2020 Az amerikai lány, aki előtt a szovjetek is fejet hajtottak – A vezércsel

A témát ebben részben 'Sorozatok Bemutatói' Péter28 hozta létre. Ekkor: 2020. november 20..

  1. Péter28 / Guest

    Az amerikai lány, aki előtt a szovjetek is fejet hajtottak – A vezércsel

    [​IMG]

    Milyen jövője lehet Amerikában, az ötvenes-hatvanas évek fordulóján egy nehézsorsú, árva kislánynak, aki szenvedélyesen űzne egy olyan sportot, amit a konvenciók szerint csak férfiak játszhatnak? Érvényesülhet-e tehetségével ebben a világban?


    Egy filmen kevésbé feldolgozott sport, a sakk világába kalauzol A vezércsel (The Queen’s Gambit), a Netflix kosztümös minisorozata, mely azonban tovább mutat ennél. Nemcsak sportfilmről van szó, hanem egy fiatal lány felnőtté válásának történetéről is. A meghatározó női szemszögön keresztül belelátunk az akkori amerikai mindennapokba, nem elkerülve az olyan súlyos témákat sem, mint az alkoholizmus vagy a gyógyszerfüggőség.

    A főszereplő a fiatal Beth Harmon (Anya Taylor-Joy), akit hányatott gyerekkora megedz arra, hogy minden helyzetben megtanuljon túlélni. Az árvaházban nevelkedő kislány sakkhoz való ritka tehetsége új irányba tereli életét: miután felfedezi magának a játékot, csak a sakk iránti szenvedélye vezérli. Elhivatottságával pedig felhívja magára a környezete figyelmét.

    A ’60-as évek Amerikájában járunk. A sorozatban szereplő nők egyik része szembe megy a hagyományos női szerepekkel, míg a másik hiába szeretne, képtelen levetkőzni bizonyos berögzült szerepköröket – így az adott helyzetben ragadva szenvednek, vagy a hagyományokat elismerve nem is szándékoznak kilépni belőlük. Beth útját nem éppen tökéletes nők segítik, de mind képviselnek valamit abból a világból, amiben felnő. A legfontosabb karakter mégis édesanyja, aki egyedülálló nőként önállóságra nevelte őt. Emlékként él a lány fejében, sok démont hagyva maga mögött, amikkel Beth-nek meg kell küzdenie.

    [​IMG]

    A vezércsel női főhőse úttörő abban, amit csinál, ugyanúgy, ahogy Enola Holmes vagy Anne az Anne with an E című szintén kosztümös sorozatban. A feminista hangvétel ott rejlik az alapszituációban és magában a korban, egy megkerülhetetlen, központi téma, hiszen a női sakkozónak férfiak között kell érvényesülnie. A sztoriban ez a meghatározó hangvétel mégsem kerül túlsúlyba, jó arányban oszlik meg a főhős karakterfejlődésével, coming-of-age sztorijával és a sorozatban bemutatott sakk-világgal. Meccsek sora követi egymást, így, ha csak minimálisan is, de

    bennfentesnek érezhetjük magunkat egy sokak által kevésbé ismert világban.
    Beth nőként való érvényesülését idealizált módon mutatja be a sorozat – nem látunk olyan helyzetet, amiben komoly hátránya származna abból, hogy a hagyományosan nem neki kijelölt úton próbál haladni (nem úgy, mint a Mustangban, ahol a török lányok menekülésükkel az életüket kockáztatják, vagy az Unorthodoxban, ahol a főhős szökése szintén elfogadhatatlan a közeg számára, ahonnan menekül). A vezércsel készítői mintha a lány rendkívüli tehetségével próbálnák magyarázni a „könnyedséget”, azonban az idealizálást jól bemutatja Beth találkozása a szovjet sakkozónővel, amiből kiderül, hogy ő még soha nem játszhatott férfiakkal.

    A főhős életében a férfiak is legalább olyan fontos szerepet játszanak, mint a nők, ám inkább a szakma oldaláról. Támogatásukkal deklarálják, elfogadják, befogadják őt maguk közé. Ennek egyértelmű jele, hogy vannak, akik segíteni szeretnének neki a szakmai előrejutásban. De persze arról is szól ez az egész, hogy az évek alatt Beth felnőtt nővé vált, és a férfiak észreveszik. Beth azonban mindent a szakmai előrelépés alá rendel, így a férfiakkal való kapcsolatát is. Sikerei útjába csak saját traumatizált múltja és az ebből fakadó önpusztítása állhat – ez pedig egy ponton majdnem maga alá temeti a lányt. Mindezeknek az emlékeknek a helyrerakása, az ezekkel való megküzdés vezeti el a végső győzelemig.

    [​IMG]

    A hétrészes, egyenként körülbelül egyórás epizódok fordulatai sok helyen kiszámíthatók, de a sztori izgalmasan építkezik, érthető és letisztult. A színészi játék is jól eltalált, természetes, a Beth-t játszó Anya Taylor-Joy A boszorkány és az Emma után már sokadik alkalommal bizonyítja, hogy az egyik legtehetségesebb fiatal színésznő a szakmában.

    A sorozat Walter Tevis azonos című, 1983-as regénye alapján készült. Ha sportfilmként tekintünk rá, a regény vizuális adaptációja nem lehetett kis vállalkozás, ugyanis sakkjátszmákat kellett képileg izgalmassá tenniük. Legyen bármennyire is érdekfeszítő egy adott szituáció, az sokadik alkalommal már elég monotonná válik. Ezt a problematikát láthatóan a készítők is érzékelték, ugyanis

    látványosan minden eszközt megragadtak, hogy változatosan mutassák be a játékokat.
    Képileg azonban mégsem lett egységes a sorozat: sokféle eszközt használ, ami zavaró tud lenni. Nem csak a kameramozgások terén érezhető az erős koncepció hiánya. A vizuális játékok (pl. montázs, osztott képernyő) – főleg a sakkjátszmák színesítésére, illetve a Beth fejében játszódó sakkjátszmák hallucinációinak képre való átültetésére – kissé esetlennek hatnak. Ezzel szemben a díszlet, a helyszínek, a szépen fényképezett belső terek és a ruhák visszaadják a kor hangulatát.

    A vezércsel szerencsésen ötvözi a sportfilmes elemeket a drámaiakkal, átélhetővé teszi a főhős problémáit, és izgulni is tudunk érte a játszmák során még akkor is, ha a sorozat végére sem tudjuk megjegyezni, mégis mit jelent a sakkban a vezércsel.

    https://www.filmtekercs.hu/sorozat/a-vezercsel-the-queens-gambit-kritika