Release Date: 2014. május 8. Genre: akció, vígjáték Director: Hans Petter Moland Screenwriter: Kim Fupz Aakeson Studio: Vertigo Média Kft. Starring: Birgitte Hjort Sorensen, Bruno Ganz, Kristofer Hivju, Pal Sverre Hagen, Stellan Skarsgard 2014.05.08. (Kraftidioten) Nils egy hatalmas hókotró sofőrjeként dolgozik a messzi északon, hatalmas hófalak között, járatlan utakon teljesít szolgálatot. A pedáns, és visszahúzódó hómunkás még egy Év Állampolgára díjat is nyert, ám az elismerést nem tudja kiélvezni, mert egy tragikus fordulat összetöri addigi meghitt családi életét: fiát drogtúladagolás következtében holtan találják. Mivel a rendőrök állításával ellentétben Nils meggyőződéssel hiszi, hogy fia nem is drogozott, úgy dönt, kezébe veszi a dolgokat, és saját szakállára nyomozásba kezd. Amikor pedig alvilági szálak is felmerülnek a halálesettel kapcsolatban, a férfiből előtör az ösztönlény, amely mindent és mindenkit elpusztítana, akinek csak vér tapad a kezéhez fia halála miatt. KRITIKA Valami északon biztosan nincs rendben – szokás hallani. Persze, mint minden tételes mondás, ez is költői túlzásokon alapul. Az alapvető tényanyag, hogy a dán, svéd és norvég filmek hangulatukban teljesen eltérnek a kontinentális stílustól. Sötétek, abszurdak és véresek – egyszóval nem szépelegnek. Csákvári Géza Nincs ez másképp most, Hans Petter Moland mozija esetében sem. Különösen, hogy igazi északi pudingról van szó, lévén, hogy az említett három ország koprodukciójában készült. Hőse, Nils (Stellan Skarsgård, aki még életében nem ütött ekkorákat) jóravaló hókotró munkás valahol fenn északon, ám családi idillt „bedönti”, mikor megtudja, hogy meghalt a fia. A rendőrség belenyugszik abba, hogy biztosan drogos volt és túladagolta magát, de hamar kiderül, hogy gyilkosság áldozata lett. Nils ezen a ponton a gyászát a bosszúban éli ki: koncepcionálisan végigírtja a teljes kábítószer-maffiát, ahogy a nagy könyvben meg van írva. Moland ezen felül bedobja a tévedések vígjátéka kártyát is. Mivel senki sem gondolja, hogy egy vidéki senki kaszabolja a drogmaffiát, a helyiek nekimennek a szerb konkurenciának. (Bruno Ganz szerb maffiavezérként értelmezhetetlenül rossz.) Ezen a ponton válik a film teljes káosszá, mind a történet dramaturgiája, mind a műfajiság szempontjából. Nem igazán lehet eldönteni, hogy egy a zsánerek ütköztetésének merész kísérletéről, vagy szimplán egy komplett őrültségről van szó. Egy biztos, emberi értékeket senki se keressen ebben a műben. Abszurditást viszont találhat minden mennyiségben. 116 perc, norvég Az eltűnés sorrendjében « VOX.hu
