Az emlékek őre kritika Lowry után szabadon Szerző: Bányász Attila (Miner) Lois Lowry ifjúsági regényének, Az emlékek őrének filmes adaptációjára 20 évet kellett várnunk. Na nem mintha nehéz lett volna megfilmesíteni, legalábbis technikai értelemben: a könyv egyszerű nyelvezete, logikus felépítése szinte olvastatja magát, s akár egy az egyben átültethető forgatókönyvre. Más kérdés, hogy a tartalmi mondanivalót mennyire sikerült átplántálni az adaptációba, megtalálni azt a finom egyensúlyt, ami a történet megfelelően hangsúlyozott részei között nyilvánul meg. Olyan ez, akár egy sokszor ismételgetett mondat, amely mindig más és más értelmet kap, attól függően, hová helyezzük azt a bizonyos hangsúlyt! S valószínűleg ezért tartott ilyen hosszú ideig a könyv filmre vitele: mindenki igyekezett a megfelelő tisztelettel közeledni a nyersanyaghoz, hogy aztán bátortalanul hátralépjenek. Lowry könyvének megfilmesítési jogai Jeff Bridges kezében landoltak, aki saját maga szerette volna a filmet megrendezni, az Örökítő szerepét pedig édesapjára, Beau Lloyd Bridges-re osztotta volna. Egészen odáig elmentek, hogy garázsukban le is forgatták a filmet afféle családi házivideóként. Nem csoda, hogy a Bridges családot megihlette Lois Lowry regénye, hiszen meseszövése révén egyszerűen letehetetlen a könyv. Egy quadrológia első darabjáról beszélünk, a teljes történet mind a négy kötet elolvasása után körvonalazódik igazán. A most bemutatásra kerülő film az első – nem túl vastag – kötetet festi vászonra. Az emlékek őre megírásakor Lowry-t saját édesapja inspirálta, aki az öregkor előrehaladtával kezdte elveszíteni az emlékeit, és ahogy a megannyi szép és szomorú emlék kikopott a fejéből, mintha boldogabbnak tűnt volna. Ez elgondoltatta az írónőt az emlékek fontosságáról, s összekötötte egy másik életrajzi részlettel: Lois gyerekkorát katonai bázisokon töltötte, ahol minden egyforma és szabályozott volt. Ez a két apróság inspirálta végül az írónőt a történet megírására. A sztori szerint egy tökéletes jövőben járunk, ahol az emberek egyforma házakban élnek, ugyanolyan ruhát hordanak, központilag osztják be őket munkára, s központilag szervezik a családegységeket is, amelyekben élnek. A családegységek nem a saját, hanem mások gyermekeit nevelik, s ez az egység a gyermek bizonyos kora után megszűnik, felbomlik. Senkinek nincs saját tulajdona, így nem is vágyik a másikéra, mi több, nincsenek érzelmek és közösségi emlékek sem. Vajh’ mennyire nagy ár ez a békés egymás mellett élésért cserébe? Erre döbben rá Jonas, aki megkapva beosztását a Vének Tanácsától az Emlékek Őrének ifjú tanítványa lesz, s kénytelen megtapasztalni a valóságot, ami rengeteg kínnal és szenvedéssel jár. Alapvetően ez a sztori nem követel meg elképesztő látványvilágot – bár azért a mai kornak megfelelően a készítők megpróbálnak némi CGI-körítéssel élni -, s talán épp ezért sokaknál nem fogja megütni az ingerküszöböt. Egy sci-fi, amelynél a történet a lényeg? Ráadásul – főleg a film elején – fekete-fehér?! Nos, igen, itt azonban minden részlet fontossá válik a későbbiekben. Mégis, néha az volt az érzésem a film nézése közben, hogy erre maguk a filmkészítők sem ügyeltek eléggé. Vajon elolvasták az összes kötetet? Készült koncepció a folytatások esetleges adaptálására is? Ugyanis pont a történet azon részleteire helyezték a hangsúlyt, amelyek a későbbiekben jelentőségüket vesztik, s azok sikkadtak el, amelyek idővel kinövik magukat. Véleményem szerint Lowry könyvét egy az egyben kellett volna átültetni filmre, mindenféle felesleges sallang és változtatás nélkül – például a film végi akciójelenet kedvéért Ashert pilótának besorozni nemhogy felesleges, hanem egyenesen hibás elgondolás és végül a film dramaturgiájában sem állja meg a helyét. A megjelenített emlékek olykor szentimentális ábrázolását még el-elnézi az ember, hiszen elég nehéz másképp filmre vinni – Lowry ezek nagy részét könyvében jó érzékkel az olvasó fantáziájára bízta -, bár itt is megtartottam volna az emlékátadás könyv szerinti sorrendjét, hogy ne csináljunk az Örökítőből negédes, szentimentális vénembert. Szintén hibásnak éreztem a szerelmi szál túlzott erőltetését (jó-jó, értem én, szeretet-szerelem, mint legerősebb érzelem, na de ne már!), valamint a Másholba bocsátásról áthelyezett fókuszt, ami így csaknem súlytalanná válik (a könyv legsokkolóbb pillanata, a filmben Jonast ennél jobban kiborította az elefántos emlék). Hiába, ezek az (nem is annyira) apróságok viszik félre a filmet, s gyengítik Lowry eredeti történetét, s mindez azért fájó, mert valóban lehetett volna egy, ugyan kevésbé látványos, de tényleg jó sci-fit készíteni, ami ráadásul a legjobb adaptációk közt is megállta volna a helyét. Az alakításokra viszont nem lehet panasz, Jeff Bridges tökéletesen hozza az Őrökítő kissé szentimentálissá mázolt figuráját, és a fiatalok – bár a könyvben 12 éves gyerekekről van szó, de, akárcsak a Trónok harcában, ez esetben is szemet hunyhatunk a karakterek öregbítésén – is korrektül teljesítenek: Brenton Thwaites naív, ám fejlődőképes Jonas-ét mintha egyenest a könyv lapjairól szalajtották volna, a film koncepciójába pedig remekül belepasszol Odeya Rush lassan színt kapó éteri ártatlansága. Meryl Streepezúttal apróbb mellékszerepben sütkérezik: karakterét bárki eljátszhatta volna (akárcsak Kate Winsletét A beavatottban), ám mindig jól mutat egy nagyformátumú húzónév a film plakátján. Ezúttal Katie Holmes-nak is jól áll a karótnyelt anyapótlék szerepe, nem beszélve Alexander Skarsgård hol meleget, hol hideget árasztó figurájáról. A filmben feltűnik Taylor Swift hatszoros Grammy-díjas country-pop énekesnő is egy apró szerepben (ő a szinte egész idő alatt csak hátulról látható Rosemary), aki újabban a színészettel kacérkodik. Az emlékek őre igazán jó regényadaptáció és sci-fi… lehetett volna, ha szem előtt tartja a könyv legfontosabb értékeit, így azonban a tétmeccs végső pillanatában luftot rúgó futballjátékosra emlékeztet. ElőreláthatólagPhillip Noyce kevésbé sikerült alkotásai között fogjuk számon tartani, mivel – főleg a második fele – olyan érzést kelt, mintha derék rendezőnk – instrukciók híján – összecsapta volna az egészet. Különösen így hathat azon nézők számára, akik a könyvet sem olvasták. Kár érte, hiszen a könyv van annyira jó, hogy kötelező olvasmányként be lehetne vezetni nálunk is. Értékelés: 5/10 Az emlékek őre adatlap » Az emlékek őre kritika | Filmtrailer
