Az e-mobilitással kapcsolatban felhozható legsúlyosabb hátrány a lassú újratöltés. Ez a probléma hátráltatja leginkább az elektromos típusok terjedését, és erre a kérdésre próbálnak választ adni a nagy kapacitással bíró, gyorstöltőrendszerek. Bár rohamtempóban épülnek töltőoszlopok Európa-szerte, a különböző szabványok, eltérő csatlakozótípusok komoly akadályt jelentenek, és gátat szabnak a fejlődésnek. Technológia szerint jelenleg három különböző gyorstöltő-oszloppal találkozhatunk. A japán ChadeMO mellett a német gyártók CCS (Combined Charging System) és a Tesla külön fejlesztése a Supercharger uralja a piacot. A hétköznapokban is használható villanyautók egy japán-francia (PSA-Nissan) együttműködésnek köszönhetően kerültek piacra. A sikeres típusok (Nissan Leaf, Peugeot iOn) életképességének elengedhetetlen feltétele volt a gyorstöltő hálózat, ezért „ChadeMO” néven nyílt gyorstöltő-szabványt hoztak létre. Az 50 Kilowattos rendszer egyenáramú töltéssel 15-30 perc alatt képes 80 százalékra feltölteni az akkumulátort, ami 80-100 kilométernyi hatótávot jelent átlagos használat mellett. Ezzel városi, elővárosi ingázásra már megfelelnek a villanyautók. Legfőbb probléma a „ChadeMO” technológiával kapcsolatban azonban, hogy a lassú, otthoni töltéshez külön kábelt igényel. Ezt a problémát a német autógyártók egy régi szabvány módosításával „orvosolták”: gyorstöltő-adapterük gyors egyenáramú, és lassabb, váltóáramú töltésre egyaránt alkalmas, az integrált megoldás neve CCS, teljesítménye jóval magasabb a japán megoldásnál, 80-90 kW. Jelenleg ezt használja a BMW, valamint a Volkswagen is. A Tesla ezen a téren is külön utakon jár, az amerikai cég egyedi megoldásra épít. Nem csatlakoztak egyik szabványhoz sem, a saját Supercharger nevű hálózatukat építik, egyre fokozottabb tempóban. A töltőnkénti maximális teljesítmény jelenleg ennél a legmagasabb, 130 kW. Viszont a Tesla Model S előnye, hogy a cég saját Superchargerénél lassabban ugyan, de adapterkábellel CHAdeMO-konnektorról is tölthető. Mit hoz a jövő? A kusza szabványok ellenére vannak biztató beruházások. Hollandiában 201 darab gyorstöltő biztosítja, hogy az ország bármelyik pontja elérhető legyen fosszilis üzemanyag felhasználása nélkül, Észtországban az ELMO nevű hálózatnak köszönhetően 50 kilométerenként találhatóak töltőkutak a főutak mentén, összesen 165 darab. Az egységes, autóipari szabvány megjelenéséig a független gyártók által telepített kombinált töltők jelentenek megoldást, ezeket alkalmazva nem gond a többféle konnektor és vezérlés, de a végső, hosszú távú cél egy minden gyártó által elfogadott, egységes szabvány.
