kihúzásában résztvevők számára. A motortér alapos kipucolását követően a motor beindult. Egészen hihetetlen… látszik is a felvétel végén egy rövid jelenet erejéig: Hát ez az 56 éven át víz alatt fekvő tank története, ami nem csak a időkapszulasága miatt különleges, hanem azért is, mert nem sok olyan tank maradt fent, ami mindkét oldalon harcolt volna a háborúban. http://www.youtube.com/watch?v=r7boxp1Sk2w.....http://www.ize.hu/click.php?id=13795&url=http%3A%2F%2Fstipistop.com%2Fblog%2F2009%2F11%2F25%2Faz-56-even-at-viz-alatt-fekvo-tank-igaz-tortenete%2Fhttp://www.youtube.com/watch?v=r7boxp1Sk2w